
Tavaly októberben verték nagydobra, hogy első ízben kapott egy osztrák vörösbor 100 pontot. Természetesen egy kékfrankos, természetesen MORIC, természetesen James Sucklingtól (helyesebben referensétől, Stuart Pigott-tól).
Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.

Tavaly októberben verték nagydobra, hogy első ízben kapott egy osztrák vörösbor 100 pontot. Természetesen egy kékfrankos, természetesen MORIC, természetesen James Sucklingtól (helyesebben referensétől, Stuart Pigott-tól).

Ennek a posztnak egy új, méregdrága balatoni vörösről kellene szólnia. A legújabb bizonyítási kísérletről, hogy az északi parton is lehet vörössel megrendítően nagyot ütni. És ez remek alkalmat adna arról értekezni, hogy egy balaton-felvidéki „nagy bor” miben tér el az általában vett nagy bortól. De a surranópályán valaki ellopta a sót és a mennydörgést.
Én elakadtam a natúri úton. Zavar, hogy a kén hiánya homogenizál. Ha vannak az egyformaságon belül árnyalatok, azok sem egy szép szín árnyalatai. Élesztő, sör, cider, ilyesmi. Mondanám, hogy kóstolva jobb az összkép, de itt is jut három gerenda a szembe: borotvaéles savak, újraerjedés és cincogó egerek. Inkább meghazudtolása ez, mint beváltása a nagy ígéretnek, hogy ti. „kén nélkül tisztábban látszik a terroir”. Engem teljesen váratlanul ért, amikor Bott Frigyes elindult ebbe az irányba. Pont ő? Pont te is?
Sopron elesett. Félek, hogy nemcsak az én szívemben. Franz Weninger csatlakozott a nudistákhoz, Ráspi valahol a purgatórium környékén tarthat a zuhanásban, Jandlék felől ezeréve nem hallottam, a sokat dicsért Steigler-borok engem nem győztek meg. Maradt Luka Enikő. Mit „maradt”? Esthajnalcsillagként ragyog. Continue reading “Sopron védőszentje – Luka 2023”
Nem tudom – megkérdezni pedig nem mertem -, hogy miért kaptam ezt a bort egy kedves barátomtól, de ha már így esett, kihasználtam az alkalmat, hogy szembesüljek a hősök fénykorával és/vagy az istenek alkonyával. Senki, aki még él, nem tűnt el úgy, mint Ráspi. Az okokat nem tudom, de arra tippelnék, hogy a fenntarthatatlan fejlődés áldozata lett: túl sok mindent csinált túl gyorsan. Continue reading “Ráspi Kétezertizenhat”

Tamlyn Currin kezd kiégni. A fenti cím az ő címe és nemcsak az elkoptatott szófordulat, hanem a leírások tényszerűsége is arra utal, hogy írásdühét és metaforamániáját felőrölték a határidők (csak emlékeztetőül: nemrég még tündekovácsok kalapácsolták a somlói borokat). A Kog25 Pannoniát április első hétvégéjén tartották és Currin beszámolója pontosan fél évvel később jelent meg. Mivel a vaktesztekben jócskán szerepelt magyar bor és a szerző a három fajta természetéről és fejlődéséről is értekezik, ezért egy rövid szemlét mindenképpen megér a cikk. Continue reading “Felteszik a térképre a furmintot, a kékfrankost és az olaszrizlinget”
Ez a kóstoló már két éve érlelődött. Dagadtossal, szűk baráti körben 2023 áprilisában jártunk Burgenlandban, hogy egy kicsit felfrissítsük képünket az osztrák kékfrankosról; a kétnapos túráról lenyűgözve és több karton borral megrakodva tértünk haza.

Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”

Elutaztunk a fény városának elővárosába, ahonnan a pezsgést viszik az éjszakába. És a Moselt is érintettük. Minden okom meg lett volna a fényes jó kedvre, de közben apám kórházban feküdt és minél jobban éreztem magam, annál inkább mardosott a bűntudat. Eddig a privát, innen folytatódik a közszolgálat, döntöm a szakajtót. Continue reading “Mindent bele!”
You must be logged in to post a comment.