Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Wojciech Bonkowski azt mondja, hogy minden osztrák bor egyforma. Úgy egyforma, mint minden Mozart-mű. És egy Beethovenre vágyik, aki kiszórja a régi berendezést és a szőnyegtől a csillárig felújítja a lakást. Vagy legalább egy Horowitz-ra, aki nem szór ki semmit, de átrendezi a szalont. Continue reading “Minden osztrák bor egyforma”
Aki szereti a bort, az issza. Akit az is érdekel, hogy mit iszik, beiratkozik egy tanfolyamra vagy vesz magának egy könyvet. Asimov azt mondja, hogy kezdés ennél rosszabb nem is lehetne. Continue reading “Hogyan képezzünk borrajongót?”
Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával a ’szar’, mint Műtanninnak. Ettől még maradt bennem nosztalgia a gonzóbb idők iránt, amikor még fullba nyomtuk a punkot. Tegnap apámtól azt a házi feladatot kaptam, hogy a Lidl olasz hetek keretében beharangozott névtelen olcsóságokból ajánljak valamit, ami nem egyenes ágon lefolyó. Continue reading “Az olcsón edukáltak”
Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. Continue reading “Jefford a sznobokat alázza”
A feleségemnek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy miként lehet a hordóból származó tannint a szőlőből származótól megkülönböztetni. Szerinte a fatannin egy sávban, a nyelv közepén érzékelhető, szemben a szőlőtanninnal, ami egyenletesen oszlik el a fogínytől a szájpadlásig. Nem ez lenne az első eset, amikor igaza van, de én ezt a különbséget nem érzékelem olyan tisztán, mint ő, márpedig tudvalevő, hogy az ilyen színvakságszerű fogyaték a kisebbségi komplexus melegágya. Continue reading “Mivel cserzed a szádat?”
Amióta beleverték a fejembe, hogy amikor ingyen kínálnak valamit, akkor én vagyok az áru, gyanakvással méregetek minden win-winnek mondott helyzetet. És nem lepődnék meg, ha itt is lenne egy bazi nagy kétajtós szekrény beépített csontvázzal, csak nekem még nem szúrt szemet. Szóval, úgy tűnik, hogy a modern – posztmodern? premodern? paleo? – szőlészet és borászat merő költségcsökkentés és közben a természetet is mintha hájjal kenegetnék. Nem kell gyomirtózni, műtrágyázni, permetezni, nem kell kapálni, szántani, nem kell hordót, fajélesztőt vagy enzimet vásárolni. Vannak persze másfajta költségek, ökörszarv, cickafark, kamilla, méhhotel, madárodú, betontartály, amfora, napelem, villanypásztor és a többi, de a rezsicsökkentés – hosszabb távon – így is garantált. Continue reading “Ne kapálj, ne gazolj, mentsd a bolygót, mentsd a szőlőt!”
Egy kedves barátom hátat fordítva brutálisan megterhelő ügyvédi karrierjének vett néhány hektár szőlőt Tokajban, aztán beiratkozott a Soósba és ezzel párhuzamosan egy nemzetközi bormarketing képzésbe. A képzés részeként nemrég Ausztráliában járt, ahol ámulatba ejtette a borászatok minden részletre kiterjedő figyelme, szakmai és turisztikai felkészültsége. Az ausztrál bor mélyrepülésének tárgyalása nem fért bele a tananyagba, és a terepszemle hangulatát sem rontották vele, de amikor magyarországi terveiről kérdeztük, akkor mondott valami olyat, ami akár az ausztrál Armageddon tanulságaként is felfogható: “arra kell készülni, hogy a rendkívüli események rendszeressé válnak”. Continue reading “Alettával előzünk a kanyarban”
Az újdonsült master of wine megtapasztalta, hogy milyen az Égei-tenger partján vizespohárból, tét nélkül, saját örömére bort inni. A misztikus egyesüléssel záródó útirajz és tömörített fejlődésregény szűk szakmai körökben heves bólogatást és szapora kalaplengetést váltott ki. Aki legalább középszinten bírja az angolt, ne kéresse magát, olvassa el az eredeti szöveget (másokhoz hasonlóan, én is nehezen térek napirendre afölött, hogy lengyel létére, Bonkowski irodalmi szinten ír angolul). Continue reading “Bor a lakatlan szigeten”
Legalábbis, Amerikában. Ezt állítja Eric Asimov „Az amerikai borágazat helyzete” című tanulmányra alapozva. Continue reading “Csak az öregek isznak bort”
“Boros rendezvényeken általában úgy sorakoztatják fel a palackokat, hogy a pezsgők állnak elöl és a desszertborok a végén, de nekem feltűnt, hogy vannak, akik előbb a vöröseket kóstolják és aztán mennek vissza a fehérekhez. Ez csak egyéni ízlés kérdése, vagy van valami értelme?” Ezt a kérdést egy Alystair McGlynn nevű skót úriember tette fel, és a Decanter 2018. augusztusi számában Andy Howard MW válaszolt rá. Continue reading “Mi a helyes kóstolási sorrend?”
You must be logged in to post a comment.