Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Nincs érkezésünk posztot írni minden kipróbált borról, de hogy ezeknek mégis nyoma maradjon, havi naplózásba kezdünk. A legfrissebb leírás legelöl, folyamatosan bővítjük a listát.
Komoly cégek vagyonokat költenek marketingre, a magyar borász a belső hangot vagy a feleségét faggatja, amikor dupla áron szeretné eladni az olaszrizlinget vagy a kékfrankost. Régebben a presztízsépítést és a kétszeres szorzót latin névvel, súlyos palackkal és dombornyomással oldották meg. Pátzayék a matricás macskaszem és a fekete viaszkapszula mellett döntöttek. A macskaszem 7 éves koromig tartott bűvkörében, a fekete viaszkapszulával nincs közös múltam. Újabban azonban az a kép alakult ki bennem, hogy a színes viasz a natúrborosok törzsi arcfestése és így hasonló jelzőfunkcióval bír, mint a darazsak vagy a szalamandrák sárga-fekete mintázata. A Pátzay Pincénél alacsony kénről vagy hasonló new age túlkapásokról persze szó sincs, annyira indiánok ők, mint Adam Ant. Continue reading “Pátzay-rieslingek”
Elég hét évet visszalapoznom, és egy merőben más kép tárul elém a kadarkáról, mint ma. Csodálkozva olvasom saját szkeptikus soraimat, a szerény pontszámokat – mindez már kellően régen megváltozott ahhoz, hogy alig emlékezzek, hogy honnan is indultunk. Continue reading “Szekretár Kadarka 2025”
Már annyi siratókórust hallottam, akik Európa temetésére gyakoroltak, hogy önmagában ez is elég lett volna, hogy felhorgadjon bennem a résistance. De az a gyanúm, hogy a nárcisztikus vén szociopaták kaptak már annyi időt és teret kimutatni a foguk fehérjét, hogy mostanra a birodalmak és zsarnokaik büdös lehellete mindenkinek elkezdje facsarni az orrát. A cézárizmusnak ebben az új korszakában Európa a józanság és az emberhez méltó élet szigetének tűnik. Nem Európa van válságban, hanem a környező kontinensek. Európa éppenséggel túlnyerte magát: mindenki ide akar költözni/menekülni. Continue reading “Az én rózsaszín szemüvegem”
A Művelt Alkoholista 20 éves fennállása óta a magyar borágazat soha nem volt ennyire válságos helyzetben. A bortermelés mint megélhetés és a borfogyasztás mint kultúra egyaránt utóvédharcokra kényszerül. Paradox módon, miközben a válság globálisan is egyre mélyül, a jó áron megvásárolható borok színvonala töretlenül emelkedik. Hogy ez mennyiben a tudás gyarapodásának, a kiélezett versenynek, esetleg a kétségbeesésnek a következménye és mennyire fenntartható, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre az ajánlónkba felvett borok teljes élményt nyújtanak, tehetséges és rokonszenves emberek munkáját dicsérik, akik megérdemlik, hogy a pénzünket rájuk költsük. Continue reading “Legjobb vételek – 2026 ősz”
Érdekes borászat ez a Teleki. Miután hírt adtam arról, hogy az idei Decanter World Wine Awards egyik kiemelkedő árérték-arányú vörösbora a Teleki Borászat 2024-es Kővilla Syrah-ja lett, amit 95 pontra értékeltek és állítólag 5000 forintba kerül, megnéztem, hogy hol lehet kapni. Kiderült, hogy sehol. A Kővilla Syrah forgalomban lévő évjárata a Teleki saját honlapja és a Veritas szerint is a 2017-es. Ebből arra következtettem, hogy saccperká 6 évet kell még rá várnunk, hiszen előbb ki kell futnia a 2018-as, a ’19-es, a ’20-as, a ’21-es, a ’22-es és a ’23-as évjáratnak. A poszt alatt kialakult egy kisebb csődület, köztük a magyar borélet olyan vezető figuráival, mint Vancsik Ivett, a Vince Magazin főszerkesztője és Bálint László, aki többek között a Wine Lovers Wine Awards zsűrielnöke. Őket szintén érdekelte a rejtély feloldása.
Continue reading “Megsuhintá tulipán formájú koccintások villámaiban edzett marketingszablyáját”
Nincs érkezésünk posztot írni minden kipróbált borról, de hogy ezeknek mégis nyoma maradjon, havi naplózásba kezdünk. A legfrissebb leírás legelöl, folyamatosan bővítjük a listát.
„Nem igazán szeretem a sauvignon blanc-t. Gyakran kiegyensúlyozatlan, izgága, túlságosan illatos, nincs struktúrája és nincs kedvem még egy pohárral inni belőle. Amikor a sauvignon blanc-t fajélesztővel erjesztik, akkor könnyen kialakulnak a passiógyümölcsös jegyek, a túlmozgás és társai; ezzel szemben spontán erjesztéssel a terroir jelleg érvényesül.”
A legdurvább eset az, amikor egy művész találkozik egy másik művész művészetével és saját középszerűségére ráébredve feladja karrierjét. Aztán van az a verzió, hogy a másik művész művészete magába szippantja és önmagát feladva rajongó epigonként folytatja. Jon Landau esete Bruce Springsteennel sajátos variáció erre a témára, happy enddel. Landau műkedvelő rocker és a Rolling Stone magazin zenei rovatvezetője volt, amikor pályája hetedik évében egy Bruce Springsteen koncert megváltoztatta az életét. De nemcsak az övét.
Túl régóta látom és túl közelről nézem a témát ahhoz, hogy a pontok valamilyen könnyen beazonosítható alakzatba rendeződjenek. A magyar riesling olyan, mint a magyar riesling, nagy ritkán azonban egy német is eszünkbe juthat róla. A termelők lankadatlan lelkesedésének köszönhetően a mezőny gyarapodik, a színvonal emelkedik, a fejlődés nem látványos, de töretlen. Azt pl. bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar chardonnay bajnoksághoz képest ez már majdnem a Bundesliga.
You must be logged in to post a comment.