Nincs érkezésünk posztot írni minden kipróbált borról, de hogy ezeknek mégis nyoma maradjon, havi naplózásba kezdünk. A legfrissebb leírás legelöl, folyamatosan bővítjük a listát.
Author: Németi Zoltán
Tizennégy éves kadarka – Bock Selection 2012
“Már csak három palack maradt a pincében. Szép volt annak idején, de mi sem kóstoltuk évek óta. Majd te megmondod, hogy iható-e még” – ezzel a kezembe nyomott egy 2012-es kadarkát Érsek Tamás (horeca menedzser, Bock Pince).
Continue reading “Tizennégy éves kadarka – Bock Selection 2012”
Perspektíva tágító: görög xinomavro
Vakon állítólag nebbiolónak is benézhető, de őshonos görög fajta – ez lenne a mézesmadzag, és én könnyen elcsábultam. Nem bántam meg, a xinomavro tényleg olyan bort ad, amire felkapja a fejét az ember. Continue reading “Perspektíva tágító: görög xinomavro”
Kadarka Villányból – Sauska 2023
Kiegészítés a legújabbkori kadarka-reneszánszhoz: van itt egy villányi versenyző, ami az egyre színesedő mezőnyben is képes újat mutatni, és amit, ha kérdeznék, kapásból a jelenlegi élbolyban (Heimann & Fiai, Márkvárt Sauli és még néhányan) helyeznék el. Két hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy éppen egy Sauska-borról fogom ezt írni, de tettem vele egy próbát és alig akartam hinni a számnak.
Kincs, ami nincs: 1B3 Winery Kék Bajor 2024
Kósza emlékként az maradt meg bennem Szentesi Józsefnél tett pincelátogatásokról, hogy a kék bajor egy kadarkaszerű, halvány és tanninszegény ivóborokra predesztinált fajta, amitől komplexitást ne várjunk, mindazonáltal felettébb tetszetős karakterű sillerféleségeket szül.
Continue reading “Kincs, ami nincs: 1B3 Winery Kék Bajor 2024”
Vörös primőr 2025
Az újbor-szezon indult már fényesebben is. A vörös verzióknál maradva, a sort a Bogyólé nyitotta, és többszöri nekifutásra sem sikerült túltennem magam azon, hogy édes-savanyú, nyers – legyen akármilyen szép is az illata. Én már megint a lesajnált portugiesereket szerettem a legjobban.
10 kadarka
Még gyűjtöm az erőt a statisztika legyártásához, de biztosra veszem, hogy idén kadarkát vásároltam és fogyasztottam legtöbbet – hazaiból, vörösből. Szépen csendben kedvenccé nőtte ki magát, amiben elvitathatatlan érdeme van az egyedi karakternek, hogy helyi fajta, és nem utolsósorban az alacsony alkoholnak (illetve a hozzá kötődő fogyaszthatóságnak). Még valami: újító termelőinknek hála, végre színre lépett a vörösbor egyik legfontosabb építőeleme is, a tannin – egyszerűen más dimenzióba a kadarkát. A legnagyobb kedvencek a merítésből: Heimann & Fiai 2024 és Vida Petit Bonsai 2024.
Sebestyén Iván-völgyi Bikavér 2020
Megkockáztatom a kijelentést, hogy kadarka terén legalábbis hozzávetőlegesen képben vagyok Szekszárdot illetően. Valamelyest talán kékfrankosban is, a bikavér azonban sötét folt a térképemen.
Kis sillerszemle 2025
Magamban már elkönyveltem: feléledt a siller kategória. Végre vannak jó és érdekes, alsópolcon túlmutató pirosaink és legalább maréknyi termelőnk, akik kísérleteznek, komolyan veszik a műfajt. A 2024-es mezőny talán némileg hullámzó, ám inkább azt emelném ki, hogy új csillag született.
Szomjoltó rioja: Artuke 2024
Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy Riojáról nem a friss, famentes vörösök ugranak be először. Másodjára sem. Ugyanakkor a borvidéknek évszázadokra visszanyúló hagyománya van a szénsavas macerációval (pontosabban annak ősi változatával, a félig szénsavassal, lásd semi carbonic), Rioja Alavesával kapcsolatban (a borvidék három alrégiójának legkisebbike) például kidobja az Internet, hogy a bogyózás XIX. századi elterjedése előtt konkrétan csak így készítettek borokat. Continue reading “Szomjoltó rioja: Artuke 2024”
You must be logged in to post a comment.