Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino

Másfél évtized expanzió, majd kényszerű profiltisztítás után mindössze három borászat maradt Montalcinóban, amelynek törzsvevője vagyok: Capanna, Collemattoni és Fattoi. Az abszurd módon elértéktelenedett forint és a montalcinói hiperinfláció harapófogójában ők az utolsó mentsvár. Ők azok, akik legalább egy évtizede hozzák a bravúrt: őrzik az árukat, egyéniségüket és minőségüket. Continue reading “Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino”

Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017

Kiválóan szemlélteti, hogy az olasz borok miért lehetnek annyira népszerűek. Toszkánában már esély sincs arra, hogy ezt a minőséget ilyen áron megkapjuk, de Emilia-Romagnában – ami egyébként nagy valószínűséggel a fajta őshazája -, teremnek még csodák. Alapvetően acéltartályban készült (mindössze egy ötöde érett 50 hektós hordóban), és sikerült a sangiovese ízét, zamatát megőrizni és részben új színben mutatni. Continue reading “Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017”