Barrik, biznisz, butikhotel és látványpince – Villányra gondolva nekem csupa hasonló dolog ugrik be elsőre. Mind azt harsogja, hogy nem én vagyok a megcélzott borturista, amivel persze semmi baj nincsen; az viszont elszomorít, hogy nehezen találok termelőt, akinek szemléletéért, boraiért igazán lelkesedni tudnék (és akár útra is kelnék). Hol van Magyarország legfelkapottabb borvidékén az izgalom, az a nehezen megragadható extra, hol vannak a szüntelenül a minőséget kutató Demeter Zoltánok, Losonci Bálintok?
Az ő cipzáruk körül nem matatnak Bódi Sylvik, de léteznek. Ezt tavaly, egy kartonnyi Berlinből rendelt Hummel kékfrankosból és portugieserből – álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen ezek fordítanak majd a kockán – szűrtem le, mely élmény hatására tüstént nekiálltam a helyszíni szemle megtervezésének. A megvalósításig azonban csak idén márciusban jutottam el, viszont ha már ott jártam, két másik, történetesen a Hummel pincéhez szegről-végről kapcsolódó birtokot is beiktattam a programba. Az időrendi sorrendtől elszakadva, velük kezdem a két epizódos beszámolót.
Bakonyi Péter
Bakonyi Péterre a cabernet franc-jai miatt voltam elsősorban kíváncsi: már a két éve tesztelt, felvásárolt szőlőből készített 2006-os bora is ígéretes volt, a közelmúltban kinyílt, burgundi stílusú 2010-ese pedig izgalmasan formabontó (még ha nem is túl bonyolult). A hordómintaként kóstolt 2011-es már csak az évjáratból kifolyólag is előrelépés, a 2012-es viszont egészen lehengerlő – ezzel a borral új magasságot hódíthat meg a pince. A parányi (egyhektáros) birtokon ezen kívül rozé és a mindennapokra szánt fehérborok készülnek.
Bakonyi Péter Csavargó 2012
Tartályminta (időközben már megjelent). Királyleányka, veltelini és olaszrizling. Tiszta, ropogós, zöldveltelinisen fanyar, nem tűnik déli bornak. Csontszáraz és könnyed, fanyar ízű, hangsúlyos savakkal. Mindennapi, jóivású bor, kissé kemény ebben az állapotban. 8-9 pont
Bakonyi Péter Csavargó 2011
Akár egy egyszerűbb osztrák grüner veltliner: metszően tiszta, kissé visszafogott illat, finom szárzelleres fanyarsággal. A 2012-essel szemben kerek és kedves, hibátlan arányokkal. Nem bonyolult, viszont felettébb üdítő 9-10 pont
Bakonyi Péter Tiglio 2011
A név olaszul hársot jelent – ebből már összerakható, melyik két fajta alkotja. Enyhén aromatikus, ropogós, osztrákos illat fehér húsú őszibarackkal, majd közepes test, kerekebb, behízelegőbb és krémesebb. Mint egy olaszrizling a kesernye nélkül. 10 pont
Bakonyi Péter Hárslevelű hordóminta 2012
Sorsa még nem dőlt el. Szőlős és primőr, hársnak nem igazán illatos. Kissé testesebb, szeszesebb, kerek, a fajtát főként felépítésében hozza. 9 pont
Bakonyi Péter “Pír”
Egy könnyed bor a cél, bizonyos 2011-es és 2012-es cabernet franc tételekből házasítva, ez még csak egy próbverzió. Vidám, vonzó illat, primőr, gyümölcshangsúlyos, szinte cukorkás, némi francos vegetáliával. Arányai alapvetően jók, remek örömbor lehetne, a cserek azonban jelenleg túlságosan uralják ízét, nehéz értékelni. (Időközben már meg is jelent a végleges verzió.)
Bakonyi Péter Cabernet Franc 2011, palackozás előtt
Remek fajtajelleg, friss, izgalmas, illatában cassis és fűszerek, chinon-rokonságot is mutat. Kóstolva elég testes, lendületes, integrált, jó savakkal, némi édességtől mentes hordóval, ami illatban fel sem tűnt. Távol a villánnyi mainstream nehézkes stílusától, de nem is a 2010-es burgundis vonala. 12 pont
Bakonyi Péter Cabernet Franc 2012, hordóminta
Gyönyörű primőr CF illat, vibráló, töményen gyümölcsös, főképp fekete ribizlivel, Loire franc-os fűszerességgel. Élő, vibráló, ugyanakkor krémes érzetű korty, integrált savak, érett, nem hangsúlyos tannin – nem csak tartalmas, inni is jó. Elcsíp valamit a nagyságból. 14 pont
Wassmann
Villány első bioborászatát Ralf Waßmannak és Susann Hanauernek köszönhetjük. 1998-ban települtek át Németországból, 2003-ban indultak az öko-tanusítványért, majd a hároméves átállási időszak után 2006-ból már ellenőrzött bioborokkal léptek a piacra. 2009 óta szőlészeti tanácsadással is foglalkoznak (meglepő a borvidéken az organikus művelésre áttért/áttérő pincék aránya, talán a legmagasabb az országban), a 2012-es szürettől kezdve pedig a biodinamikus álmot, a Demeter-védjegyet is feltüntethetik címkéiken.
