Legjobb vételek – 2026 ősz

Hajnal a Szent György-hegyen

A Művelt Alkoholista 20 éves fennállása óta a magyar borágazat soha nem volt ennyire válságos helyzetben. A bortermelés mint megélhetés és a borfogyasztás mint kultúra egyaránt utóvédharcokra kényszerül. Paradox módon, miközben a válság globálisan is egyre mélyül, a jó áron megvásárolható borok színvonala töretlenül emelkedik. Hogy ez mennyiben a tudás gyarapodásának, a kiélezett versenynek, esetleg a kétségbeesésnek a következménye és mennyire fenntartható, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre az ajánlónkba felvett borok teljes élményt nyújtanak, tehetséges és rokonszenves emberek munkáját dicsérik, akik megérdemlik, hogy a pénzünket rájuk költsük. Continue reading “Legjobb vételek – 2026 ősz” →

Egy élet tapasztalata

Pedro Ballesteros MW, a talán legismertebb spanyol boríró tartott egy mesterkurzust a Rioja Centennial Celebration keretében. Az előadáson Andrew Jefford is jelen volt és a Decanter e havi számában saját kommentárjaival ellátva beszámolt Ballesteros gondolatairól. A cikket többször is elolvastam, és végül nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy Jeffordhoz hasonlóan én is széljegyzetekkel lássam el Ballesteros megállapításait.

Continue reading “Egy élet tapasztalata” →

Jól elköltött pénz – Villa Gyetvai

A kékfrankos kíváncsivá tett, a borszerda pedig tompította az esetleges pofára esés fájdalmát. A Villa Gyetvai Balatonfüred egyik legcsinosabb kecója, a külcsíny, a belbecs és az időszaki kiállítások egyaránt dicsérik a tulajdonos ízlését és anyagi helyzetét. De vajon honnan akasztott le Gyetvai Zsolt egy ennyire tehetséges borászt, akiről én soha korábban nem hallottam?Amennyiben a klubtulajdonos a csapatösszeállításba nem szól bele, csak a lóvét virítja, akkor a szakmai sikerekért Demjén Gábort illeti elismerés.

Continue reading “Jól elköltött pénz – Villa Gyetvai” →

A CEO, a bulibáró és a kínos nagybácsi

Pauline Vicard

Nyolcezer éven át nem volt kérdés, hogy miért iszunk bort. A borfogyasztás kulturálisan mélyen be volt ágyazva. Az istenek itala, a szertartások, ünnepek, lakomák elmaradhatatlan kísérője, a hosszú élet titka, a rang és a hatalom szimbóluma. Csakhogy semmi sem állandó, ahogy a kultúrák fejlődnek, változnak, úgy hullámzik a fenti érvek súlya és érvénye. Meglepődnénk, ha valaki ma azt állítaná, hogy azért iszik bort, mert közelebb akar kerülni az isteni világhoz. És éppen a szemünk előtt játszódik a csata, amelyben a bor vesztésre áll az egészségkultusszal szemben. Így az sem zárható ki, hogy az erózió idővel eléri azt is, amit ma a borfogyasztás fő okának gondolunk, vagyis, hogy összehoz, összeköt, jókedvre derít, feldob és megolajozza a beszélgetéseket. Mi lesz, ha ez a tartóoszlop is repedezni kezd és végül ledől?

Continue reading “A CEO, a bulibáró és a kínos nagybácsi” →