Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019

Sokkal többször hallottam már borgőzös értekezést az árképzés törvényeiről és a márkaépítés tízparancsolatáról, mint amennyit a szervezetem kíván, de én sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a Bortársaságnál legutóbb forgalomba került két Gizella-bor árban lefelé nyit (a ’18-as Furmintot 30 százalékkal leértékelték). Én alapból felelőtlen fogyasztó vagyok, ezért próbálok lelkiismeretfurdalás nélkül örülni. Amúgy meg remélem, hogy nincs nagy baj a főkönyvvel. Continue reading “Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019”

Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”

Nem délibáb – tokaji száraz zárlat

Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet. Continue reading “Nem délibáb – tokaji száraz zárlat”

Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018

Ebben a posztban a kóstolási jegyzet a jéghegy csúcsa. Aki nem akarja az idejét vesztegetni, annak már most elárulom, hogy sem a Szarka Juharos, sem a Szarka Furmint nem egy nagy fles. A bökkenő az, hogy a borkritika még mozgásképes dinoszauruszainak egyike, Jancis Robinson a Juharost a londoni Furmint February legjobbjának választotta és 17⁺ ponttal nemzetközi szinten is klasszis bornak minősítette. Én maximum átlagosnak találtam. Nyaktól lefelé a jéghegy a bizonyítványom magyarázása.

Continue reading “Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018”

Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018

Az utóbbi tíz évben nem kóstoltam szebb száraz tokajit. Ennek a bornak már volt egy nagy bravúrja, de akkor én még szkeptikus maradtam. Mondhatnám, hogy az élesebb szeműek jóval korábban észre vették a nagyságát. Valójában inkább afelé hajlok, hogy az áttörést a hordós érlelés és a sav/cukor egyensúly finomhangolása hozta meg. Csupa élet ez a bor, de nem szertelen, körvonalaiban éppen annyira szép, mint részleteiben.  Continue reading “Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018”

Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018

Másfél évtizeddel ezelőtt a név és a címke is telitalálatnak tűnt. A címkét időközben kilúgozták, elveszítette színét, báját anélkül, hogy bármit nyert volna. És az én fülemnek már a Kikelet név sem cseng olyan szépen, miután éveken át csak savban éreztem a boraikat kiemelkedőnek (mennyiségben, nem minőségben). Continue reading “Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018”

Rangrejtve – Patricius Tokaji Furmint 2018

Évek óta tervezem, hogy Tokaj sanyarú sorsát szemléltetendő írok egy tanmesét a Tesco Finest Szamorodniról. Ezt a sajátmárkás, egyébként a Patricius által készített, édes szamorodnit az év egyik felében 1399 forintért árulják, a másik felében 999 forintért. Azaz, aki jókor kapcsol, az jelenlegi árfolyamon 2 euró 84 centért viheti haza. Az állatorvosi ló anatómiájának feltárásától eddig mindig visszariadtam, mert úgy éreztem, hogy nem rendelkezvén sem kellő rálátással, sem kellő empátiával, jobb lesz a boncolást egy Tokaj-specialistára bízni. Most is megremegett a kezem, és nem a szamorodnit, hanem a száraz furmintot vettem le a polcról. Continue reading “Rangrejtve – Patricius Tokaji Furmint 2018”