Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 4. rész: Bakó Ambrus beszámolója. Kész tanulmány, ahogy tőle megszokhattuk, precízen, rengeteg részlettel. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Bakó Ambrus”
Category:
Évjáratértékelő 2024: Sebestyén Pince, Szekszárd
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 3. rész: Szekszárdra váltunk, Sebestyén Csilla és Csaba válaszol. Jó évet zártak. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Sebestyén Pince, Szekszárd”
Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek
Mission impossible. Ennyi bort lehetetlen megkóstolni néhány óra alatt. Úgy hat asztalnál tematikába rendezett kínálat (francia, magyar, újvilági stb), egy külön szekcióban hazai borászok, a másik végen meg külföldi vendégek és párlatosok. Rögtönzött koncepcióként a fehér, vörös, habzó, majd minden más sorrendet tűztem ki magam elé, amiből aztán az lett, hogy (csendes, száraz) fehérboron kívül mindössze egy szűk vörös merítésig jutottam.
Continue reading “Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek”
Évjáratértékelő 2024: Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 2. rész: kihívásokban a Balaton másik partján sem volt hiány, ám Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra) is optimista. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra”
Hol tart most Wachau?
Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.
Évjáratértékelő 2024: Török Csaba, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 1. rész: Török Csaba, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet. A Szent György-hegyi birtokon jelest kap a szélsőséges szezon.
Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Török Csaba, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet”
A rozé nem egy híg vörösbor
Nyomasztó és küzdelmes nyaram volt, rövid megszakításokkal. A rövid megszakítások egyike egy kellemes rozé-teszt volt, aminek eredményét bűnösen hosszú átfutási idővel és pofátlanul rövidre fogva teszem közzé, kiegészítve néhány palacknyi rozépezsgő jegyzeteivel. Continue reading “A rozé nem egy híg vörösbor”
Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek
Lehetne hosszan agyalni azon, hogy a nyáron fehéret iszunk, jól behűtve és a télen vöröset, nem annyira behűtve, mennyire élettani szükségszerűség és mennyire kulturális beidegződés. És lehetne azon is okoskodni, hogy ha már fehér, akkor melyik nyári hónap a dél-francia fehéreké. Mondjuk, szeptember? Vagy most már október? Continue reading “Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek “
Nyolc rozé
Rekordot döntöttem rozé fogyasztásból – a jellemzően néhány palackos éves teljesítmény helyett immár tucatnyin is túl vagyok. Az aszalóan forró és száraz nyár kérlelhetetlenül kibillentett a szokásos mederből – hosszúra nyúltak a hetek, mikor hűtőhidegen felszolgálható boron kívül semmi egyéb nem jöhetett szóba. És még nem értünk a végére.
Influencer leszek – Pt. 3
Másnap átrobogtunk Épernay-be (fél óra autóval), gyorsan találtunk egy mélygarázst, aztán a felszínre érve utolért a modern átok, a gps-vakság: rohangáltam fel-alá, próbáltam az utcasarkok alapján égtájat fogni, de hosszú percekig nem találtam/tuk a helyes irányt. A bénázás után kissé kifulladva és csapzottan, de még vállalható késéssel estünk be a Leclerc Briant-hoz. Az első úriember, aki egy amerikai kiscsoportból kiválva üdvözölt bennünket, maga a főborász/pincemester volt, akit persze nem ismertünk meg, ő viszont tudott rólunk és biztosított arról, hogy a látogatás végén majd csatlakozik hozzánk. Az ígéretét betartotta, de addig még sok jó történt velünk.
You must be logged in to post a comment.