Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk”

Szepsy István egy nagyon súlyos időszak után lábadozik, reméljük, hogy minél hamarabb eljut a teljes felgyógyulásig. Tudomásom szerint ez az első interjú, amit azóta adott, hogy átesett egy stroke-on, gyomor- és nyombélfekélyen, végül egy sérvműtéten. A gondolatait mindig érdekesnek találom, ami nem jelenti azt, hogy egyet is értenék velük. Azt például soha nem értettem, hogy miért izgatja ennyire az árazás, és most sem fér a fejembe, hogy a forgalom drámai visszaesése hogyan egyeztethető össze az áremelési rekordkísérletekkel. Olvassák el az egész interjút, van benne jó néhány megfontolandó és meghökkentő megállapítás. Nálam ez a Top 10: Continue reading “Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk””

Mesés tokaji – Orsolyák Attila szárazai

“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.

Continue reading “Mesés tokaji – Orsolyák Attila szárazai”

Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019

Sokkal többször hallottam már borgőzös értekezést az árképzés törvényeiről és a márkaépítés tízparancsolatáról, mint amennyit a szervezetem kíván, de én sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a Bortársaságnál legutóbb forgalomba került két Gizella-bor árban lefelé nyit (a ’18-as Furmintot 30 százalékkal leértékelték). Én alapból felelőtlen fogyasztó vagyok, ezért próbálok lelkiismeretfurdalás nélkül örülni. Amúgy meg remélem, hogy nincs nagy baj a főkönyvvel. Continue reading “Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019”

Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”

Nem délibáb – tokaji száraz zárlat

Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet. Continue reading “Nem délibáb – tokaji száraz zárlat”

Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018

Ebben a posztban a kóstolási jegyzet a jéghegy csúcsa. Aki nem akarja az idejét vesztegetni, annak már most elárulom, hogy sem a Szarka Juharos, sem a Szarka Furmint nem egy nagy fles. A bökkenő az, hogy a borkritika még mozgásképes dinoszauruszainak egyike, Jancis Robinson a Juharost a londoni Furmint February legjobbjának választotta és 17⁺ ponttal nemzetközi szinten is klasszis bornak minősítette. Én maximum átlagosnak találtam. Nyaktól lefelé a jéghegy a bizonyítványom magyarázása.

Continue reading “Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018”

Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018

Az utóbbi tíz évben nem kóstoltam szebb száraz tokajit. Ennek a bornak már volt egy nagy bravúrja, de akkor én még szkeptikus maradtam. Mondhatnám, hogy az élesebb szeműek jóval korábban észre vették a nagyságát. Valójában inkább afelé hajlok, hogy az áttörést a hordós érlelés és a sav/cukor egyensúly finomhangolása hozta meg. Csupa élet ez a bor, de nem szertelen, körvonalaiban éppen annyira szép, mint részleteiben.  Continue reading “Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018”

Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018

Másfél évtizeddel ezelőtt a név és a címke is telitalálatnak tűnt. A címkét időközben kilúgozták, elveszítette színét, báját anélkül, hogy bármit nyert volna. És az én fülemnek már a Kikelet név sem cseng olyan szépen, miután éveken át csak savban éreztem a boraikat kiemelkedőnek (mennyiségben, nem minőségben). Continue reading “Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018”