A cím saját sufnituning kísérletem, hogy az Oasis által halhatatlanná tett „definitely maybe” szófordulatot átültessem magyarra és azért rángattam ide, mert a „Milyen az Etyeki Kúria?” kérdésre ez jutott elsőre eszembe. Kicsit hosszabban: szinte majdnem mindig jó. Ha felülünk a villamosra, ami a Semmiképpen Sem Rossztól a Feltétlenül Jóba visz, akkor a végállomás előtt eggyel kell leszállnunk. Sokkal jobb, mintha az egész távot végig kellene kutyagolnunk a hőkupola alatt, viszont enyhén bosszantó, amikor egy megállóval a cél előtt leszállítanak a légkondicionált szerelvényről. Egy fontos apróságról persze ne feledkezzünk meg: az árak is közelebb esnek egy buszjegyhez, mint egy sofőrös Flying Spurhöz.
Tag: kékfrankos
Ég az osztrák OBI
Tavaly októberben verték nagydobra, hogy első ízben kapott egy osztrák vörösbor 100 pontot. Természetesen egy kékfrankos, természetesen MORIC, természetesen James Sucklingtól (helyesebben referensétől, Stuart Pigott-tól).
Nagy balatoni vörös
Ennek a posztnak egy új, méregdrága balatoni vörösről kellene szólnia. A legújabb bizonyítási kísérletről, hogy az északi parton is lehet vörössel megrendítően nagyot ütni. És ez remek alkalmat adna arról értekezni, hogy egy balaton-felvidéki „nagy bor” miben tér el az általában vett nagy bortól. De a surranópályán valaki ellopta a sót és a mennydörgést.
Bott Frigyes 2.0
Én elakadtam a natúri úton. Zavar, hogy a kén hiánya homogenizál. Ha vannak az egyformaságon belül árnyalatok, azok sem egy szép szín árnyalatai. Élesztő, sör, cider, ilyesmi. Mondanám, hogy kóstolva jobb az összkép, de itt is jut három gerenda a szembe: borotvaéles savak, újraerjedés és cincogó egerek. Inkább meghazudtolása ez, mint beváltása a nagy ígéretnek, hogy ti. „kén nélkül tisztábban látszik a terroir”. Engem teljesen váratlanul ért, amikor Bott Frigyes elindult ebbe az irányba. Pont ő? Pont te is?
Sopron védőszentje – Luka 2023
Sopron elesett. Félek, hogy nemcsak az én szívemben. Franz Weninger csatlakozott a nudistákhoz, Ráspi valahol a purgatórium környékén tarthat a zuhanásban, Jandlék felől ezeréve nem hallottam, a sokat dicsért Steigler-borok engem nem győztek meg. Maradt Luka Enikő. Mit „maradt”? Esthajnalcsillagként ragyog. Continue reading “Sopron védőszentje – Luka 2023”
Ráspi Kétezertizenhat
Nem tudom – megkérdezni pedig nem mertem -, hogy miért kaptam ezt a bort egy kedves barátomtól, de ha már így esett, kihasználtam az alkalmat, hogy szembesüljek a hősök fénykorával és/vagy az istenek alkonyával. Senki, aki még él, nem tűnt el úgy, mint Ráspi. Az okokat nem tudom, de arra tippelnék, hogy a fenntarthatatlan fejlődés áldozata lett: túl sok mindent csinált túl gyorsan. Continue reading “Ráspi Kétezertizenhat”
Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget
Tamlyn Currin kezd kiégni. A fenti cím az ő címe és nemcsak az elkoptatott szófordulat, hanem a leírások tényszerűsége is arra utal, hogy írásdühét és metaforamániáját felőrölték a határidők (csak emlékeztetőül: nemrég még tündekovácsok kalapácsolták a somlói borokat). A Kog25 Pannoniát április első hétvégéjén tartották és Currin beszámolója pontosan fél évvel később jelent meg. Mivel a vaktesztekben jócskán szerepelt magyar bor és a szerző a három fajta természetéről és fejlődéséről is értekezik, ezért egy rövid szemlét mindenképpen megér a cikk. Continue reading “Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget”
Osztrák kékfrankosok a felső polcról
Ez a kóstoló már két éve érlelődött. Dagadtossal, szűk baráti körben 2023 áprilisában jártunk Burgenlandban, hogy egy kicsit felfrissítsük képünket az osztrák kékfrankosról; a kétnapos túráról lenyűgözve és több karton borral megrakodva tértünk haza.
Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal
Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”
Béla és Bandi Kékfrankos 2023
Valahogy így kell kinéznie egy hétköznapokra árazott kékfrankosnak 2024-ben. Tiszta ízű, fedetlen, jóivású; ha nagy nemzetközi iskolákban gondolkodunk, akkor inkább pinot noir, mint bármi egyéb. Már ezzel sikeres exportcikké válhatna, bár lehet, hogy túl naív vagyok.
You must be logged in to post a comment.