Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Elutaztunk a fény városának elővárosába, ahonnan a pezsgést viszik az éjszakába. És a Moselt is érintettük. Minden okom meg lett volna a fényes jó kedvre, de közben apám kórházban feküdt és minél jobban éreztem magam, annál inkább mardosott a bűntudat. Eddig a privát, innen folytatódik a közszolgálat, döntöm a szakajtót. Continue reading “Mindent bele!”
Szigorúan kínálati oldalról, szigorúan önérdekből végzett piackutatásom legutóbbi részeredménye: két kiváló magyar riesling és hosszabb kihagyás után, két német asszaszin. Gyorsan szögezzük le, nálam kettős a mérce: ha magyar vagy, a német alap megugrásának is felállva tapsolok, ha német vagy és elmarad a csoda, örökre elfelejtelek. De ha fejben kivonom a lejtést a pályából, akkor is igaz marad: az elmúlt hónapban akadt magyar, amit szívesebben ittam, mint echte németeket (a kettő, az már több).
Régebben a francia terroirsuttogók csodafegyverének, akarom mondani, szemérmetlen hasbaakasztásnak tartottam a két perccel éjfél előtt megjavult évjáratokat. Aztán egyre gyakrabban hallottam borászoktól, hogy az évjárat minősége mégis csak az utolsó két héten áll vagy bukik, és hátrébb vontam az agarakat. 2022-ben Németországban is megtörtént a nehezen magyarázható csoda: a nyár emberemlékezet óta nem tapasztalt hőséget és aszályt hozott, a borok mégis üdék, illatosak, kiegyensúlyozottak. Continue reading “Riesling 2022”
A tápláléklánc alján csipegető mindenevőként ritkán adódik alkalmam a piramis csúcsán trónoló, überrieslingekkel találkozni. Amikor az univerzális lottósorsoláson mégis összejön egy hármas vagy négyes találat, és beesik hozzánk egy Grosses Gewächs, annak általában fészkelődés, feszengés, zavart hallgatás a vége. Szerencsére az aljnövényzet bőven kárpótol. Continue reading “Rieslingből jó az olcsó is – körkép 2021/2022”
A térképet böngészve megrázó felfedezést tettem: Szegedtől délkeletre, tőlünk alig néhány kilométerre van egy méretes tó. Először persze ledöbbentem, hogy ennyi éven át elkerültük egymást, de aztán győzött az öröm, hiszen ezzel egy többévtizedes problémám oldódott meg: amióta Nagykanizsáról Szegedre költöztem, nem sikerült a Csónakázó-tó hiányát feldolgoznom. Holnap éjszakára adva van a házi feladat: hegyeket álmodni Szeged határába, és boldogan élek, amíg fel nem ébredek. Continue reading “Lokálpatrióta-e vagy? – Ujvári Pincészet Rajnai Rizling “Sur lie” 2022”
Az üzemszerű működés nem erősségünk és ezúttal is szégyenletes késésben vagyunk a nyári/őszi best buy-ajánlóval. A malmok azért őrölgetnek, noteszszinten már gömbölyödik a mezőny. Az ex-PAP (aktuálisan PFA) rajnaijának kijárna lassan egy életmű-díj, nincs még egy bor, ami ennyiszer ugrotta meg az ajánlási küszöböt. Elég sok magyart, még több németet kóstoltam az elmúlt hónapokban, így nyugodtan mondhatom, hogy továbbra sincs jobb tipp, ha széles körben kapható stabilan rieslinges rajnaira vágyunk. Continue reading “Magyar klasszikus – Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2022”
Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”
Engem nem csak szlogenszinten gyönyörködtet a változatosság, ezért rühellem az unalmas társalgások vészkijáratát: melyik a kedvenc akármid? Ha nem vagyok sarokba szorítva, akkor viszont waterboarding nélkül is könnyen bevallom, hogy a rieslinget minden más fehér fajtánál jobban szeretem. Így aztán nekem a magyar honosítási kísérletek közül a syrah és a rajnai rizling kudarcok fájnak a legjobban. A syrah-ról jobb nem is beszélni – majd akkor térjünk vissza rá, ha a Gróf Buttler 2.0 bebootolt a Nagy-Egeden. Na, de miért olyan sok a se-hal-se-hús rajnai rizling?! OK, értem én, hogy meleg van nálunk, meg a folyóvágta meredek katlan is hiánycikk, de a tisztességes kudarchoz elég lenne az acéltartály + némi maradékcukor. Mink mégis a hordót erőltetjük. Continue reading “Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek”
Clemens Busch nagyjából a világ legszebb dűlőiben edzi tériszonyát és bár jómaga az árokparti hippi figurára esküszik, a borai kristálytiszták és acélosak. Ha valaki, akkor ő joggal kampányolhatna a “folyékony pala” szlogennel, meg az “őszinte, kőkemény rockkal”, mert nála tényleg semmi nem csorbítja a savak élét. Continue reading “Paladiéta, gyümölcsnap – Clemens Busch Riesling vom Grauen Schiefer 2020”
A tipikusság fordulatom óta minden egész eltörött, minden láng csak műfajokban lobban, kiestem a mátrixból, kizáródtam a nagy ponthálózatból. Ha nagyon muszáj, összekamuzok valami pontszámot, ami jelzi, hogy a legjobb portugieser hogyan viszonyulhat a legjobb merlot-hoz – az egyiket már kóstoltam, a másikat soha nem fogom -, de ezt magam sem tudom komolyan venni. Continue reading “19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak”
You must be logged in to post a comment.