Figyelemreméltó rozé – Eger Cottage 2022

Mutass ettől jobb kékfrankos rozét! A legelterjedtebb kékszőlő fajtánkból fajtisztán készült rozé nem könnyű műfaj, ha általánosítani próbálok: sötétebb, erőteljesebb társainál, ami akár erény is lehet, ám sarkosabb és gyakran egysíkúbb is. Amikor nem ilyen, hanem igazán jó, azt meg Eger Cottage néven Bukolyi Marcell önti palackba.

Continue reading “Figyelemreméltó rozé – Eger Cottage 2022”

A változás szele – három siller 2022-ből

Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.

Continue reading “A változás szele – három siller 2022-ből”

Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017

Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″

Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel

Tíz éve iszogattuk ezeket a borokat. Akkoriban még gyakran kerültek elénk, aztán egyre ritkábban, ahogy a boruniverzum tágulásnak indult, minket is magába szippantva. A visszatekintésre Szomjas Gödény (néhányan még talán emlékeznek rá a régi MA blogról) jóvoltából került sor, aki érdemi mennyiségű készleten ül a hőskorszakból.

Continue reading “Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel”

Kezdetek – Veszprémi Érsekségi Pincészet

Nem könnyű évjárattal indul a pince. És nem vidám gazdasági helyzetben, de maradjunk 2021-nél: a savak éve volt. Immáron bortermelőként mondhatom, saját szőlőink analitikáiból extrém paraméterek köszöntek vissza, és más borvidékekről is ugyanezt hallottam – mikor a cukortartalom már indokolta volna a szüretet, a savak egyszerűen nem akartak szelídülni. Az általam eddig kóstolt borok alapján nem tűnik elrugaszkodottnak az egész ország területére általánosítani.

Aminek szánták – Tüske Siller 2020

Fotó: wineloverswebshop.hu

Elvétve még találni sillert a polcokon. A kihalás szélén áll a bortípus, talán nem minden ok nélkül – én történetesen időről-időre próbálkozom vele valamiért, vonz ez a színfolt a bortérképen, de a lelkesedésem általában néhány próbálkozás után kifullad. Szabályt erősítő kivételként a Piroska Siller ugrik csak be (éppenséggel az aktuális 2021-est túl savasnak találom), Polgárék villányijáról is jó emlékeim vannak, és most megint találtam egy kellemes darabot. Continue reading “Aminek szánták – Tüske Siller 2020”