Fölösleges lenne bő lére ereszteni és tulajdonképpen hírértéke sincs, konstatálni mégis fontos: folytatódik a nyerő széria. Liverpool-drukkerként mélyen belém égett Roy Keane februári filippikája, miszerint a Liverpool rossz bajnok (az állítás igazságértékét nem befolyásolja, hogy ezt kimondani senki másnak nem eshetett ilyen jól). Kétlem, hogy a Gizella Cuvée-nek lennének ellendrukkerei, de ha vannak, a rossz bajnokozással akkor is várniuk kell: a valószínűtlenül jó 2023-as után jött a valószínűtlenül jó 2024-es és most itt van a valószínűtlenül jó 2025-ös. Continue reading “Gizella gazella”
Fejben ugyan már régóta örökbérletes törzsszurkoló vagyok, de az ízlésemet egy óceán választja el a különlegességekre gerjedő gyűjtőkétől. Pl. nem lököm félre méla undorral a befutott borászok borait és továbbra is vonzanak a gyermeteg dolgok, mint a gyümölcs vagy az érett sav. Persze hozzám is eljut, hogy minél jobban dől a dűlő, annál minerálisabb a pala, minél kisebb a palackszám, annál autentikusabb az arc, minél jobban fáj a sav, annál rieslingebb a riesling, de amikor belekóstolok az iszapszemű ráják edzéstervébe, rövid intellektuális gimnasztika után visszamenekülök a hedonista kanapéra.
Csalódtam már vörös és rózsaszín Kősziklás-borban, de fehérben töretlen az ív. Legutóbb egy kedves barátom pincéjének átvilágítása után egy 2019-es Rizlingszilvánival bukkant a felszínre és a másnap hozzám eljuttatott félpalack is dicséretesen tartotta magát. Ez nem azt jelenti, hogy bárkit le akarnék beszélni az azonnali fogyasztásról, éppen ellenkezőleg: a 2024-es Semillon és Sauvignon Blanc egyaránt nagy formában van és egyik sem marad el a 2024-es Rizlingszilváni mögött. Frissíteni kell a 
You must be logged in to post a comment.