Három héttel ezelőtt vendégeket fogadtunk és mikor máskor fordult volna elő velem először, hogy egy garantáltan TCA-mentes, technikai parafadugóval zárt palack dugós lesz. A bor egy vaktesztben lett volna fontos szereplő, és a dolog sportértékét tovább növelte, hogy korábban, gyors egymásutánban kétszer is kóstoltam minden probléma nélkül. Le voltam törve, mint a bili füle. A defektes palack aztán valahogy elkerülte a figyelmemet és csak két héttel később vettem észre, hogy még mindig ott van a spájzban egy béna kis alkalmatossággal lezárva. Hirtelen ötlettől vezérelve behűtöttem, és újra megkóstoltam. A két hét ridegtartás meg sem kottyant neki. Sajnos, a TCA-nak sem.
Tizennégy éves kadarka – Bock Selection 2012
“Már csak három palack maradt a pincében. Szép volt annak idején, de mi sem kóstoltuk évek óta. Majd te megmondod, hogy iható-e még” – ezzel a kezembe nyomott egy 2012-es kadarkát Érsek Tamás (horeca menedzser, Bock Pince).
Continue reading “Tizennégy éves kadarka – Bock Selection 2012”
Bott Frigyes 2.0
Én elakadtam a natúri úton. Zavar, hogy a kén hiánya homogenizál. Ha vannak az egyformaságon belül árnyalatok, azok sem egy szép szín árnyalatai. Élesztő, sör, cider, ilyesmi. Mondanám, hogy kóstolva jobb az összkép, de itt is jut három gerenda a szembe: borotvaéles savak, újraerjedés és cincogó egerek. Inkább meghazudtolása ez, mint beváltása a nagy ígéretnek, hogy ti. „kén nélkül tisztábban látszik a terroir”. Engem teljesen váratlanul ért, amikor Bott Frigyes elindult ebbe az irányba. Pont ő? Pont te is?
Elzász, próbafúrás, aranyláz
Bormarketing tankönyvekben alaptétel, hogy a siker titka az egyértelmű üzenet. Minél egyszerűbb, annál jobb. Az 1 borvidék=1 fajta pl. nagyon tuti, az 1 ország=1 fajta maga a jackpot. Ha valakit nem győzött volna meg az új-zélandi sauvignon blanc vagy az argentin malbec világsikere, akkor elrettentő ellenpéldaként Elzászt szokták felhozni. Kétségtelen, hogy Elzászban az identitással és az eladásokkal is vannak gondok, de ha valaki, akkor ők joggal hivatkozhatnak a nehéz gyerekkorra. A kis Elzászt hol az apja, hol a nevelőapja verte.
Moseli örömének
Decemberben már kaptunk egy toszkán útinaplót Frank Pétertől. Most echte bennfentes tippekkel szolgál, mivel frankfurti lakosként a Mosel számára hazai pálya, ráadásul, megrögzött rieslinghead, akit sem a kor, sem a maradékcukor nem ijeszt meg. A továbbiakban övé a szó és a fotók többsége. Continue reading “Moseli örömének”
Gizella gazella
Fölösleges lenne bő lére ereszteni és tulajdonképpen hírértéke sincs, konstatálni mégis fontos: folytatódik a nyerő széria. Liverpool-drukkerként mélyen belém égett Roy Keane februári filippikája, miszerint a Liverpool rossz bajnok (az állítás igazságértékét nem befolyásolja, hogy ezt kimondani senki másnak nem eshetett ilyen jól). Kétlem, hogy a Gizella Cuvée-nek lennének ellendrukkerei, de ha vannak, a rossz bajnokozással akkor is várniuk kell: a valószínűtlenül jó 2023-as után jött a valószínűtlenül jó 2024-es és most itt van a valószínűtlenül jó 2025-ös. Continue reading “Gizella gazella”
Jegyezd meg e nevet: Lázár János
Nem annyira pikáns, mintha Orbán Viktornak hívnák, de azért megértem, hogy a feleségem összerezzent, amikor a postás kopogtatott az ablakon és közölte, hogy Lázár Jánostól kaptunk csomagot. Utólag könnyű okosnak lenni: a Lázár egyáltalán nem ritka családnév, a János pedig valamikor az Istvánnal és Lászlóval versengett a keresztnév toplistán, vagyis elég sok Lázár János életét keserítheti meg, hogy a legendás vadász, vasutas és varieté színész árnyékában élnek.
Egy fogfájás nem állhat közénk – Josep Grau 2023
Hosszú pincelátogatói karrierem kudarcainak sorában is díszhelyet érdemel a montsanti Josep Grau Viticultornál tett villámvizit. A Barcelonától nem messze fekvő Priorattól nem messze fekvő Montsant légvonalban is kétezer kilométer Szegedtől, szóval, nem az a hely, ahová csak úgy leugrik az ember a hétvégén. Ismerve barátaink borízlését, elismerve Priorat mint táj és terroir egyedülállóságát tavaly ide szerveztem egy bortúrát és ennek volt a nyitánya Josep Grau pincéjének felkeresése. Bár lehet abban is ráció, hogy az ellenféllel rugatjuk az első gólt, aztán heroikus küzdelemben megfordítjuk a mérkőzést és magunk mögé állítjuk a közönséget, én ennyire nem vagyok bátor, inkább az „adjuk meg az alaphangot egy gyors góllal, aztán kontrákból rámoljunk be még féltucatot” taktikát szeretném követni. Continue reading “Egy fogfájás nem állhat közénk – Josep Grau 2023”
Ikertornyok
Az ember egy hasonlítgató állat, sőt, talán az állatok is hasonlítgató lények, vagyis a figyelmük a változásra, a különbségekre van kihegyezve. Ezzel a fontoskodó okoskodással csak azt akartam felvezetni, hogy nekem betegesen nehezemre esik elfogadni bármilyen eltérést az etalonnak számító borvidék-fajta párosok stílusától, azaz minden más borvidékről származó bor sikerét attól teszem függővé, hogy mennyire hasonlít az „eredetire”. Champagne az egyik legjobb példa, de a német riesling is ilyen – minden más borvidék „rajnai rizlingjét” abban a koordináta-rendszerben helyezem el, ahol ők az origó. És hát sem az elzászi, sem a wachaui, sem a pannonhalmi „nem olyan”. A józan eszem azt mondja, hogy éppen az lenne furcsa, ha olyan lenne, mégis rendszeresen ott kötök ki, hogy “jó, jó, de azért nem egy moseli vagy pfalzi riesling”.
Kifogtuk Dél-Amerikát
Jobban sült el, mint reméltem. Nem mintha ne tettem volna bele a kutatómunkát, de más másoknak hinni és magadnak inni. A kóstoló menü: kitagadott bordeaux-i fajta Chiléből, kitagadott bordeaux-i fajta Argentínából, honosított champagne Chiléből, desszertnek két sivatagi csodabogár. Makóiasan szólva: mötley crüe.
You must be logged in to post a comment.