Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016

The older I get the more my tastes are shifting from art and self-expression towards fun and wit. As an adolescent I produced my fair share of poetry brimful of self-expression but without any fun or wit. However popular culture still leaves me cold and even after 30 years I feel genuine outrage when I think of Neil Tennant’s (Pet Shop Boys) bon mot: „We’re the Smiths you can dance to” (though I must admit it’s witty). I can see the mischievous wink in Andy Warhol’s soup cans but in my eyes it falls short of art. Anyway, what I’m getting at is this: self-expression coupled with craft and irony thrills me, but I find no joy in laboured exhibitionism or shameless playing to the gallery. “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016

Ahogy öregszem, úgy tolódik az ízlésem a művészet és az önkifejezés felől a szórakoztatás és a szellemesség irányába. Kamaszként én is olyan versek írásával kezdtem, amelyekben túlcsordult az önkifejezés, ellenben a legkevésbé sem voltak szórakoztatóak vagy szellemesek. Ugyanakkor a mai napig hidegen hagy a pop kultúra, 30 év távlatában is szentségtörésnek tartom Neil Tennant (Pet Shop Boys) aranyköpését, miszerint „We’re the Smiths you can dance to” (bár elismerem, hogy szellemes). És Andy Warhol konzervdobozaiban is csak a kacsintást látom, a művészetet nem. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy az esztétikus önkifejezés, a szellemes (ön)irónia szórakoztat, a véres, verítékes magamutogatás viszont éppen úgy nem, mint a varieté jellegű közönségcsiklandozás. “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016” A teljes bejegyzés megtekintése