Kaptunk a Heimann-családtól egy kartonnyi Barbárt, négy szakállas veteránt és két bébibarbárt. Mindig jó érzés arra gondolni, hogy valahol, valakit érdekel a véleményünk, aztán ahogy közeledik a kóstolás napja, eluralkodik a vizsgadrukk és a balsejtelem. Ezúttal azonban nem paráztam, a 2019-est vagy féltucatszor kóstoltam, tucatnyi barátomnak ajánlottam, soha nem hozott szégyent a fejemre, vagyis általános lebőgéstől nem tartottam. Continue reading “Nagy bort készíteni a legkönnyebb, ezért sikerül olyan ritkán – Heimann Barbár 2016-2021”
Ez az a párbaj, ahol senki nem tenne pénzt Dávidra, sőt, szurkolótábora sem lenne. És teljes joggal, illetve majdnem teljes joggal. Ismerősök bejegyzéseiből láttam, hogy a várbéli borfesztiválon kisebb felhördülést váltott ki, hogy Kreinbacherék bedobták a 
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. 
Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 
You must be logged in to post a comment.