Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A jó sauvignon blanc ellenállhatatlan, főleg, amikor Zeusz felcsavarja a fűtést és mi, helóták a saját zsírunkban sülünk ropogósra. Egy árnyas lugasban, 35 fokban és zárt szobában, 25 fokban megkóstoltam ötöt. A két helyszín erősen eltérő élményt adott, de a lényeg, hogy mind az öt jól esett, kettő pedig a jóból is kiemelkedett. A Loire tündöklése nem meglepetés, Ruedáé viszont annál inkább. Continue reading “Bodzafröccs vagy tűzhalál – sauvignon blanc-teszt”
Ez a bor annyira tetszett, hogy az is megfordult a fejemben, talán ideje lesz rehabilitálni a VT alapszériáját. Szigorúan 2022-nél maradva a zöldveltelinijükkel próbálkoztam és bár nincs vele különösebb probléma, a felderítés folytatását elnapoltam, a sauvignon blanc-ból ellenben a harmadik palacknál tartok. E sorok írásakor éppen kiváló külföldi riválisok társaságában kóstolom és nincs szekunder szégyenérzetem. Continue reading “Sikeres háziasítás – Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2022”
Valamikor a nyár elején meghívtak egy nagyobb kóstolókörbe, és egy óvatlan pillanatban az egyik alapító atya azt a kérdést szegezte nekem, hogy „Na, de mi az, hogy elegancia?”. Nem mondom, hogy torkomra forrt a szó, de azért válaszadás közben alapzajként az zakatolt a fejemben, hogy miért kellene és mit lehet ezen magyarázni. Az ’elegancia’ nálam az alapszókincs része, soha korábban nem kellett az eredetén, jelentésén, használatán elgondolkodnom. Az éjjeli helyijáraton hazafelé zötyögve újra meg újra visszajátszottam a rögtönzésemet, és nem tudtam elhessegetni azt a kényelmetlen érzést, hogy a felcicomázott egyensúlyt próbáltam meg eleganciaként eladni. Continue reading “Elegancia, wtf?”
Évek óta rutinszerűen írom – és mondom, ha kérdeznek -, hogy a verdejo olyan, mint egy sauvignon blanc, csak szelídebb, ám pusztán az illat alapján megkülönböztethetetlenek. Minél többször fordultam ehhez a fordulathoz, annál kényelmetlenebbül éreztem magam, mert a gyakorlatban soha nem próbáltam ki. Pedig a feltételek adottak lennének: Ruedában a sauvignon blanc a második legnagyobb termőterületű fajta, csak hát miért akarnék sauvignon blanc-t venni a verdejo őshazájából. (A márkaépítési öntökönszúrás tankönyvi esete, hogy egy az önálló hírnévért harcba szálló fajta termőhelyén azt a világfajtát is futtatják, amelyikre a leginkább hasonlít és amelynek az árnyékából kilépni próbál.) Continue reading “Nem hazudtam – La Gabacha Rueda 2021”
Ausztrál létére Kevin Judd a modern új-zélandi bor egyik alapító és szellemi atyja. 25 éven át dolgozott a Cloudy Bay főborászaként és meghatározó szerepet játszott a világhódító sauvignon blanc receptjének kidolgozásában. Amikor a Moët Hennessy Louis Vuitton konglomerátum felvásárolta a borászatot és az új vezetés „márka nagyköveti” állást ajánlott neki, ő inkább a céges ajándékot választotta (azt hitte, TAG lesz, tévedett, azóta nem hord órát (pofás történet, érdemes elolvasni)). Judd 2008-ban alapította meg saját borászatát, a Greywacket azzal az elhatározással, hogy szakít a szabvány új-zélandi stílussal. Continue reading “A neonzöldtől az olíváig – Greywacke Sauvignon Blanc 2021”
Mérhetetlen hálátlanság, telhetetlen mohóság, hogy a fagyiárusok és fagyigyárak körömszakadtukig harcolnak, hogy portékájuk ne legyen szezonális. Vagy itt vannak a balatoniak, akik egyik szemükkel azon sírnak, hogy az alkalmi betolakodók mindent feldúlnak és lelaknak, a másikkal azon, hogy az ostoba turisták csak nyáron nyaralnak. Mindennek megvan a maga ideje, mondhatnánk stratégiai nyugalommal, de borban messze nem ez a helyzet, sok minden csak szeretné, hogy meglegyen. A sauvignon blanc szerencsés, övé a tavasz. Hamvas Béla biztosan meg tudná mondani, hogy miért. Continue reading “Sauvignonom a sezlonyon kortyolom”
Nemrég valahogy a szemem elé került egy régi gomijjós teszt, ahol a szerző arra panaszkodott, hogy a kóstolt sauvignon blanc-okból hiányzik a fajtajelleg. Én igazán megengedőnek gondolom magam ami a lehetségességet illeti, de erre azért felkaptam a fejem. Már hogyan hiányozhatna egy sauvignon blanc-ból a fajtajelleg, amikor minden második fehérborban megvan bármilyen fajtából készült is? Continue reading “Elfelejtett fajták múzeuma – sauvignon blanc”
A kérkedően éretlen és aztán maradékcukorral kikerekített fősodortól mérföldekre eső stílus. Spontán erjesztett, hosszan seprőn tartott, kifinomult bor, amelynek sikerült a fajta lendületét és vonzó aromáit komolyabb szerkezettel és hibátlan egyensúllyal kombinálnia. Continue reading “Sauvignon blanc felnőtteknek – Pascal Jolivet Sancerre 2018”
Far removed from the unsophisticated early harvest styles that dominate most of today’s offerings this is a beautifully crafted sauvignon blanc that manages to combine the variety’s trademark vivacity and attractive flavours with depth and poise. Continue reading “Taking the savage out of sauvignon – Pascal Jolivet Sancerre 2018”
Burgundit bordóival összekeverni szégyen, de nem megbocsáthatatlan bűn (l. lábjegyzet). A pinot noir-ba cabernet-t keverő borászokkal azonban már a Code Napoléon is külön cikkelyben foglalkozott. És a francia határról ma is visszafordítják azt, aki a chardonnay-t rieslinggel keveri. Nem tudom, hogy van-e külön büntetési tétele, de hátrahőköltem, amikor megláttam, hogy a Villa Tolnaynál Burgundiát oltanak Loire-ra, tölgyet az amforára. Continue reading “Szerencsés kimenetelű kísérlet – Villa Tolnay Mozaik 2016”
You must be logged in to post a comment.