A biodinamika hallatán nekem egyrészt néhány borgéniusz ugrik be (Beaucastel, Romanée Conti, stb.), másrészt viszont nagy halom bizarr, erősen oxidatív kreálmány, amiket egyre nehezebben vesz be a gyomrom. Wassmannéknál tökéletesen tiszta borok fogadtak: talán a rozé esetében felmerült egy kis bizonytalanság, de mind a fehérek, mind a vörösök rendkívül precízek voltak (a villányiakat átokként sújtó brettnek gyanúja sem merült fel). És ami még ennél is meggyőzőbb: magyar kézműves berkekben szinte példátlanul elegánsak és egyensúlyosak, itt már valóban beszélhetünk terroárborokról és izgalomról.
Kínálatukból talán a Mundia cuvée a kedvencem: még soha nem ittam ilyen pallérozott, helyi fajtákra (portugieser + kékfrankos) alapozott villányi középbort. Az aduász viszont a kékfrankos: az ekkor még hordóban lapuló 2011-es (időközben lepalackozva, hamarosan debütál) és 2012-es alapján úgy tűnik, hogy a Hummel Spatz után újabb nagy villányi blaufrankisch közeleg a láthatáron.
[update: a márciusban még rúgkapáló 2011-es CS&CF-hez (lásd lentebb) a napokban ismét szerencsém volt, és elállt a lélegzetem. Úgy tűnik, jelentősen alulbecsültem.]
Wassmann Pezsgő 2010
Szentesi kooperáció (természetesen). Olaszrizling, hozza is a fajtajelleget, még a kis kesernye is jön. Csontszáraz, a buborékok nem túl finomak. 9 pont
Wassmann Olaszrizling 2011
Hibátlanul tiszta, friss illat, ám nem a fajélesztős-techno vonal, fajtajellege mellett üdébb, citrusosabb. Közepestől kisebb test, korrekt sav, kerek test, sima textúra. Nem bonyolult, jóivású, arányos bor. 10 pont
Wassmann Karlotta 2011
Olaszrizling és chardonnay. Utóbbi uralja, elegánsabb irány, tiszta és friss. Szájban jóval intenzívebb, noha elegáns marad; kerek és jósavú. 11-12 pont
Wassmann Rozé 2012
Kékfrankos plusz a két cabernet. Na ez nem tutti-fruttis. Illatában eper, ribizli és kabernés-paprikás fűszer, szájban ficánkoló sav, intenzív íz ribizlivel és cseresznyével. Szeszt nem érezni. Egy borszerű rozé. 8-9 pont
Wassmann Portugieser 2011
Portugieser élmezőny, nem egy átlagos példány. Orrban délies melegség, fekete cseresznye enyhe cukorkás tónussal; fűszeres és földes. Száraz, sava élénk, akár egy kékfrankosé, némi súlya is van. Közepestől kevesebb, nem markáns cser. 11 pont
Wassmann Mundia Cuvée 2009
Oportó és kékfrankos. Illatában viaszos fekete meggy és izgalmas fűszeresség, némileg már koncentráltabb, villányiasan meleg karakterű. Kóstolva csodás egyensúly, elegáns és csiszolt, túlzásoktól mentes. Közepes test és közepestől kevesebb tannin. Élmény (12 pont).
Wassmann Merlot 2011
Szép, délies, merlós illatában sötét szilva és fűszerek; abszolút tiszta. Szájban közepes test és jó savak, kis faíz. Nem extrahált és nem szeszes, remek egyensúlyú, lendületes, érett, erőteljes tanninnal. 12 pont
Wassmann CS&CF (50-50%) 2011
Malatinszky és burgundi hordóban érett. Kabernés illat, meleg karakterű, de elegáns, nem túlérett. Teste közepestől nagyobb, krémes, széles, egészen enyhén édeskés és alkoholos, kabernés tanninnal. Illatra most többet mutat, de nagyon fiatal még. 12 pont
Wassmann Merlot 2009
Nagyon merlós, buja, édes gyümölcsös illat meggymagos fanyarsággal. Kerek test, nem nehézkes, jó a sava és jól iható. Tiszta és elegáns, a cser markáns, de nem durva. 12 pont
Folytatás következik
