Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort

A világhírű írónő Szlovéniában szüretel.

Jancis Robinson közép- és kelet-európai helytartója sajnos egy grafomán időrabló. Lehet, hogy kiválóan ért a borokhoz, de ahogyan és amennyit ír, az minden lehetséges erényét visszamenőleg lenullázza. Rejtély, hogyan köthetett ki egy istállóban Jancis Robinsonnal, aki kóstolási jegyzeteiben a lakonikus semmitmondást fejlesztette tökélyre. Hozzá képest Tamlyn Currin a bemeszkalinozott francia szürrealista költő, akit felkap a tudatfolyam és öt-hat többszörösen összetett mondatnál hamarabb soha nem tesz le. Neki minden aromajegyre van legalább három szinonimája és ugyanennyi gyerekkori emléke. Continue reading “Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort”

Réz kivágva – Györgykovács Sárgamuskotály 2019

Osztrákéknál nagyot megy a gelber muskateller, nálunk valahogy megye kettő, keleti csoport. Inkább szánalmas, mint vicces századszor is leírni, hogy ittam egyszer egy nagyon jó sárgamuskotályt, az 1995-ös Alana-Tokajt (tudja valaki, mi lett a sorsuk?). És hogy a szánalmasságot tetézzem, számomra máig rejtély, hogy Tokajban miért nem színezik vele a furmintot, hárslevelűt. Continue reading “Réz kivágva – Györgykovács Sárgamuskotály 2019”

Hogyan tud aludni? Tudja egyáltalán, mihez adja a nevét?

Mostanában jó volt a lapjárás, egyre másra kóstoltam monumentális külföldi borokat. A sok katarzisnak aztán a magyar borok itták meg a levét: fájóan kidomborodott a kontraszt. Ahogy Voltaire mondta: jónak a tökéletes a mortál enemije, és ezek a magyarok sokszor nem is voltak igazán jók. Ebből a késő őszi meghasonlásból rázott fel a két Györgykovács. Continue reading “Hogyan tud aludni? Tudja egyáltalán, mihez adja a nevét?”

Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019

A Dunántúl legjobb borkereskedésében találtam végre Tornai Prémium Juhfarkat, ráadásul 2017-est. Bizonytalan időket élünk, ezért csak két palackkal vettem. A nagy találkozás örömére rögtön fel is bontottam az egyiket; izgatott, hogy mennyire helytálló a párhuzam, amit a friss Frissel vontam. Az első kortyok után zavartan bámultam magam elé: vagy én vagyok komplett hülye, vagy ez a bor befelé öregszik, kifelé fiatalodik. Continue reading “Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019”

Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019

Tavaly volt egy emlékezetes Tornai Juhfark akció a Lidlben. A 2017-es Prémiumot adták kínosan alacsony áron. Azóta vadászok rá vagy az utódjára, mindhiába. Talán találtak neki a magyarnál jobb piacot, én mindenesetre csak a „friss” sorozattal találkozom (azzal viszont megégettem magam legutóbb). Most megint akció van a Lidlben, igaz, nem a Prémiumot, hanem az olcsóbbikat adják alig több, mint 3 euróért. Somlói juhfarknak ez is dömpingár-közeli. Continue reading “Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019”

Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark

Ha azt mondom, a juhfark egy eredeti fajta, akkor nem mondtam sokat, főleg nem újat. Az első poszt-karantén kóstolónkon inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyire kikupálódott. Az élmény és az árak is azt mutatják, hogy a juhfark komolyan van véve. Sikerült a régebben félt/tisztelt savakat megszelídíteni/integrálni, és ezzel a jobbak a legjobb magyar fehérek szintjére emelkedtek. A képet egységesnek nem mondanám, de ez a 6 palack nem húzott jobban szét, mint tette volna hat tokaji furmint vagy szekszárdi kékfrankos. Continue reading “Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark”

Búcsúszimfónia – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017

Haydn József volt a bécsi klasszika Buster Keatonja. Fapofával előadatott tréfái közül a legpimaszabb talán a 45. Fisz-moll szimfónia: az utolsó tételben kiürül a színpad, a zenekar tagjai sorra eloltják a kottát megvilágító gyertyát és távoznak, végül csak két hegedűs marad, akik halkan ismételgetik a záró motívumot. A hosszúra nyúlt fesztiválszezon után hazavágyó udvari zenészek óhaját Haydn ezzel a burkolt üzenettel tolmácsolta Esterházy Miklósnak (a herceg szerencsére vette a lapot). Continue reading “Búcsúszimfónia – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”

Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017

Papa Haydn was the Buster Keaton of Viennese Classicism. Of all the examples of his deadpan humor none is more cheeky than his Symphony no. 45 in F♯ minor: as the final movement progresses towards its conclusion the musicians snuff out their candles on the music stands and leave the stage one by one until just two violinists are left to quietly repeat the closing motif. After a protracted season at Nicolaus Esterházy’s summer palace the musicians longing to return to their families asked Haydn to intervene who then decided to convey their wish through music (luckily the Prince got the message). Continue reading “Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”