Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017

A majdnem festményt Carina Sager pingálta

Lassan nekem is kezd leesni a tantusz, hogy napjaink multifunkcionális bordói fajtája a malbec. Lehet, hogy a cabernet-k és a merlot szexepíljét csak a megszokás koptatta el, és eredetileg hasonlóan meggyőző és csábító volt a fellépésük, de ki emlékszik rá? Én biztosan nem. A malbec nagy előnye, hogy eléggé ismerős ahhoz, hogy fusson a meglévő operációs rendszer alatt, mégis eléggé újszerű, hogy kiváltsa a felfedezés izgalmát. Lehet belőle tekintélyt parancsoló bullmasztiffokat tenyészteni éppen úgy, mint pajkos, agilis foxikat. Egy dolog nem változik: az aromák intenzitásában mindig a versenytársai előtt jár. Continue reading “Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017”

Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016

Fotó: borbolt.hu

A hősidőkből fel tudok idézni szekszárdi vörösöket, melyek kétségtelenül lenyűgöztek annak idején – Vesztergombiék 2003-as Cabernet Sauvignon Reserve-je jut elsőként eszembe, az a bor mindenkit megvett, Alföldi Merlot-tól Dagadtosig -, mégis, hosszú ideje meggyőződésem már, hogy a borvidék rossz lóra tett a bordeaux-i fajtákkal. Különösen az uralkodó merlot-val és a cabernet franc-nal: nem illenek ezek a klimatikus adottságokhoz, sem a helyi borkészítési stílushoz; boraikat én közönségesen behízelgőnek és édesnek, egyszersmind zavarbaejtően zöldnek találom.

Continue reading “Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016”

Osztályelső – Clos de los Siete 2015

Bár volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy Robert Parker ördögi tervét valóra váltva Michel Rolland visszafordíthatatlanul globalizálja és uniformizálja a borvilágot, én ritkán találkoztam az általa készített vagy a receptjét követő borokkal. Van azonban egy olyan bor, amelyet magyarországi megjelenése óta ismerek, színtiszta Michel Rolland termék és óriási utat járt be. Continue reading “Osztályelső – Clos de los Siete 2015”

Blackberry meets umami – Clos de los Siete 2015

Though there might have been a time when the prospect of Michel Rolland carrying out Robert Parker’s diabolic plans to globalize and homogenize the world of wine seemed real I for one have hardly ever tasted wines made by him or made to conform to his recipe. However there is one wine that has his name written all over it and I’ve been following ever since it was first introduced in Hungary. This wine not only has made an incredible turnaround but seems to improve with every vintage. Continue reading “Blackberry meets umami – Clos de los Siete 2015”

Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés

A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. Continue reading “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés”