Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Túl régóta látom és túl közelről nézem a témát ahhoz, hogy a pontok valamilyen könnyen beazonosítható alakzatba rendeződjenek. A magyar riesling olyan, mint a magyar riesling, nagy ritkán azonban egy német is eszünkbe juthat róla. A termelők lankadatlan lelkesedésének köszönhetően a mezőny gyarapodik, a színvonal emelkedik, a fejlődés nem látványos, de töretlen. Azt pl. bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar chardonnay bajnoksághoz képest ez már majdnem a Bundesliga.
A kékfrankos kíváncsivá tett, a borszerda pedig tompította az esetleges pofára esés fájdalmát. A Villa Gyetvai Balatonfüred egyik legcsinosabb kecója, a külcsíny, a belbecs és az időszaki kiállítások egyaránt dicsérik a tulajdonos ízlését és anyagi helyzetét. De vajon honnan akasztott le Gyetvai Zsolt egy ennyire tehetséges borászt, akiről én soha korábban nem hallottam?Amennyiben a klubtulajdonos a csapatösszeállításba nem szól bele, csak a lóvét virítja, akkor a szakmai sikerekért Demjén Gábort illeti elismerés.
Bormarketing tankönyvekben alaptétel, hogy a siker titka az egyértelmű üzenet. Minél egyszerűbb, annál jobb. Az 1 borvidék=1 fajta pl. nagyon tuti, az 1 ország=1 fajta maga a jackpot. Ha valakit nem győzött volna meg az új-zélandi sauvignon blanc vagy az argentin malbec világsikere, akkor elrettentő ellenpéldaként Elzászt szokták felhozni. Kétségtelen, hogy Elzászban az identitással és az eladásokkal is vannak gondok, de ha valaki, akkor ők joggal hivatkozhatnak a nehéz gyerekkorra. A kis Elzászt hol az apja, hol a nevelőapja verte.
Decemberben már kaptunk egy toszkán útinaplót Frank Pétertől. Most echte bennfentes tippekkel szolgál, mivel frankfurti lakosként a Mosel számára hazai pálya, ráadásul, megrögzött rieslinghead, akit sem a kor, sem a maradékcukor nem ijeszt meg. A továbbiakban övé a szó és a fotók többsége. Continue reading “Moseli örömének”
Az ember egy hasonlítgató állat, sőt, talán az állatok is hasonlítgató lények, vagyis a figyelmük a változásra, a különbségekre van kihegyezve. Ezzel a fontoskodó okoskodással csak azt akartam felvezetni, hogy nekem betegesen nehezemre esik elfogadni bármilyen eltérést az etalonnak számító borvidék-fajta párosok stílusától, azaz minden más borvidékről származó bor sikerét attól teszem függővé, hogy mennyire hasonlít az „eredetire”. Champagne az egyik legjobb példa, de a német riesling is ilyen – minden más borvidék „rajnai rizlingjét” abban a koordináta-rendszerben helyezem el, ahol ők az origó. És hát sem az elzászi, sem a wachaui, sem a pannonhalmi „nem olyan”. A józan eszem azt mondja, hogy éppen az lenne furcsa, ha olyan lenne, mégis rendszeresen ott kötök ki, hogy “jó, jó, de azért nem egy moseli vagy pfalzi riesling”.
Fejben ugyan már régóta örökbérletes törzsszurkoló vagyok, de az ízlésemet egy óceán választja el a különlegességekre gerjedő gyűjtőkétől. Pl. nem lököm félre méla undorral a befutott borászok borait és továbbra is vonzanak a gyermeteg dolgok, mint a gyümölcs vagy az érett sav. Persze hozzám is eljut, hogy minél jobban dől a dűlő, annál minerálisabb a pala, minél kisebb a palackszám, annál autentikusabb az arc, minél jobban fáj a sav, annál rieslingebb a riesling, de amikor belekóstolok az iszapszemű ráják edzéstervébe, rövid intellektuális gimnasztika után visszamenekülök a hedonista kanapéra.
Hosszú időn át annyira szárnyszegett volt a magyar rajnai rizling-mezőny, hogy a lusta fogyasztónak elég volt három betűt megjegyeznie: PAP. Nem mondom, hogy kitört a magyar riesling-forradalom, de a verseny kétségtelenül kiéleződött, és úgy tűnik, hogy az Apátságból Főapátsággá előléptetett pannonhalmiak rieslingjét letaszították a trónról, sőt, a dobogóról is. A sors különös fintora, hogy a trónfosztók közül kettőt is Liptai Zsolt melengetett a keblén. Continue reading “Trónfosztás”
Eljött a nagy pillanat, nyíltak a kártyák, felfedődtek a lapok. Az eredmény döntetlen lett, de xG-ben simán nyertük a meccset. Mire fogok emlékezni három év múlva? Először is, hogy Barta a király. Másodszor, hogy mennyire magas volt a színvonal. Harmadszor, hogy mennyire más az eredmény, ha egyszerre hat vendégre és egy borra kell figyelnem, mint amikor nulla vendégre és egy borra. Continue reading “Magyar-osztrák örökrangadó”
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindenki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Én Burgundiára, Elzászra, Moselre, Rias Baixas-ra és a Loire-ra szavaztam. Nem mindegyik úgy borvidék, mint a másik, és az ismeretszerzés vágyától vezérelve a fajtákat is kreatívan kezeltem. A sorba végül 2 chardonnay, 2 albarino, 2 riesling, 1 sauvignon blanc, 1 pinot blanc, 1 chenin blanc és 1 szürkebarát került.
You must be logged in to post a comment.