Riesling 2022

Régebben a francia terroirsuttogók csodafegyverének, akarom mondani, szemérmetlen hasbaakasztásnak tartottam a két perccel éjfél előtt megjavult évjáratokat. Aztán egyre gyakrabban hallottam borászoktól, hogy az évjárat minősége mégis csak az utolsó két héten áll vagy bukik, és hátrébb vontam az agarakat. 2022-ben Németországban is megtörtént a nehezen magyarázható csoda: a nyár emberemlékezet óta nem tapasztalt hőséget és aszályt hozott, a borok mégis üdék, illatosak, kiegyensúlyozottak. Continue reading “Riesling 2022”

Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022

Az üzemszerű működés nem erősségünk és ezúttal is szégyenletes késésben vagyunk a nyári/őszi best buy-ajánlóval. A malmok azért őrölgetnek, noteszszinten már gömbölyödik a mezőny. Az ex-PAP (aktuálisan PFA) rajnaijának kijárna lassan egy életmű-díj, nincs még egy bor, ami ennyiszer ugrotta meg az ajánlási küszöböt. Elég sok magyart, még több németet kóstoltam az elmúlt hónapokban, így nyugodtan mondhatom, hogy továbbra sincs jobb tipp, ha széles körben kapható stabilan rieslinges rajnaira vágyunk. Continue reading “Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022”

Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021

Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”

Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek

Engem nem csak szlogenszinten gyönyörködtet a változatosság, ezért rühellem az unalmas társalgások vészkijáratát: melyik a kedvenc akármid? Ha nem vagyok sarokba szorítva, akkor viszont waterboarding nélkül is könnyen bevallom, hogy a rieslinget minden más fehér fajtánál jobban szeretem. Így aztán nekem a magyar honosítási kísérletek közül a syrah és a rajnai rizling kudarcok fájnak a legjobban. A syrah-ról jobb nem is beszélni – majd akkor térjünk vissza rá, ha a Gróf Buttler 2.0 bebootolt a Nagy-Egeden. Na, de miért olyan sok a se-hal-se-hús rajnai rizling?! OK, értem én, hogy meleg van nálunk, meg a folyóvágta meredek katlan is hiánycikk, de a tisztességes kudarchoz elég lenne az acéltartály + némi maradékcukor. Mink mégis a hordót erőltetjük. Continue reading “Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek”

19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak

A tipikusság fordulatom óta minden egész eltörött, minden láng csak műfajokban lobban, kiestem a mátrixból, kizáródtam a nagy ponthálózatból. Ha nagyon muszáj, összekamuzok valami pontszámot, ami jelzi, hogy a legjobb portugieser hogyan viszonyulhat a legjobb merlot-hoz – az egyiket már kóstoltam, a másikat soha nem fogom -, de ezt magam sem tudom komolyan venni. Continue reading “19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak”

Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek

A röghözkötöttség bálványozásának korában minimum műveletlenségnek hat beismerni, hogy én egy rieslingtől alapvetően azt várom, hogy olyan legyen, mint a németek. Mentségemre szóljon, rengeteg magyar rieslinget kóstoltam, amelynek sajátos arcberendezkedése, kizárásos alapon, a hely szellemének kézügyetlenségét tükrözi (a borász általában mossa kezeit, hiszen ő nemcsak kézműves, de tétlen is). A „reduktív, ropogós, csapott teáskanálnyi maradékcukorral kerekítve” nem tűnik bonyolult receptnek, itthon mégis kevesen követik. A Pannonhalmi Főapátság rieslingjei szerencsére németül beszélnek, és ehhez képest részletkérdés, hogy milyen az akcentusuk. Continue reading “Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek”