A merlot a világ legunalmasabb bora. Talán nem Bordeaux-ban, a jobb parton, ahol legalábbis a klasszikus szabásminta kimértebb, a kabernékhez hasonló borokat eredményez – bár hozzátehetnénk, hogy errefelé alapvetően házasítások készülnek –, viszont annál inkább melegebb éghajlatokon, és/vagy az Újvilágban, ahol behízelgő, kerek és megközelíthető karakterét gyakran túlságosan is kidomborítja a termőhely és az iskolázás, ahelyett, hogy áldásos szigort gyakorolna rajta.
Ezt a gondolatmenetet követve, ami napfényben úszó, legdélibb borvidékünket, Villányt illeti, a merlónak akár kapóra is jöhetne az itt elterjedt, egyébiránt kritizálható, erőteljes extrakción alapuló borkészítési gyakorlat – de ahogy az az alább található borokból kiviláglik, ezzel inkább sikerül átesni a ló túloldalára, mint a nyeregben landolni. Továbbá a csapongó stílusokat szemlélve, nem tudom, kinek támad olyan érzése, hogy a tisztán merlóból szűrt bor ösztönösen adja magát a borvidékhez, és ha már, akkor én még egyszer megmártanám benne a tőrt: a teszten a lenti társaságot követő – itt és most nem tárgyalt –, hasonló villányi cabernet franc-sor első tétele akkora ugrást jelentett az érdekesség-skálán, hogy a felvezetésről menten megfeledkeztem.
Kiss Gábor Merlot 2008
Ízig-vérig Kiss-bor: újvilágias aromatika találkozása pusztító cserekkel. Illata fiatalos, modern stílusú és hibátlanul tiszta, viszont kissé alkoholos, érett sötét bogyósokkal (erdei mix és fekete cseresznye) és nem tolakodó, ám közönségesebb, rumos diós hatású hordóval. Kóstolva közepestől testesebb, széles, sava nem feltűnő, enyhén kesernyés és alkoholos. Tanninja nagyon durva, lenyelés után támad, rombol, aránytalan, soha nem fog besimulni. Rusztikus, nyers bor csak étel mellé. 10 pont (OK). Igyuk: 2013-2016 (cca. 2800 Ft).
Iványi Zsófi Merlot 2008
Természetes, kedves bor, a pincéhez hűen kissé túlérett alapanyagból és nem az általános barrikolt-túlextrahált villányi stílusban. Színe világos, narancsos beütésű rubin, illatában édes sötét és piros bogyósok, a merlot gyakori málnacukros árnyalatával, kevés medvecukorral és mazsolával, már itt érezhető alkohollal. Örömtelien barrikmentes. Szájban szellős, puha textúra, öblös test, korrekt savak. Tanninja közepes, durvaságtól mentes, íze kicsit édes, gazdagon gyümölcsös, piros bogyósokkal, alkoholja kissé emelkedett, bár nem kilógó (15%). 12 pont (tehetség/szép). Igyuk: 2013-2015 (cca. 4500 Ft).
Chateau Teleki Merlot 2008
A tipikus villányi túlkapások iskolapéldája: faragatlan, túlextrahált, kozmás és jó hordós. Intenzív, koncentráltabb, érőfélben lévő illata délies, mégis kissé paprikás, rusztikus, kávézaccos, pici bőrrel, medvecukorral és földességgel. Kóstolva testes, sűrű, bár már nem tömör, szövete lazulóban, extraháltnak csak a tannin miatt tűnik, ami durva és kicsit keserű is. Erőssége viszont a gazdag és stabil íz, a korty végén kiemelkedő aromaintenzitást mutat, és utóíze is hosszú, ráadásul sava és lendülete is rendben van. Másnapra cserei szelídülnek, de összességében még így is egy komor és barátságtalan bor marad. Ilyen alapanyag igényesebb pincemunkát érdemelt volna. Csak étel mellé. 11 pont (tehetség), igyuk: 2013-2015 (cca. 3400 Ft).
Vylyan Merlot 2007
Behízelgő, kellően gazdag, fajtajelleges merlot, annak árnyoldalával együtt, azaz meglehetősen izgalommentes. A tagadhatatlan brettesség – ezúttal a csatornás változat – tovább ront rajta, bár szerencsére nem uralja a bort. Intenzív, kortalan illatában bőr, édes, cukorkás tónusú sötét bogyósok, délies melegség. Kóstolva kerek, puha, nem extrahált, van lendülete és korrekt a sava. Egészen jól iható és barátságos, élmentes, nem bicsaklik meg egy ponton sem, íze gazdag, főként fekete ribizlis. Fogyasztásra érett, igyuk most, bár egy-két évig még húzhatja, mielőtt leszállóágba kerülne. Kár a brettért. Gyenge 13 pont (módjával, de szép). (cca. 3500 Ft)
Gere Tamás és Zsolt Merlot Válogatás 2006
Szerethető, lekerekedett, nyugalmat árasztó bor a plató végén. Mintha pannon pinónak készült volna, kadarkásan világos, gránát színű. Kissé már koros, teljesen palackérett illatot áraszt, cabernet franc módjára babéros-paprikás, érezhetően nem késői szüretből származik, de a meleg klíma így is egyértelmű – elég villányias. Füst és medvecukor, pici bőr, érintésnyi eukaliptusz alkotja a bukét, a gyümölcs főképpen fekete ribizli-kompót, már a háttérbe tart. Kóstolva lekerekedett, alig közepes testű, bársonyosan sima, könnyed, sőt, törékeny – épp olyan laza szövésű, mint egy magyar pinot. Tanninja ugyanakkor kabernésebb, közepes mennyiségű, a légies test mellett kissé markánsnak hat. Izében egyetlen jeggyé összeolvadt fekete ribizli-fűszer-bőr elegy, elegáns és jó savú. Vonzó, egyensúlyos, nem különösebben összetett bor. 12 pont (tehetség), ne tartogassuk (cca. 4500 Ft).
