Mutass ettől jobb kékfrankos rozét! A legelterjedtebb kékszőlő fajtánkból fajtisztán készült rozé nem könnyű műfaj, ha általánosítani próbálok: sötétebb, erőteljesebb társainál, ami akár erény is lehet, ám sarkosabb és gyakran egysíkúbb is. Amikor nem ilyen, hanem igazán jó, azt meg Eger Cottage néven Bukolyi Marcell önti palackba.
Tag: magyar
A változás szele – három siller 2022-ből

Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020

Continue reading “Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020”
Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017
Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″
Utókarácsony érlelt nagy vörösökkel
A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022
Versenytárs nélkül a Bogyólé? Ma már bizonyosan nem. A hazai szénsavmacerált vörös újborok még nem árasztják el a hipereket, de a villányi klasszikus mellett már Ruppert Bolond Kalapossal és Bujdosó Libással is olthatjuk bozsolé-szomjunkat. Előbbi még beszerzésre vár, utóbbi már átesett a teszten. Continue reading “A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022”
Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018
A natúrbor nálam 2012-ben úszott be a képbe. Az akkor még underground mozgalomról tudósítók (Alice Feiring neve ugrik be elsőként) szokatlanul életteli, újszerű borokról áradoztak – a pincebeli manipuláció béklyóitól megszabadított csodába természetesen nekem is bele kellett kóstolnom. Continue reading “Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018”
Kezdetek – Veszprémi Érsekségi Pincészet
Nem könnyű évjárattal indul a pince. És nem vidám gazdasági helyzetben, de maradjunk 2021-nél: a savak éve volt. Immáron bortermelőként mondhatom, saját szőlőink analitikáiból extrém paraméterek köszöntek vissza, és más borvidékekről is ugyanezt hallottam – mikor a cukortartalom már indokolta volna a szüretet, a savak egyszerűen nem akartak szelídülni. Az általam eddig kóstolt borok alapján nem tűnik elrugaszkodottnak az egész ország területére általánosítani.
Nem tucatbor – Nyakas Irsai Olivér 2021
Aminek szánták – Tüske Siller 2020

Elvétve még találni sillert a polcokon. A kihalás szélén áll a bortípus, talán nem minden ok nélkül – én történetesen időről-időre próbálkozom vele valamiért, vonz ez a színfolt a bortérképen, de a lelkesedésem általában néhány próbálkozás után kifullad. Szabályt erősítő kivételként a Piroska Siller ugrik csak be (éppenséggel az aktuális 2021-est túl savasnak találom), Polgárék villányijáról is jó emlékeim vannak, és most megint találtam egy kellemes darabot. Continue reading “Aminek szánták – Tüske Siller 2020”
You must be logged in to post a comment.