Meddig olcsó, honnan drága?

Ez volt az a kóstoló, ami után el kellett gondolkodnom, hogy mi számít ma olcsónak, átlagosnak, drágának. Valamikor régen elsütöttem egy olyan provokatív poént,  hogy 10 eurónál többet csak az költ borra, aki nem ért hozzá. A 10 valójában akkor is 15 volt – pusztán a jobb hangzás miatt kerekítettem lefelé -, és tegyük hozzá, hogy ez még az az időszak volt, amikor lincshangulat tört ki, amint az euróárfolyam megközelítette a 300-as rémálomhatárt. Azóta nagyot fordult a világ, ha most akarnék polgárt pukkasztani, a limitet már 20 eurónál húznám meg, ami 8000 nyalka magyar forint. Continue reading “Meddig olcsó, honnan drága?”

Spanyolkák

A címet a roppant idióta brit sorozattól loptam – Little Britain -, amit valaki valahol Angolkáknak fordított, utólag is elismerésem. Amikor elkezdtem összemazsolázni a mezőnyt, meg sem fordult a fejemben, hogy a fáklyás menetet majd vesszőfutás sprintek fogják megszakítani. Megfizethető spanyolokkal igazából csak egyszer égettem meg magam, annak is van vagy tíz éve: a kezdeti sikerektől elbizakodottan belenyúltam a Decantalo gettónegyedébe – 4-6 eurós borok alig hihető pontszámokkal -, és akkor azért megjegyeztem magamnak, hogy nem mind krémes, ami spanyol (azt már tudtam korábban, hogy a pontos labdával zsonglőrködő tibibácsikkal ajánlatos lenne csínján bánni, mégis felnyergeltem a szopórollert). Continue reading “Spanyolkák”

Szóljatok a Köpcösnek! – Válogatáskazetta

Nem hiszem, hogy egyhamar lesz még ilyen kutyavásár Petőfitelepen, de miután a tavalyi nyaralásra összeszorgoskodott pénz a párnacihában kamatozott és mellékucorodott az ideire szánt, így gyors egymásutánban kétszer nyaraltunk. A torlódás nem rajtunk múlott és semmilyen szempontból sem mondható szerencsésnek, bár ahogy elnézem az újra elszaporodó szigorításokat, lehet, hogy szeptemberben már másként fogom látni. Eredetileg a spanyol út csak egy hevenyészetten feldíszített El Capricho-vizit lett volna ribera del duerói kitérővel, madridi transzferrel. Gyakorlott túraszervező barátom azonban megszórta egy maréknyi csillámporral, és ami papíron nekem fárasztó overkillnek tűnt, az a gyakorlatban szemléletformáló tanulmányi kirándulásnak bizonyult.       Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Válogatáskazetta”

Szóljatok a Köpcösnek! – Dominio del Aguila

Ez lehetetlen, mondogatta kedves barátom, hol angolul, hol magyarul. És tényleg volt az egészben valami irreális/szürreális, noha jobban belegondolva, csak egy téridőugrást hajtottunk végre rükvercben, nem is túl nagyot. Ám a Vega Sicilia űrbázisáról érkezve az, ami száz évvel ezelőtt a borvidéken bevett gyakorlatnak számított, most úgy hatott, mintha barlanglakók szakócapattintó üzemébe csöppentünk volna. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Dominio del Aguila”

Szóljatok a Köpcösnek! – Vega Sicilia

Ahhoz képest, hogy soha nem fizettem érte, elég sokszor kóstoltam már Vega Sicilia-bort. Hogy a Vega Sicilia parasztvakítás-e felsőfokon vagy a kompromisszumot nem ismerő tökéletesség házassága a tudományos merkantilizmussal, azt máig nem tudom eldönteni. Mindenesetre ilyen teátrális belépőre, helyesebben beléptetésre azért tőlük sem számítottam. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Vega Sicilia”

Igazságot Portugáliának! – albariño vs alvarinho

Régóta szerettem volna összehozni egy spanyol-portugál rangadót albariño/alvarinho vonalon, „Igazságot a portugáloknak!” mottóval. Az albariño a legrangosabb spanyol fehér és ma már nemzetközileg is felkapott fajta, az alvarinho-ra viszont rá sem nyitnak. Én valahogy fordítva ültem a lóra: alvarinho-ban van kedvenc pincém, albariñóban még nincs. Két borból nem lesz rangadó, de egy best buy riasztás összejött. Continue reading “Igazságot Portugáliának! – albariño vs alvarinho”

Az utolsó nemzetközi playboy – Rodriguez de Vera Serie Limitada 2015

Azt hittem, az ilyen boroknak már bealkonyult, de mint a mellékelt ábra mutatja, valahol messze délen, örökös napsütésben skáláznak még a szirének. És elcsábultam én is. Nem lenne egyszerű kiporciózni, hogy ebben mekkora szerepet játszott a nosztalgia trip, a szerotonin-fröccs, illetve a műélvezet. Continue reading “Az utolsó nemzetközi playboy – Rodriguez de Vera Serie Limitada 2015”

Szőkített fekete – Ribera del Duero

Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. Continue reading “Szőkített fekete – Ribera del Duero”