Véget ért a kalandozások kora, a furmint révbe ért. Magyar borászok dobjátok el a vésőt és a kalapácsot, a furmint már készen van. Sudár alakját Tamlyn Currin öntötte ércnél maradandóbb ódába. Hogy pontosan milyen és mitől olyan, amilyen, ezek annyira földhözragadt részletkérdések, melyekre ostobaság lenne költőtől várni a választ. Ahogy Gertrude Stein mondaná: a furmint az furmint az furmint az furmint. “Az ellenállhatatlanul dögös furmint” A teljes bejegyzés megtekintése
Nem a dűlő-szöszölés és a presztízs, hanem a fajta és a stílus adja el a bort. Mára mindenki kijárta a bor általánost, és senki nem akarja harmadszor újraolvasni a kötelező olvasmányokat. A fogyasztó kíváncsibb, mint valaha. Többek között ez derül ki abból az interjúból, amit a ’The Buyer’ készített Peter McAtamney-vel, a Wine Business Solutions igazgatójával. “Ki állítja meg az olaszokat?” A teljes bejegyzés megtekintése
2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá). “Mit hoz 2019?” A teljes bejegyzés megtekintése
Amikor először megláttam, hogy a brit Guardian karácsonyi ajánlója az Ostorosbor pinot noirjával kezdődik, csak legyintettem. Na jó, el is olvastam, hogy mit írnak róla, de tekintettel arra, hogy a magyar pinot noirok évek óta csak bosszúságot okoznak, az Ostorosbor pedig mint borászat a térképemen sincs, így egy fejcsóválással napirendre tértem az eset fölött. Aztán ma reggel látom, hogy Jancis Robinson karácsonyi ajánlója szintén ezzel a borral kezdődik. Ezt már nem intézhettem el egy vállrándítással. A világ egyik legjobb magazinja – kezdőlapom tizenéve – és a világ egyik legtekintélyesebb borkritikusa nem tévedhet egyszerre ekkorát. Tegyük gyorsan hozzá, hogy maga a forgalmazó sem kispályás játékos, a brit „bortársaság”, a Wine Society szűrőin átmenni és kínálatába bekerülni rangot jelent. “A 800 forintos egri pinot világkarrierje” A teljes bejegyzés megtekintése
Ha már Alice Feiringnál is szakad a cérna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami bűzlik Kénmentesországban. A természetes borok Jeanne d’Arc-ja hosszú glosszában siratja az ellenkultúra elüzletiesedését és a borhibák felmagasztalását. “Valami bűzlik Kénmentesországban” A teljes bejegyzés megtekintése