A méret látszik, de az idő számít

Ez az a párbaj, ahol senki nem tenne pénzt Dávidra, sőt, szurkolótábora sem lenne. És teljes joggal, illetve majdnem teljes joggal. Ismerősök bejegyzéseiből láttam, hogy a várbéli borfesztiválon kisebb felhördülést váltott ki, hogy Kreinbacherék bedobták a “nagykutyát”, amit a hozzájuk képest tacskó pezsgőmanufaktúrák bodyshamingnek vettek és kialakult egy kis kerítésmenti acsarkodás. A műbalhé feloldásaként Kreinbacherék tisztázták, hogy ők csak egy belsős poént, egy ártatlan szófordulatot vittek ki a nyilvánosság elé, a nagykutyával nem saját felsőbbrendűségükre utaltak, hanem a magnum palackokra, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a kínálatban. Continue reading “A méret látszik, de az idő számít”

Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia

Az én finom rezdülésekre kalibrált lelkemtől mi sem állhat távolabb, mint a drag race. Most mégis elkapott a versenyláz és a két legjobbnak gondolt magyar pezsgőt betereltem egy forgalomtól elzárt útszakaszba (a pimpeléstől eltekintettem). (Apropó, drag race. Feltételezem, hogy RuPaul nagysikerű sorozata a mai kelet-európai tinédzserek számára teljesen más vágányra állította a kifejezés értelmét, de az én nemzedékem, ha máshonnan nem a Grease-ből (Pomádé) tudhatta, hogy ez gyorsulási versenyt jelent. Continue reading “Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia”

A jó buborék – Kreinbacher Prestige Brut

Amikor robbant a hír, hogy nagy a magyar siker, akkor az egyik lobogókkal felpántlikázott kiskirályfi, aki név szerint szerepelt a hírekben, merthogy megjárta London városát és elhozott egy pálmát, a Kreinbacher Prestige Brut volt. Mondjuk, az állam nem esett le a hír hallatán: aranyat, minimum, nyer minden évben, viszont apropóként kapóra jött, hogy a hozzánk látogató MBTBD és UPHE házaspárokat egy társas feladvánnyal szórakoztassuk. Molnár B. Tamás legendás savbarát és buborékfogyasztó, és jobban belegondolva, tulajdonképpen mindannyian átestünk már a saját pezsgőfordulatunkon. Continue reading “A jó buborék – Kreinbacher Prestige Brut”

Kikóstolod-e a champagne-t? – Kreinbacher Brut Classic 2016

Hardcore champagne-osok körében nincs nagyobb szentségtörés, mint champagne-t lepezsgőzni, vagy pezsgőt felsámpányozni. Cavát, crémant-t vagy limoux-t velük egy lapon említeni vegytiszta prolitempó, vagy minimum a parvenüség minősített esete. Hiába palackos erjesztésűek azok is, a fogantatás hasonlósága nem változtat a lényegen: a legrosszabb champagne is jobb, mint a legjobb nem-champagne. Tudom, hogy ezzel a beismeréssel rögtön a homlokomra tetováltam a prolibizonyítványt, de többször megfordult már a fejemben, hogy ez a felsőbbrendűségi tudat vajon érzékszervi alapon is igazolható-e. Continue reading “Kikóstolod-e a champagne-t? – Kreinbacher Brut Classic 2016”

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”