A Gómijóval együtt az ott, a kompatibilitás jegyében bevezetett húszas osztású pontozási rendszert magunk mögött hagyva, visszatérünk az eredeti blog tízpontos értékeléséhez. Kisebb ráncfelvarrás után ezt találtuk a különböző szerzői perspektívákból a legjobb kompromisszumnak, és bízunk benne, hogy egyszerűségénél fogva az olvasó számára is könnyen értelmezhető támpontként szolgál a borok elhelyezéséhez. Útmutató:
- A pontszám hasznos kiegészítője a borleírásnak, egyfajta állásfoglalás a szerző részéről, ám – ahogy azt Robert Parker is hangsúlyozza saját oldalán – a vélemény, az információ elsődleges forrása mégiscsak a szöveges megfogalmazás.
- A zavaró elemektől (illat-, íz- és egyensúlybeli problémák) mentes borban tudunk figyelni az erényekre, a skála rájuk épít. Hiányosságok esetén egyéni megítélés alapján bucskázik lefelé a pontszám a skálán, végső helyét a bor élvezhetősége alapján lőjuk be.
- A skála abszolút, avagy egy pályán versenyez a Chateau Lafitte és a Juhász rozé – amennyiben utóbbi kategóriájának legkiválóbb bora, akkor sem kerülnek egymás mellé.
- A teljes objektivitásban nem hiszünk, de igyekszünk a szubjektivitásnak határt szabni, ha pontszámról van szó. Lelkesedésünk – vagy annak hiánya – minden bizonnyal kiolvasható a leírásokból.
- A pontszám független az ártól – különben nem így, hanem árértéknek hívnák. Arra külön kitérünk.
- Bizonyos kritikusok (például a Wine Spectator) a bort vélt – gyakran évek múlva eljövendő – csúcsán értékelik/becsülik meg, mi a kóstolt állapotról nyilatkozunk.
1-2 pont – hibás
3 pont – asztali bor
Hibátlan, de híg és jellegtelen, vagy éppenséggel arctalan tétel. Meg lehet inni, de ehhez rövid az élet. Főzni, fröccsbe alkalmas.
4 pont – OK
Felismerhető. A francia eredetvédelmi rendszerben ez már borvidékhez köthető, annak fő jellegzetességeit hordozó bort jelentene (pl. Bordeaux AOC, Cotes du Rhone AOC). Kellemes, de mélység nélküli, hétköznapi nedűk, azonnali fogyasztásra. Nem keressük ezeket, de megiszunk egy pohárral, ha jár egy egyszerű ebédmenühöz vagy egy pizzához.
5 pont – tehetség
Francia analógia mentén a Villages kategória előszobája. Karakter, finesz vagy komplexitás terén nyújt annyit, hogy felkeltse az érdeklődést, vagy élvezetesnek tituláljuk. Ha az ár vonzóan alacsony, ezért már visszamegyünk bevásárolni.
6 pont – szép
Élmény. Stílus, fajta vagy borvidék szép és hiánytalan reprezentánsa (szerényebb képességű szőlőfajtából akár a csúcs), az ünnepi asztalra is kitehető. Amennyiben fiatal évjárat, valószínűleg érlelhető/eltartható néhány évig minőségromlás nélkül. Bordeaux-ból jó cru bourgeois; chateauneuf-du-pape, brunello, champagne itt lépnek a képbe. Ha ilyennel kínálnak vendégségben, boldogok vagyunk.
7 pont – klasszis
Kiemelkedő. Csúcsbor. Érlelésre, gyűjtésre hivatott. A legtöbb esetben már bizonyított, nem az első évjárat. Premier cru Burgundiából, például.
8 pont – kivételes
Bor ettől ritkán jobb. Minőség, amit konzisztensen kevés fajta, kevés borvidék és azon belül is csak a legjobb termelők képesek produkálni. Csúcs brunello és tokaji aszú, burgundi grand cru.
9 pont – csoda
Ha néhanapján nem futnánk bele ilyen borokba, azt mondanánk, hogy elméleti kategória. Többnyire a világ legnagyobb nevei egy kimagasló évjáratban. Életünk végéig emlegetni fogjuk ezt a palackot. A legeslegjobb aszúk, portóik, bordeaux-ik et cetera.
10 pont – elképzelhetetlen
Ilyen nincs, és mégis.