Szép szekszárdi – Takler Bikavér 2016

Mintha egy tíz évvel ezelőtti borbemutatón járnék. Ez jutott eszembe májusban, az Aranyos Szekszárd barokk-barrik tölgyfaszörnyei között bolyongva. Optimista énem azt mondja, hogy csupán az aranyéremhez kell ez, de a borvidék valójában már biztos nem itt tart. Az üdítő kivételekből kiindulva hajlamos vagyok hinni neki.

“Szép szekszárdi – Takler Bikavér 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016

Fotó: borbolt.hu

A hősidőkből fel tudok idézni szekszárdi vörösöket, melyek kétségtelenül lenyűgöztek annak idején – Vesztergombiék 2003-as Cabernet Sauvignon Reserve-je jut elsőként eszembe, az a bor mindenkit megvett, Alföldi Merlot-tól Dagadtosig -, mégis, hosszú ideje meggyőződésem már, hogy a borvidék rossz lóra tett a bordeaux-i fajtákkal. Különösen az uralkodó merlot-val és a cabernet franc-nal: nem illenek ezek a klimatikus adottságokhoz, sem a helyi borkészítési stílushoz; boraikat én közönségesen behízelgőnek és édesnek, egyszersmind zavarbaejtően zöldnek találom.

“Új kedvenc Szekszárdról – Mészáros Grandiózus Malbec 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017

Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok

Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok” A teljes bejegyzés megtekintése

Nem esett csorba – Vida La Vida 2013

Az új Vida-címkék valóságos műalkotások

Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida. “Nem esett csorba – Vida La Vida 2013” A teljes bejegyzés megtekintése

Integrity unharmed – Vida La Vida 2013

The new Vida labels are works of art

I’m not sure I’ve tasted a single Hungarian red from 2013 that I was happy with (or for that matter from 2015). I know that in Szekszárd it was long spells of rain in September that ruined an otherwise promising vintage so I wasn’t really expecting the Vidas to come out with their top wine. “Integrity unharmed – Vida La Vida 2013” A teljes bejegyzés megtekintése

Erőd – Heimann Szekszárd Grand 2012

Szekszárd Grand? Mi ez? Kinek? Miért? Ez az első évjárat, és én úgy sejtem, hogy az álmok álmodói az XXXL-es cabernet-k luxus szanatóriumának szánhatták. Kétlem, hogy nagy karriert futna be, sőt, igazából fogadni mernék, hogy ez a 2012-es Heimann túl fogja élni magát a kategóriát. Hatalmas bor, a nagyság távoli ígéretével. “Erőd – Heimann Szekszárd Grand 2012” A teljes bejegyzés megtekintése