Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Még gyűjtöm az erőt a statisztika legyártásához, de biztosra veszem, hogy idén kadarkát vásároltam és fogyasztottam legtöbbet – hazaiból, vörösből. Szépen csendben kedvenccé nőtte ki magát, amiben elvitathatatlan érdeme van az egyedi karakternek, hogy helyi fajta, és nem utolsósorban az alacsony alkoholnak (illetve a hozzá kötődő fogyaszthatóságnak). Még valami: újító termelőinknek hála, végre színre lépett a vörösbor egyik legfontosabb építőeleme is, a tannin – egyszerűen más dimenzióba a kadarkát. A legnagyobb kedvencek a merítésből: Heimann & Fiai 2024 és Vida Petit Bonsai 2024.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jutott már november végén beaujolais nouveau-t és hasonlókat kortyolgatva, hogy ezeket a kirobbanóan friss borokat szívesebben fogyasztanám a jó idő beköszöntével, tavasz derekától, mintsem a testes vörös főszezonban. Újborokat azonban néhány hónapon túl tartogatni nem célszerű, legalábbis ezt igyekszik az ember fejébe sulykolni a boros szakirodalom, és ezt általános szabálynak magam is elfogadom – még ha tudnék is ellenpéldákat felhozni. Continue reading “Nyári vörös – Sebestyén Indigó Zweigelt 2023”
Mutass ettől jobb kékfrankos rozét! A legelterjedtebb kékszőlő fajtánkból fajtisztán készült rozé nem könnyű műfaj, ha általánosítani próbálok: sötétebb, erőteljesebb társainál, ami akár erény is lehet, ám sarkosabb és gyakran egysíkúbb is. Amikor nem ilyen, hanem igazán jó, azt meg Eger Cottage néven Bukolyi Marcell önti palackba.
Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.
Continue reading “Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020”
Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″
You must be logged in to post a comment.