Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016

A tulajdonos és birtokigazgató, Roman Niewodniczanski (fotó: Van Volxem)

A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban. Continue reading “Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016”

Gondtalan nyaralás – Stift Göttweig Furth Riesling 2018

Kigyúrt műkorcsolyázó angyal káposztalepke szárnyakkal

A tökéletes időjárás nem feltétlenül eredményez nagy borokat. A kétkedők kontraintuitív érvelése szerint az igazi nagysághoz kell valamilyen kockázati elem, valami előre nem látható baleset, amivel a szőlőnek meg kell birkóznia. Nietzsche bizonyára bólogatna. Abban azonban nincs vita, hogy a szép idő remek alapborokat szül. Ahhoz nem kóstoltam még eleget, hogy biztosan mondhassam, de az az érzésem, hogy 2018 Alsó-Ausztriában újabb érv a fenti állítás mellett. Continue reading “Gondtalan nyaralás – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”

Neat and tidy – Stift Göttweig Furth Riesling 2018

It’s been often debated whether great weather produces really great wines. According to the counter-intuitive reasoning there’s got to be some element of risk, some unforeseen accident that the vine struggles to overcome in order to make the wine extraordinary. Maybe. However there seems to be general consent that great weather produces great entry level wines. I have yet to taste more wines to claim with confidence that 2018 in Lower-Austria is proof to that proposition so let’s just say that this is my hunch at the moment. Continue reading “Neat and tidy – Stift Göttweig Furth Riesling 2018”

Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó. Continue reading “Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009”

Ámokfutó – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken

Tökéletes szemléltető eszköz ahhoz, hogy a német rieslingek iránti lelkesedésem miért csappant meg az elmúlt néhány évben. A bimbózó riesling-szerelmek kiteljesedésének útjában nyilvánvalóan a metsző savak jelentik a legfőbb akadályt. Amikor az áramütést maradék cukor enyhíti vagy kellően nagy test szigeteli, akkor jóleső feszültségként dekódoljuk. Amikor azonban szikárabb évek szikárabb rieslingjeiben is ragaszkodnak a csontszárazsághoz, akkor a sav a többpárti demokráciából alkotmányos diktatúrát csinál. Évekkel ezelőtt bimbózó riesling-rajongóként hajlandó voltam feláldozni vagy legalábbis átkalibrálni az egyensúly fogalmamat és megbocsátani a túlkapásokat. Ma már tudom, hogy szerethetem a rieslingeket részrehajlás nélkül is.  Continue reading “Ámokfutó – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”

Taking no prisoners – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken

This wine perfectly illustrates why my enthusiasm for German rieslings has somewhat cooled off recently. I have always believed that for any aspiring riesling fan the major obstacle to overcome was the piercing acidity. When the blow is cushioned by the right amount of residual sugar or the wine itself is big enough to accommodate it then of course the very same acidity can be exhilarating. However when in leaner years leaner wines are fermented bone dry then the acidity can be overbearing, even painful. Years ago as an aspiring riesling fan I was ready to sacrifice or at least re-calibrate the notion of balance and be overly permissive when it came to acidity. That’s no longer the case. Continue reading “Taking no prisoners – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”

Hirtelen megnyúlt Nyakas – Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rajnai Rizling 2017

Én aztán a legkevésbé sem számítottam rá, de a Pannonhalmi Apátsági Pincészet riesling válogatása, a Prior két legutóbbi évjáratával a legjobb magyar fehérborok közé küzdötte föl magát. 2017-ben sajnos nem készült Prior, de ami a borászatnak csapás, az a monetáris szigorban élő fogyasztónak nyereség lehet, hiszen ilyenkor a legjobb területek szőlője is belekerülhet az alapborba. Continue reading “Hirtelen megnyúlt Nyakas – Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rajnai Rizling 2017”

Lanky Nyakas – Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rajnai Rizling 2017

With its last two vintages the winery’s top of the range riesling, Prior, somewhat unexpectedly, has managed to consolidate its position among the best Hungarian whites. In 2017 no Prior was made and in similar situations the winery’s loss may turn out to be the budget conscious customer’s gain, as the grapes destined for the high-end wine end up in the cheaper bottling. Continue reading “Lanky Nyakas – Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rajnai Rizling 2017”

Magyaros riesling – Laposa Rizling2 2017

Az előző évjárat a kedvenceim közé tartozott, és bár 2017 nyara felhőtlenebb volt, ez nem feltétlenül előny a fehéreknél. A magasra tett lécet nem is vitte át, valahogy mégis megszerettem két korty után. A 2017-es Pannonhalmi Apátsági Pincészet Rizlingje mellett kóstolva határozottan olyan érzésem volt, hogy spontán erjedt. Tényszerűen tévedtem, de a költői igazság lehet, hogy mégiscsak az én oldalamon áll. Continue reading “Magyaros riesling – Laposa Rizling2 2017”