Mind egyéniségek. Határozottan elkülöníthető stílussal, ez igazán csak most tudatosult bennem, pedig tavaly is kóstoltam mind a négyet (lásd itt és itt). A Libás rendkívül populáris, a két portugieser inkább a skála másik végéhez tartozik, a Bogyólét pedig nevezhetjük középutasnak – ráadásul idén igazán jól sikerült. Continue reading “Vörös újborok”
