Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ifj. Vida Péter küldött nekünk egy hatpalackos keresztmetszetet, ami végül nálam kötött ki és kiváló apropót jelentett ahhoz, hogy szétnézzek a magyar vörösek között. Az alsó polc a best buy-kudarc miatt amúgy is indokolt volt, a középső és a felső meg az itthoni készletekből adódott. Értek kellemes meglepetések, ezekről részletesebben írok, ami beleszürkült az átlagba vagy verte a lécet, arról csak slágvortokban. Continue reading “Suckling szőrtelen szíve – vörösek szekszárdi hangsúllyal”
Kaptunk a Heimann-családtól egy kartonnyi Barbárt, négy szakállas veteránt és két bébibarbárt. Mindig jó érzés arra gondolni, hogy valahol, valakit érdekel a véleményünk, aztán ahogy közeledik a kóstolás napja, eluralkodik a vizsgadrukk és a balsejtelem. Ezúttal azonban nem paráztam, a 2019-est vagy féltucatszor kóstoltam, tucatnyi barátomnak ajánlottam, soha nem hozott szégyent a fejemre, vagyis általános lebőgéstől nem tartottam. Continue reading “Nagy bort készíteni a legkönnyebb, ezért sikerül olyan ritkán – Heimann Barbár 2016-2021”
Ez az az eset, amikor az önző bosszankodás néhány perc alatt proszociális örömbe csapott át. Nagy garral akartam beharangozni, hogy a 2020-as Érintés is fenomenális, kihagyhatatlan best buy. Csakhogy nem találtam beszerzési forrást, illetve alig. A wineloverswebshopban van állítólag még 4 darab 3410 forintos áron, illetve a Magyar Minőségi Borok Boltjában kapható 3890 forintért. Az Artizánban már a 2021-est árulják 3290 forintért. Ahogy görgettem lefelé a találatokban, úgy derült ki, hogy volt itt egy áttörés: az angolok/britek csapolták meg a készleteket (vagy csapolták le teljesen). Végre-valahára kezd a piac úgy működni, ahogyan én mindig is elvártam volna: láthatatlan kezével a jóra szavaz. Continue reading “Elisszák előlünk – Szentesi Kétii Érintés 2020”
Régóta sejtem, hogy a Mandolást nem nekem találták ki, hiszen régóta készítik és a kezdetektől kóstolgatjuk egymást. Kezdetben a tokaji száraz furmint alapvetően Alkonyi László fejében létezett, aki egy-két kóstolható prototípus alapján felvázolt egy periódusos rendszert, mi pedig vártuk, hogy a valóság feltöltse a táblázatot, a borok utolérjék a víziót. Azóta is várjuk. Continue reading “Ez, ugye, még nem perelhető? – Oremus Mandolás Furmint 2020”
Eredetileg én is éreztem a kényszerítő erőt abban az érvelésben, hogy Magyarország a fürgelábú Akhilleusz és Ausztria az ólomléptű teknős, így elkerülhetetlen, hogy idővel ledolgozzuk a hátrányt. Zénón paradoxona szerint persze soha nem előzhetnénk meg őket, de ez nem is volt cél. Continue reading “Megkergetett a teknős”
„Ez a keményvonalas frakció szinte teljesen elutasítja a legkiválóbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. Ám annál nagyobb hévvel és csinnadrattával propagálnak gyakorlatilag ismeretlen szőlőfajtákat és borokat. Az ő szemükben ez az első számú kritérium – nem az, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire ismeretlen. […] azt akarják elhitetni velünk, hogy azok a nyomorult fajták, amelyek a szőlőművelés, borfogyasztás stb. sokszázéves története alatt soha nem tudtak kilépni az ismeretlenség homályából, mivel csak elvétve érdekesek (pl. a trousseau, a savagnin, a grand noir, a negrette, a lignan blanc, a peloursin, az auban, a calet, a fongoneu vagy a kékfrankos), olyan borokat adhatnak (valójában ritkán iható, hacsak el nem vesznek valamilyen nagyobb házasításban), amelyek beszerzéséért a fogyasztóknak érdemes törni magukat.” Continue reading “A feltámasztottak – tihanyi kék és társai”
Az önismétlés főbenjáró bűn, az önmagunkra hivatkozás a dementia biztos előjele. Viszont Bruce Willis és Macaulay Culkin is milyen jól megéltek belőle. A hülyeséget félretéve, Györgykovács Imre és a fél hektár szőlő 2020-ban sem okoznak csalódást (understatement of the year). Tavaly így rajongtam érte, és idén szó szerint ugyanígy rajongok. Update a hajtás után. Continue reading “Hogyan tud aludni 2 – Györgykovács Imre 2020”
Valamikor régen, amikor a tiktokról még a vekker vagy a mentolos bogyó jutott az emberek eszébe, Matt Kramer írt egy cikket arról, hogy egy bor megértéséhez négy palackon át vezet az út. Azért négy, mert ennyi stáción kell végigmennünk: megerősítés, kétely, méltányolás és megértés. Continue reading “Egy juhfark mindenek felett”
Hosszabb kényszerszünet után rapidposztokkal próbálok enyhíteni a lelkiismeret túlterhelésen. Az ősz folyamán legalább 4-5 kiváló magyar borral találkoztam, és legalább ennyi nemzetközivel, szóval megtelt a tárhely, dagad az anyag. Continue reading “Belépő a borgeekek bolygójára – Szent Donát Csopak 2020”
A Szentesi Vörös Dinka és Balogh Zoltán kiáltványa után megfogadtam, hogy magam is az ügy szolgálatába állok, és havi gyakorisággal beiktatok egy-egy elfeledett/újjáélesztett őshonost. Azóta, látszólag, ígéretszegésben élek, valójában megkóstoltam két Szászit – a Rózsakövet és a Kéknyelűt -, de az inger annyira gyenge, a kép annyira maszatos lett, hogy a vázlatok vázlatban maradtak. Continue reading “Globális lokális 2 – Somlói Apátsági Pince Sárfehér 2020”
You must be logged in to post a comment.