Magyar vörös még soha nem kapott 100 pontot

Ha azt mondom, hogy Stuart Pigott színes egyéniség, akkor keveset mondtam. Mivel azonban a Riesling egyház felkent prókátora, a kékfrankos lelkes propagátora és a magyar bor iránt is őszintén érdeklődik, én megtanultam tisztelni. Semmit nem tudok komolyan venni, amihez James Sucklingnak, a nagy pontinflátornak és önfényezőnek köze van, de miután Pigott lett a német referense, a riesling beszerzéseimben fontos iránytűt jelentenek az értékelései. Most mintha kissé viharos vizekre tévedt volna: elhagyta a jamessuckling.com-ot, saját oldalt indított, és rögtön egy örvény közepén találta magát a MORIC Lutzmannsburgra kiosztott 100 pontja és az osztrák OBI „hibás, nem megfelelő” minősítése kapcsán kialakult botrány miatt. Most egy magyar vörösborra is kiosztott 100 pontot. Reméljük, ebből nem lesz hasonló purparlé. Continue reading “Magyar vörös még soha nem kapott 100 pontot”

Kadarka Villányból – Sauska 2023

Kiegészítés a legújabbkori kadarka-reneszánszhoz: van itt egy villányi versenyző, ami az egyre színesedő mezőnyben is képes újat mutatni, és amit, ha kérdeznék, kapásból a jelenlegi élbolyban (Heimann & Fiai, Márkvárt Sauli és még néhányan) helyeznék el. Két hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy éppen egy Sauska-borról fogom ezt írni, de tettem vele egy próbát és alig akartam hinni a számnak.

Continue reading “Kadarka Villányból – Sauska 2023”

Csaba Mesterünk

A hőskorban nagy Csaba rajongó voltam. Hogy ez mennyire nem a druszaságból fakadó részrehajlás volt, azt jól mutatja, hogy a MA legújabb inkarnációjában, azaz 2018 óta egyáltalán nem írtam Vesztergombi borokról. Szórványosan kóstoltam ugyan ezt meg azt, de az a kép rögzült bennem, hogy máig Windows 98 alatt futnak: magas alkohol és extrakt, kókuszreszelék és vaníliás porcukor, emberfaragó tannin. Ez az, amit szerettem húsz éve, és nem szeretek legalább tíz éve.

Continue reading “Csaba Mesterünk”

Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel

Tíz éve iszogattuk ezeket a borokat. Akkoriban még gyakran kerültek elénk, aztán egyre ritkábban, ahogy a boruniverzum tágulásnak indult, minket is magába szippantva. A visszatekintésre Szomjas Gödény (néhányan még talán emlékeznek rá a régi MA blogról) jóvoltából került sor, aki érdemi mennyiségű készleten ül a hőskorszakból.

Continue reading “Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel”

Villány 2.0 – Vylyan Vörös Variáció 2021

A Vylyan még talán sosem állt ilyen jól nálam. Eddig voltaképpen csak a Bogyólének voltam követője, ehhez tavaly csatlakozott a Macska (amolyan ház borává nőtte ki magát, el sem akarom hinni, hogy portugieser ilyen jó is lehet, a 2020 és a futó 2021 is remek, vételnek nem kevésbé), és ugyan csak rendezvényen szerzett benyomás, de a kísérletezős amfórás/újhordós cabernet franc páros is megnyert magának. Lelkesedésbe azonban a Vörös Variációval (2021) csapott át a dolog.

Continue reading “Villány 2.0 – Vylyan Vörös Variáció 2021”