Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)

Szerettem volna szeretni. Hiszen szép a címkéje. Meg nem is olcsó. És natúrbor. Mint ilyen pátyolgatásra szorul. Én legalábbis derekasan küzdök, hogy mértékkel, de mégiscsak pozitívan diszkrimináljam. Egyrészt, mert a világ tágas és ez engem örömmel tölt el, és ha tovább tágul, ez újabb ok az örömre. Másrészt, mert él bennem egy olyan homályos sejtés, hogy minél több dolognak tudunk örülni, annál jobb nekünk. Vannak dolgok persze, amiket csak tanulás útján lehet megszeretni, de ez a befektetés többnyire megtérül. Continue reading “Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)”

Win-win – Vida Estve 2019

A cím teljes átverés, de nem szánt szándékkal. Szerintem, helyesen, lose-lose lenne, de amíg a win-win úgy-ahogy gyökeret vert a magyarban, addig ellentéte az angolban sem. És merem remélni, hogy a két üzleti fél – a Lidl és Vidáék – úgy érzik, hogy kölcsönösen jól jártak. A Lidl oldaláról ezt könnyebb elképzelni, a borászat és a borfogyasztó oldaláról annál nehezebb. Continue reading “Win-win – Vida Estve 2019”

Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018

Amikor egy ennyire hétköznapi, minden sarkon kapható alsópolcos kékfrankos talál így be, akkor én tényleg elgondolkozom, hogy miért nem úgy a mi fajtánk ez, ahogy lehetne. Hogyne, a legnagyobb területen telepített kékszőlőnk, mégis, többnyire csak megtűrt örökség a franc-ok és merlot-k árnyékában. Continue reading “Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018”

Teljes kör – Weninger Kékfrankos Balf 2018

A közelmúltban tartottunk egy „természetes” vagy, ahogy a hívek szeretik nevezni, „natúr” boros kóstolót. Miközben a vegyszermentes gazdálkodás vagy a spontán erjesztés köztiszteletnek örvendő törekvések, a kénezés minimalizálásából adódó izgő-mozgó, nemritkán büdös borok sokaknál kivágták a biztosítékot. A módszereikkel kapcsolatban nekem is vannak elvi kételyeim, de távolról sem olyan súlyosak, mint a biodinamikával szemben – márpedig annak a kóstolható eredményét nagyon is szeretem -, és az alacsony kénszintű borok között is találkoztam már olyanokkal, amelyek megmutatták, hogy miért érdemes ekkora kockázatot vállalni. Continue reading “Teljes kör – Weninger Kékfrankos Balf 2018”

Kis kadarka, jó kadarka – Borjour Kékfrankos és Kadarka 2020

Nem gondoltam volna, hogy a civilizáció másfél hónapos hátrahagyása ilyen mértékű újrakalibrálást szül (némi túlzással élve borászkodásba kezdtem, a szüreti időszak teljesen magába szippantott). A Borjour októberi rendezvénye volt az első, ami kiszakított az új életvitelből, és bár a közeg ismerős volt, a nyüzsgés már-már kultúrsokként hatott rám. Hogy a bezártságból szabadulás vonzotta-e ide az embereket, vagy legpotensebb vörös fajtáinkat övezi örvendetes érdeklődés, nem tudom.

Continue reading “Kis kadarka, jó kadarka – Borjour Kékfrankos és Kadarka 2020”

A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből

Több szempontból is különös érzés volt újraolvasni ezt a 12 éves beszámolót. A valóság két ponton is utolérte a tudományos fantasztikumot: felnőttünk az akkori Ausztriához és nálunk is a burgundi iskola lett a befutó. Én legalábbis évek óta nem találkoztam olyan kékfrankossal, amelyik a blockbuster cabernet-vonalat vinné. Roland Velich  blöffhatáron mozgó jóslata beigazolódott: lehet a kékfrankosból nagy bort készíteni. És abban is igaza volt, hogy nem a testre kell gyúrni. Continue reading “A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből”