Ez az a párbaj, ahol senki nem tenne pénzt Dávidra, sőt, szurkolótábora sem lenne. És teljes joggal, illetve majdnem teljes joggal. Ismerősök bejegyzéseiből láttam, hogy a várbéli borfesztiválon kisebb felhördülést váltott ki, hogy Kreinbacherék bedobták a “nagykutyát”, amit a hozzájuk képest tacskó pezsgőmanufaktúrák bodyshamingnek vettek és kialakult egy kis kerítésmenti acsarkodás. A műbalhé feloldásaként Kreinbacherék tisztázták, hogy ők csak egy belsős poént, egy ártatlan szófordulatot vittek ki a nyilvánosság elé, a nagykutyával nem saját felsőbbrendűségükre utaltak, hanem a magnum palackokra, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a kínálatban. Continue reading “A méret látszik, de az idő számít”
Tag: 2018
Villány vs Szekszárd
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. Continue reading “Villány vs Szekszárd”
Becsületbeli ügy – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018
Mint a közelmúltban jeleztem, a 2018-as Nobilis Barakonyi Hárslevelű felkerült a Decanter 2021-es „Az év borai” listájára és ez a híradáson túl egyéb kötelezettségeket is rótt rám. Én ugyanis határozottan negatív véleménnyel voltam erről a borról, és az egyszerű híradás helyett szerettem volna újra tesztelni a bort és magamat. Continue reading “Becsületbeli ügy – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018”
Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018
Ha valami olyan, mint egy olaszrizling, de olasz, ahhoz semmi közöm. Ha olaszrizling és magyar, akkor bezzeg azonnal tapsikolok, mint a csattogós lepke. Mostanában és általában gyakran eszembe jut, hogy a borértéshez szerelem is kell, vagyis vágy. Ameddig az nem támad, addig a kóstolás csak katalóguslapozgatás, kirakatnézés, piszmogás, nem pedig alámerülés, odaadás, koncentráció. Az a bor, amelyik pusztán a palack tartalmával át tud bennünket rántani az első körből a másodikba, tényleg tud valamit. Continue reading “Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018”
Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018
A minap eszembe jutott, hogy megnézem, Jancis Robinsonnál volt-e mostanában valamilyen magyar bor, amiről lemaradtam. Az első, amibe beleakadtam, a Pajzos “T” Furmint volt, a 2019-es. „Mit csinál a Wine Society beszerzője – még mindig Freddy Bulmer? – a magyar borászokkal…? Ha ez kétszer ennyibe kerülne, akkor sem lennék meglepve.” 17 pont és nagyon jó vétel, állítja JR. Continue reading “Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018”
Slim fit – Heimann Barbár 2018
A Multivitaplex és a C-vitamin mellé, amit anyám gondosan kikészített minden reggelihez, nekem már kisiskolásként is Cavintont kellett volna szednem. Azóta a helyzet sokat romlott, így az ismétlési lehetőségek ellenére is csak 2011-ig tudok fejben visszalapozni a Barbár vintidzs csártban és az értékelés sem túl árnyalt: 2011 nagy, 2012 nagy, 2013 határeset, 2015 vékony, 2016 rendezetlen, 2017 nagy. Continue reading “Slim fit – Heimann Barbár 2018”
Burgundia mostohatestvére – Chablis
Tudja isten, mi okból, de Chablis Burgundiához tartozik, ami földrajzilag éppen olyan abszurd, mintha Légli Géza arra ébredne, hogy villányi borász lett belőle. Chablis közelebb esik Champagne-alsóhoz, mint Burgundia-felsőhöz, ám történelmileg ennél fontosabb, hogy Párizs sincs messze, ráadásul víziúton megközelíthető. Continue reading “Burgundia mostohatestvére – Chablis”
Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018
Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 2017-es Merengőt nagyon is szerettem, ezt meg nem nagyon. Akkor most bennem van a hiba vagy bennem van? Continue reading “Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018”
Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018
A név afféle kényszer szülte szörny: egy kúriában készül, Etyeken, de soproni szőlőből. A logisztikai és adminisztrációs vészmegoldások ellenére ez egy kiváló soproni bor. És nagy szükség van rá, mert Weningeréket elvitte a természetesség, Ráspit az illó képében lesújtó kiszámíthatatlanság, Luka Enikő hű rajongói gyűrűjében elszállt a sztratoszférába, Wetzerék savaihoz pedig teflongyomor kell. Continue reading “Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018”
Lelkük rajta – SZM Sommelier Red 2018
A szóbanforgó pohárnok Szik Mátyás, sokaknak csak Matyi, örökös sommelier bajnok, a magyar bor egyik arca és manökenje. A Winelovers Top 100 kiadványt lapozgatva tűnt fel, hogy neki sikerült a ritka bravúr: egyszerre fog egeret kint s bent, azaz egyik kezével bort házasít, a másikkal aranyérmet oszt magának. Continue reading “Lelkük rajta – SZM Sommelier Red 2018”
You must be logged in to post a comment.