Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016

Érdemes egy jó, 4500 forintos, középosztálybeli villányi franc-t érlelni? A kérdésre én gondolkodás nélkül rávágnám az igent – ha létezik itthon vörösbor kategória ebben az ársávban, aminek eltarthatóságában nem kételkedem, az éppen a cabernet & co., mindenek előtt Villányból és Szekszárdról. Continue reading “Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016”

Nagykarácsony – ünneplő vörös

Legalább tíz éve forgattam a fejemben, most végre meg is szerveztem. Olyan borokat akartam kóstolni, amelyek az ünnephez méltóak, és képesek egy random család vagy baráti társaság legtöbb tagjának tetszését elnyerni. Az előszűrést magamra bíztam. Három szempont alapján válogattam: vörös legyen (ezt szeretik a legtöbben), magyar legyen (nehéz idők járnak), rangja legyen (nem elég jónak lenni, annak is kell látszani). A józanság jegyében a felső határt 10 ezer forintnál húztam meg. Continue reading “Nagykarácsony – ünneplő vörös”

Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020

Versenytárs nélkül. A sebtében kihozott portugieserek és társaik nem ugyanazon a pályán játszanak, mint a szénsavmacerált vörös – előbbiek alapján eddigi tapasztalatom szerint nehéz elképzelni, mitől is lehet jó az újbor, utóbbiba viszont rendesen bele lehet habarodni. A Vylyan Bogyólé talán az egyetlen hazai képviselője az egzotikusabb technológiának (lásd Beaujolais), és 2020-ban sem hagy cserben.

Continue reading “Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020”

Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018

Néhány évvel ezelőtt alaposan meglepett, amikor Rácz Miklós Tamás villányi chardonnay-jában az egyik legjobb magyar fehéret véltem felfedezni. Az adatbázisunk elvesztése miatt évjárat tekintetében csak találgatni tudok, valószínűleg a 2012-es lehetett. A magát mediterrán éghajlatúként reklámozó Villány nem burgundi fajtáknak való vidék, így RMT sikerét a magyar chardonnay-kről kiállított szegénységi bizonyítványként is lehetett volna értelmezni – a hűvösebb régiók borászai elpazarolják a versenyelőnyüket. Nekem rokonszenvesebb volt az a megközelítés, hogy a borász jókor szüretelt és ízléssel adagolta a fát. Ha van ennél nagyobb titok, az internet hallgat róla. Continue reading “Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018”

Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015

Lehet-e jobb a legjobbnál? Hát, persze, hogy nem. Ám mint gyaníthatóan minden második olvasónak, nekem is az volt az első reakcióm a Bock Ermitage királlyá koronázásának hallatán, hogy lúzerkáim csúnyán becsókolták a vaktesztet. Én nemhogy sokkal jobb magyar vöröseket tudok, de ugyanarról a borvidékről, ugyanannyiért is. Continue reading “Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015”

Magyarország legjobb vörösbora

Amikor belelapoztam az Auchan őszi borkatalógusába, két dolog szúrt szemet, az egyik, hogy a Master of Wine-ok Magyari Bélája itt is megvetette a lábát, a másik, hogy az általa vezetett zsűri szerint 2020-ban Magyarország legjobb vörösbora a 2015-ös Bock Ermitage Cuvée. Az utóbbi lepett meg jobban. A soha senki által nem dicsért, örökös céges ajándék, amit aztán vendégségekben passzolnak el újra meg újra, és így tartanak örök körforgásban? Continue reading “Magyarország legjobb vörösbora”

Zsírégetés – Dél-pannon 2017

Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. Continue reading “Zsírégetés – Dél-pannon 2017”