Niklas Jörgensen borblogger társaságában négy, élményekben gazdag és pincelátogatásokkal degeszre tömött napot töltöttem Tokajban. Svéd kollégámmal tavaly is lezavartunk egy hasonló kört, de a kényszerűségből két naposra szabott mustrát szűknek találtuk. Idén kilenc termelőt céloztunk meg, és ehhez a helyszínen még hozzácsaptuk, ami szembejött.
Niklas valaha a borkereskedelemben dolgozott, majd főállását IT-ra cserélte, de a borokról természetesen nem mondott le. Két angol nyelvű blogot vezet: a winevirtuosity.com-on a kevésbé közszájon forgó, nagyobb figyelmet érdemlő borvidékekkel foglalkozik (Portugália, Görögország és Szicília gyakori szereplők, a listához immár hazánk is csatlakozott), a madaboutmadeira.org-on pedig a szintén mainstreamen kívül eső madeirával (innen már kitalálható, hogy ki is dugta az orrom alá azt a kuriózumnak számító terrantezt). Bár Szepsyt vagy a Királyudvart nem kell bemutatni neki, de tavaly járt először Magyarországon, természetesen Tokaj miatt (noha, hála Herczeg Ágnesnek, a Nagy-Egedet és Buttler birtokot is megnézhette, megnézhettük). Kíváncsian jött, fellelkesülve távozott, és most visszatért – a történet viszont itt ketté is válik, az ő benyomásairól amott olvashatnak a következő hetekben, az enyémekről pedig itt és most.
A terv az volt, hogy főleg a Tokaj városában elérhető borászatokra koncentrálunk, így aztán itt vertük fel főhadiszállásunkat. Elsőre meghökkentő, hogy a termelők krémjét célozva milyen kínálatból válogathatunk anélkül, hogy kimozdulnánk a városból. Könnyűszerrel megtölthetünk három napot is a rövid sétával megközelíthető célpontokkal, ez alól kivételt talán csak a Gizella pincészet képez, de még az sem vészes távolság. Az igényes borturizmus szempontjából ez komoly marketing-ütőkártyának tűnik, a kritikán aluli éttermi kínálatra azonban nem voltunk felkészülve.
Bennfentes tippként a Toldi nevét kaptuk meg, mint leginkább vállalható étterem, ahol a halászlé és pörköltek által lehatárolt kínálat már jelzi, mire számíthatunk. A nyolcvan fogást tartalmazó étlap láttán az az érzése támad az embernek, hogy itt az utóbbi harminc év szinte nyomtalanul röppent el: a szezonális ételeket hírből sem ismerik, a fagyasztóban viszont bizonyára minden rendelkezésre áll. De ez még mind semmi a kétszáz méterrel arrébb található másik vendéglátóipari egységhez képest, ahol érintetlen Kádár-korszaki miliő várja a betévedő turistákat.
Paulay Borház
Váratlan fordulat numero uno. Péntek késő délutáni érkezésünket követően a főtér környékén sétálgatunk, gyönyörködünk a még mindig kint lógó karácsonyi díszekben, és reménykedünk, hogy esetleg nyitva tartó igényes borbárra vagy pincére bukkanunk. Hasztalanul. A főtéren aztán az Erzsébet pincés Prácser Hajniba botlottunk, aki a Toldival szemközti utcában található Paulay borházat ajánlja, mondván, hogy késő estig nyitva állnak.
Az útbaigazítás után már könnyűszerrel odatalálunk, a gyülekező szúnyogoktól megrettenve végül a vonzó kerthelyiség helyett bent foglalunk helyet. A borlapon kb 5-6 bor, elsőként a kabart tartalmazó late harvesten akad meg a szemem, majd a lisztes fehérre alapozott másik édesen. Szentesi Jóskára kezdek el gyanakodni, de ezúttal nem az ő keze van a dologban.
