Nem először fordult elő velem, hogy egy Györgykovács bor kóstolása után értetlenül néztem szét a magyar rónán: miért csak én zokogok, rivalgok, révedek meg még esetleg Ady Endre? Mások hogyan tudnak szótlanul tovább lapozni, miért nem bontja le és rakja össze őket, úgy emberileg, mint szakmailag? Itt van például, szeretett szerzőtársam, aki az általam csodált 2022-es Olaszrizlinget tárgyilagos hangon leírja (a szó mindkét értelmében) és már ez is előrelépésnek számít, mert somlói borokkal ennél szigorúbb szokott lenni. Continue reading “Györgykovács Montrachet 2023”
Alig néhány hete írtam arról, hogy a furmint nem tokaji, még csak 
Régebben a francia terroirsuttogók csodafegyverének, akarom mondani, szemérmetlen hasbaakasztásnak tartottam a két perccel éjfél előtt megjavult évjáratokat. Aztán egyre gyakrabban hallottam borászoktól, hogy az évjárat minősége mégis csak az utolsó két héten áll vagy bukik, és hátrébb vontam az agarakat. 2022-ben Németországban is megtörtént a nehezen magyarázható csoda: a nyár emberemlékezet óta nem tapasztalt hőséget és aszályt hozott, a borok mégis üdék, illatosak, kiegyensúlyozottak. 
Rövid leszek: qva jó. Pedig hosszan vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a nagyseggű palackba zárt, francia nevű parvenü (valójában egy primőr elsőgenerációs kékfrankos). Mivel azonban évek óta nem kóstoltam villányi kékfrankost és Kiss Gáborra is illett ránéznem, végül összeadódtak a vektorok. 
Ez a bor volt a 2023-as Csopaki Kódex Bírálat egyik nagy felfedezése (a másik talán a 
You must be logged in to post a comment.