Györgykovács Montrachet 2023

~ Alföldi Merlot ~ Leave a comment

Nem először fordult elő velem, hogy egy Györgykovács bor kóstolása után értetlenül néztem szét a magyar rónán: miért csak én zokogok, rivalgok, révedek meg még esetleg Ady Endre? Mások hogyan tudnak szótlanul tovább lapozni, miért nem bontja le és rakja össze őket, úgy emberileg, mint szakmailag? Itt van például, szeretett szerzőtársam, aki az általam csodált 2022-es Olaszrizlinget tárgyilagos hangon leírja (a szó mindkét értelmében) és már ez is előrelépésnek számít, mert somlói borokkal ennél szigorúbb szokott lenni. Continue reading “Györgykovács Montrachet 2023” →

Szerethetjük-e azt, amit nem szeretünk?

~ Alföldi Merlot ~ Leave a comment
Minden árnyalatot ismer a palettán.

Sarah Heller nemcsak az egyik legfiatalabb master of wine, hanem maga a testet öltött globalitás: koreai szülők amerikai kultúrában felnőtt Hong Kongban élő lánya, aki képzőművésznek tanult a Yale-en, aztán Piemontban kötött ki és az olasz lett a gasztronómiai és önológiai anyanyelve. Az Italian Wine Unplugged 2.0 kötetben ír arról, hogy az uralkodó borértékelési iskolák nem igazán alkalmasak az olasz borok erényeinek felismerésére és elismerésére. Continue reading “Szerethetjük-e azt, amit nem szeretünk?” →

A forgalommal szembe

~ Alföldi Merlot
Mester műtermében (Alvaro Palacios a Montesa dűlőben)

Sokat olvastam róla és nem így képzeltem el. A kritikákból annyit szűrtem le, hogy kiemelkedően jó bor és gyakorlatilag színtiszta garnatxa. Az első meglepetés – magam sem tudom, miért nem örömteli -, hogy sokkal riojább, mint vártam. A második meglepetésről majd a hajtás után.

Continue reading “A forgalommal szembe” →

Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget

~ Alföldi Merlot
Tamlyn Currin Kogban (Szlovénia) szüretel (a kép forrása: www.jancisrobinson.com)

Tamlyn Currin kezd kiégni. A fenti cím az ő címe és nemcsak az elkoptatott szófordulat, hanem a leírások tényszerűsége is arra utal, hogy írásdühét és metaforamániáját felőrölték a határidők (csak emlékeztetőül: nemrég még tündekovácsok kalapácsolták a somlói borokat). A Kog25 Pannoniát április első hétvégéjén tartották és Currin beszámolója pontosan fél évvel később jelent meg. Mivel a vaktesztekben jócskán szerepelt magyar bor és a szerző a három fajta természetéről és fejlődéséről is értekezik, ezért egy rövid szemlét mindenképpen megér a cikk. Continue reading “Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget” →

Szaftos őszibarack és száraz puskapor – Domaine Laporte

~ Alföldi Merlot

Bár máig nagymúltú családi gazdaságként promózzák magukat, lassan negyven éve, hogy bekebelezte őket egy sokkal nagyobb család, a Burzsoáké.  Láttunk már példát arra, hogy a nagy kebelen belül a kicsi szív ideig-óráig tovább dobog, de nehéz a minden tőkét nevén szólító gazda képének hitelt adni, amikor egy komplett új-zélandi borászatot is a nevükre írattak. Címketervezésben abszolút antitalentumok, viszont ezzel el is lőttem a kritikai puskaporomat. Aki nem bírja a szembe dicsérést, az most forduljon el. Continue reading “Szaftos őszibarack és száraz puskapor – Domaine Laporte” →

Öntözni kell, akarom mondani, nagy hiba lenne

~ Alföldi Merlot
Tőkék az Atacama-sivatagban (Tara – Ventisquero)

Az élősködő hatóságokra és életidegen előírásaikra mindenkinek van egy rossz szava. Én a borászkodást mint mezőgazdasági vállalkozást csak messziről látom, de olvasmányként vagy élőszóban annyiszor találkoztam már azzal a véleménnyel, hogy az eredetvédelemtől a növényvédelmen át a borok engedélyeztetéséig minden rendelkezés és minden végrehajtója értelmetlen és fogalomtalan, hogy végül axiómaként elfogadtam. Csak az utóbbi években, különböző borvidékek történetével ismerkedve, kezd leesni a tantusz, hogy ami ma nyűgnek és gonoszságnak hat, azért valamikor a tisztességes és tehetséges termelők maguk könyörögtek.

Continue reading “Öntözni kell, akarom mondani, nagy hiba lenne” →

Ha működik, ne piszkáld – Nyári Pince Olaszrizling 2024

~ Alföldi Merlot

Nyári Emesével egyszer találkoztam, a pince felső szintjén, a tornácon tartott nekünk kóstolót. Előre szabadkozott, hogy nagyon fáradt, mert egész nap szüreteltek. Nem tudom, milyen, ha kipihent, én akkor őt rokonszenvesnek, a történetét koherensnek találtam. Utólag mégis hiányérzetem támadt, nem tudtam felidézni egyetlen momentumot sem, ami személyes becsvágyról tanúskodott volna, a jövő az ő megközelítésében a jelen el nem rontott változataként jelent meg és én ezt valahogy rossz ómenként könyveltem el.

Continue reading “Ha működik, ne piszkáld – Nyári Pince Olaszrizling 2024” →

Hogyan lettek ilyen elképesztően drágák az éttermek?

~ Alföldi Merlot

Bár lenne rá okom, ezt nem én kérdezem, hanem Fiona Beckett, a bor/étel párosítás talán legismertebb specialistája. A panaszária így kezdődik: „Nem tudom, hogy Önök, hogy vannak vele, de én állandóan ledöbbenek az árakon, amikor étterembe megyek”. Bár az angol áraktól a magyar szem is elkerekedik, a dolog ott válik érdekessé, hogy a fiát is bevonja az oknyomozásba, aki egy menő londoni étterem igazgatója. Continue reading “Hogyan lettek ilyen elképesztően drágák az éttermek?” →