Engem ugyan nem hoz lázba, de ettől még tisztában vagyok vele, hogy Bordeaux a bor fővárosa. Én fordított Rómának látom: nem minden út vezet oda, viszont majdnem minden út onnan indul. Miután láttam, hogy 2005, 2009 és 2010 után 2019 is bejelentkezik „az évszázad évjárata” címre, és gazdaságos borhűtőmben egy ideje már bevetésre várt egy szupercsere, kerekítettünk köré egy kisebb próbaszerencsét. Continue reading “Tehetségkutatás a tartalékbajnokságban – Bordeaux 2019”
Tag: 2016
Villány vs Szekszárd
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. Continue reading “Villány vs Szekszárd”
Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum
A Robinson/Johnson-féle Boratlasz magyar újraköltői azt írják, hogy „a bor felszíne és a dugó között elhelyezkedő légtér többé-kevésbé változatlan a palack nagyságától függetlenül, ami azt jelenti, hogy a szabványméretű palackhoz képest feleakkora üvegben egységnyi térfogathoz viszonyítva kétszer annyi oxigén található, az óriáspalackban (amelynek térfogata két palackéval egyenlő) pedig feleannyi. Az adott oxigénmennyiség érlelő hatása sokkal gyorsabban érvényesül emiatt a feleakkora palackban, a szokványosnál nagyobban viszont sokkal lassabban”. Stimmt? Continue reading “Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum”
Kopipésztelt legjobb – Bock Ermitage 2016
Mediaworks és Fiáth Attila, kell ennél jobb ajánlólevél? Alig fél éve csodálkoztam rá, hogy a 2020-as TOP 100-as lista szerint a 2015-ös Bock Ermitage a legjobb magyar vörösbor. Kíváncsian várom, hogy idén sikerül-e valakinek a 2016-ost megszorongatnia – ez ugyanis még jobb. Continue reading “Kopipésztelt legjobb – Bock Ermitage 2016”
Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016
Egert az ág is húzza. Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy szinte leestek a térképről. Nem ismerek senkit, aki az előző évtizedben nagy névnek számító Gál Tibor, Thummerer Vilmos, Vincze Béla, az Orsolya Pince vagy Pók Tamás borait ma is inná. A nagy felforgató, Bukolyi „Gróf Buttler” László kiesett a képből, és vele talán elenyészett az a felhajtó erő is, ami mindenkit magasabb fordulatszámra kényszerített. Aztán ott van a pincedoh-mizéria, amiből nem könnyű kimászni. Continue reading “Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016”
Az én kis lugasom – Clos de Los Siete 2016
Az ember, mint egy lugasépítő madár, folyamatosan azon dolgozik, hogy kacatokból összedobjon egy Place de l’Étoile-t Diadalívvel a közepén. Ez a kacatkonstrukció állítólag személyiségünk tükre, és aki ismeri a lélek anatómiáját, az diadalívünket szemügyre véve egyenesen a vesénkbe lát.
Continue reading “Az én kis lugasom – Clos de Los Siete 2016”
Render unto Caesar – Gere Kopar 2016
Whether in its two decade career there has ever been a vintage when Kopár/Kopar could be called “red wine of the year” I couldn’t tell, but I am in no doubt that none of its rivals could match its consistency. Not by a mile. Unfortunately, its bright career is also littered by less than glorious moments like the reluctant revelation that the grapes only partially come from the Kopár vineyard and years later the half-hearted name change, the steep increase in production etc. But striving for objectivity, or at least impartiality is something I would never give up on and I’d rather go silent than falsify my experience to make it conform to my theories or biases. Good wine is a minor miracle, let’s not look aside when it reveals itself. Continue reading “Render unto Caesar – Gere Kopar 2016”
Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016
Lehet, hogy két évtizedes története során a Kopár/Kopar egyetlen évben sem volt a legjobb magyar vörösbor, de abban biztos vagyok, hogy ilyen átlagot egyetlen riválisa sem hozott. Megközelítőleg sem. Az érdemek elismerése mellett, maradt, sajnos, elég ok a berzenkedésre: a visszaélés a termőterület nevével, az olcsó trükk az ékezettel, a meredek volumennövelés, a legjobb merlot átfejtése a Solus-ba, a legjobb minden más átfejtése az Attilába. De az elfogulatlanságért folytatott sziszifuszi küzdelmet én soha nem adnám fel; előbb fogadnék némaságot, minthogy az elméleteimhez igazítsam a tapasztalatot. A jó bor ritka csoda, ne húnyjuk be a szemünket, amikor ránk mosolyog. Continue reading “Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016”
A nappaliba is kiakaszthatod – Leitz Magic Mountain 2016
Eszem ágában sem volt a lapokat előre leosztani, de tanmesét tervezni sem lehetett volna jobban. A koncepció mindössze annyiból állt, hogy megkóstolom szakállas kedvencemet a lehetséges új kedvencem mellett abban az árkategóriában, amit még megengedhetek magamnak. Aztán menet közben kiderült, hogy a Magic Mountain a Van Volxem Alte Reben jóarcú párja. Continue reading “A nappaliba is kiakaszthatod – Leitz Magic Mountain 2016”
Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016
A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban. Continue reading “Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016”
You must be logged in to post a comment.