Elisszák előlünk – Szentesi Kétii Érintés 2020

Ez az az eset, amikor az önző bosszankodás néhány perc alatt proszociális örömbe csapott át. Nagy garral akartam beharangozni, hogy a 2020-as Érintés is fenomenális, kihagyhatatlan best buy. Csakhogy nem találtam beszerzési forrást, illetve alig. A wineloverswebshopban van állítólag még 4 darab 3410 forintos áron, illetve a Magyar Minőségi Borok Boltjában kapható 3890 forintért. Az Artizánban már a 2021-est árulják 3290 forintért. Ahogy görgettem lefelé a találatokban, úgy derült ki, hogy volt itt egy áttörés: az angolok/britek csapolták meg a készleteket (vagy csapolták le teljesen). Végre-valahára kezd a piac úgy működni, ahogyan én mindig is elvártam volna: láthatatlan kezével a jóra szavaz. Continue reading “Elisszák előlünk – Szentesi Kétii Érintés 2020”

A feltámasztottak – tihanyi kék és társai

„Ez a keményvonalas frakció szinte teljesen elutasítja a legkiválóbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. Ám annál nagyobb hévvel és csinnadrattával propagálnak gyakorlatilag ismeretlen szőlőfajtákat és borokat. Az ő szemükben ez az első számú kritérium – nem az, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire ismeretlen. […] azt akarják elhitetni velünk, hogy azok a nyomorult fajták, amelyek a szőlőművelés, borfogyasztás stb. sokszázéves története alatt soha nem tudtak kilépni az ismeretlenség homályából, mivel csak elvétve érdekesek (pl. a trousseau, a savagnin, a grand noir, a negrette, a lignan blanc, a peloursin, az auban, a calet, a fongoneu vagy a kékfrankos), olyan borokat adhatnak (valójában ritkán iható, hacsak el nem vesznek valamilyen nagyobb házasításban), amelyek beszerzéséért a fogyasztóknak érdemes törni magukat.” Continue reading “A feltámasztottak – tihanyi kék és társai”

Vörös őshonosok a világfajták ellen

Egyik pillanatban azt reméltem, hogy a puszták népe karikás ostorral odacsördít a jóbarátok szeme közé, a másikban attól tartottam, hogy Rachel fog epilációs proszemináriumot tartani Bangó Margitnak. A koncepció az volt, hogy megnézzük, vajon a hagyományos magyar fajták (valójában inkább K.u.K.) felnőttek-e már a nemzetköziekhez. Másik végén megragadva a petrencés rudat: igazuk lett-e azoknak a villányi, szekszárdi nagyoknak, akik 25 évvel ezelőtt azt mondták, kadarkából, kékfrankosból nem lehet várat építeni. Az előzményekről bővebben itt olvashatnak. Continue reading “Vörös őshonosok a világfajták ellen”

Elmaradt forradalom – Szentesi Csókaszőlő 2008

Jó ideje már nem szívesen írok Szentesi József borairól, mert a köztünk lévő kapcsolat félig barátira fordult, ergo, emberileg nem esne jól, ha valamelyik boráról kritikusan kellene írnom, kritikailag pedig nem esik jól, hogy egyetlen boráról sem írhatok rosszat. Ez most, szerencsére, más felállás: duplaborhűtős – azóta már légkondicionált pincés – barátomtól ajándékba kapott palack, ami van annyira idős, hogy az esetleges gyengébb formát a kor számlájára írjam, és íráskényszert sem éreztem, amikor kihúztam a dugót. Azért a jegyzetfüzetet előkészítettem. Continue reading “Elmaradt forradalom – Szentesi Csókaszőlő 2008”

Szentesi vizit

Idén is ellátogattunk a Szentesi Pincéhez, ahol egy ferdébe hajló délután keretében nem kevesebb, mint 27 bort vizsgáltunk be. Ha zanzásítani akarnék: megannyi rabul ejtő régi magyar fajta, egy érdekes rajnai kísérlet a zárási módokkal, meseszép 17-es évjárat, az egyik legjobb hazai kékfrankos és merlot élményem is ehhez a délutánhoz köthető. Continue reading “Szentesi vizit”

Fordított narancs – Szentesi Zengők

Lehet-e bármilyen fajtából nagy bort készíteni? Lehet-e bárhol nagy bort készíteni? Nem hiszem, hogy sokan mernének igennel válaszolni. Lehet-e egy fajtáról előre tudni, hogy tehetségtelen? Lehet-e egy borvidékről tudni, hogy komolyabb borok készítésére alkalmatlan? Erre már talán többen bólintanának. De szerintem a tehetség vélelme a fajtákat és a borvidékeket is megilleti: felbukkanhat egy őrült professzor, aki kimatekozza a képletet, jöhet egy királylány, aki vállalja a szájon csókolást. Continue reading “Fordított narancs – Szentesi Zengők”