Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Continue reading “Kincs, ami nincs: 1B3 Winery Kék Bajor 2024”
Még gyűjtöm az erőt a statisztika legyártásához, de biztosra veszem, hogy idén kadarkát vásároltam és fogyasztottam legtöbbet – hazaiból, vörösből. Szépen csendben kedvenccé nőtte ki magát, amiben elvitathatatlan érdeme van az egyedi karakternek, hogy helyi fajta, és nem utolsósorban az alacsony alkoholnak (illetve a hozzá kötődő fogyaszthatóságnak). Még valami: újító termelőinknek hála, végre színre lépett a vörösbor egyik legfontosabb építőeleme is, a tannin – egyszerűen más dimenzióba a kadarkát. A legnagyobb kedvencek a merítésből: Heimann & Fiai 2024 és Vida Petit Bonsai 2024.
Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy Riojáról nem a friss, famentes vörösök ugranak be először. Másodjára sem. Ugyanakkor a borvidéknek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szénsavas macerációval (pontosabban annak ősi változatával, a félig szénsavassal, lásd semi carbonic), Rioja Alavesával kapcsolatban (a borvidék három alrégiójának legkisebbike) például kidobja az Internet, hogy a bogyózás XIX. századi elterjedése előtt konkrétan csak így készítettek borokat. Continue reading “Szomjoltó rioja: Artuke 2024”
Sikersztorik szélsőséges évekből. 2024-ről Chianti vonatkozásában nem találtam érdemi információt, ám Szekszárdon a kadarka rácáfol az aszályos évjáratra, Bordeaux-ból pedig a szintén szárazság és hőguta fémjelezte 2022 paradox módon kiemelkedő, egyszerűen nehéz mellényúlni – és a belépő kategóriában már ezek vannak polcon. Continue reading “Három jó büdzsé-vörös”
Ez a kóstoló már két éve érlelődött. Dagadtossal, szűk baráti körben 2023 áprilisában jártunk Burgenlandban, hogy egy kicsit felfrissítsük képünket az osztrák kékfrankosról; a kétnapos túráról lenyűgözve és több karton borral megrakodva tértünk haza.
You must be logged in to post a comment.