Ráspi Kétezertizenhat

Nem tudom – megkérdezni pedig nem mertem -, hogy miért kaptam ezt a bort egy kedves barátomtól, de ha már így esett, kihasználtam az alkalmat, hogy szembesüljek a hősök fénykorával és/vagy az istenek alkonyával. Senki, aki még él, nem tűnt el úgy, mint Ráspi. Az okokat nem tudom, de arra tippelnék, hogy a fenntarthatatlan fejlődés áldozata lett: túl sok mindent csinált túl gyorsan. Continue reading “Ráspi Kétezertizenhat”

Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget

Tamlyn Currin Kogban (Szlovénia) szüretel (a kép forrása: www.jancisrobinson.com)

Tamlyn Currin kezd kiégni. A fenti cím az ő címe és nemcsak az elkoptatott szófordulat, hanem a leírások tényszerűsége is arra utal, hogy írásdühét és metaforamániáját felőrölték a határidők (csak emlékeztetőül: nemrég még tündekovácsok kalapácsolták a somlói borokat). A Kog25 Pannoniát április első hétvégéjén tartották és Currin beszámolója pontosan fél évvel később jelent meg. Mivel a vaktesztekben jócskán szerepelt magyar bor és a szerző a három fajta természetéről és fejlődéséről is értekezik, ezért egy rövid szemlét mindenképpen megér a cikk. Continue reading “Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget”

Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal

Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”

Mindent bele!

Elutaztunk a fény városának elővárosába, ahonnan a pezsgést viszik az éjszakába. És a Moselt is érintettük. Minden okom meg lett volna a fényes jó kedvre, de közben apám kórházban feküdt és minél jobban éreztem magam, annál inkább mardosott a bűntudat. Eddig a privát, innen folytatódik a közszolgálat, döntöm a szakajtót.   Continue reading “Mindent bele!”

Blaufrankisch for the Burgundy lover – Dorli Muhr kékfrankosai Budapesten

Fotó: Yuliya Ryaz, https://juliaryaz.pic-time.com/BwPUb3txEcbsI

A Dorli Muhr név nekem 2011-ben égett be. Az ő (akkor még Muhr-van der Niepoort néven futó) kékfrankosát keverte Dagadtos nagy burgundi kóstolójába, nem kisebb név, mint egy Clos de Tart után (akkor 240 euro, ma 1000) – az osztrák kakukktojásnak a titánok árnyékában sem volt miért szégyenkeznie. Continue reading “Blaufrankisch for the Burgundy lover – Dorli Muhr kékfrankosai Budapesten”