Bodnár Linda és Hudák Péter (aki a Béres főborásza volt korábban) Tokaj régen termesztett fajtáival kísérleteznek; az apró, mindössze másfél hektáros birtokon legalább tucatnyit találunk ezekből. A belőlük készített Arborétum házasítás egyedi, érdekes karakterével könnyedén kiemelkedik a forgalmi tételek közül, nem kérdés, hogy ezt szeretem a legjobban. Ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, újabb és újabb borok kerülnek elő; a frissen palackozott kövérszőlő a legszebbek között van, amit a fajtából valaha kóstoltam, a lisztes fehér ki nem hozott első évjárata már fárad, a szintén frissen töltött 2012-esből pedig az Arborétum cuvée sajátos karaktere köszön vissza. Ezzel még szeretnék találkozni, kár, hogy nincs forgalmazójuk; boraikat csak helyben értékesítik.
Muskotály 2012
Vízszínű, primőr, kellemes bor jó savakkal.
Furmint 2011
0,0 g cukor, 13,5% alkohol. Részben újabb, részben régi hordókban érlelődött. Szimpatikus a szárazabb, nem szeszes irány, a fa viszont még így is kicsit erős – bár nem durva, de… itt van ez a ‘de’. Acélba vele!
Arborétum cuvée 2011
30% lisztes fehér, összesen 12 fajta van benne. Nem egy igazán komplex bor, de nagyon izgalmas és egyedi, teljesen más karakter, mint egy furmint vagy hárs; visszafogottabb illat, ízében is kimért, érdekes és nagyon csúszik. 12 pont
Verebes Cuvée 2011
Erő és intenzitás: a kabar hivalkodik illatában és ízében egyaránt. Elég direkt, harsog a többi édes mellett. Messze a legcombosabb, leggazdagabb bor itt, sava is remek, a törékenyebb Arborétum mégis vonzóbb. 11 pont
Kövérszőlő 2012 (még nincs forgalomban)
Frissen palackozva, készítői szerint nyúzott állapotban van. Akkor milyen lehet, ha formában van? A legszebb kövérszőlő, amit az utazás alatt kóstoltunk: vonzó, illatos, rendkívül friss, törékeny, traubisodás ízzel. Csúszik és karakteres. 12 pont
Kikelet
Tokajból ki kell mozdulnunk ezért a megállóért, de ez, azon túl, hogy megéri, még vonattal is könnyen megoldható. Tarcalra óránként közlekednek járatok, az út mindössze pár perc, és a vonatállomástól újabb 15 perces sétával már meg is érkeztünk a Kikelet birtokra. Stephanie-ék jelenleg 4,5 hektárnyi ültetvénnyel rendelkeznek, ezt 6-7-re szeretnék bővíteni, hogy biztos megélhetést biztosítson a családnak. Ugyan aszút is készítenek – nem is akármilyet –, a hangsúly mégis a száraz borokon és a szamorodnin van, utóbbi iránt az érdeklődés is egyre nagyobb manapság.
A kínálat egészét tekintve talán nem a Kikelet a legkonzisztensebb a nagy nevek közül, a legizgalmasabb édes, és részben száraz borral azonban itt találkoztam a négy nap alatt. Történetesen mindkettő hárslevelű, és mindkettő a Lónyai dűlőből származik: a 2011-es száraz és a 2008-as szamorodni. Közös még bennül az elegancia, a báj; a koncentráltság hajhászásán túllendülve kifinomultságukkal nyűgöznek le.
Farkas Furmint 2011
Ideális alkoholtartalom: 12,5%. Karakteres illat, nem újfás és nem is acéltartályos stílus; fanyar alma, citrusok. Hordóban erjedt. Gyönyörű sav, remek tartás, feszes, jó inni. 12 pont
Birtok Furmint 2011
Napok óta nyitva álló palackból. Kis hordófűszer, finom zöldes fanyarság. Fanyar, kissé fás, pici édességgel, nem olyan rendezett, mint a Farkas, és egyszerűbb is. 10 pont
Lónyai Hárslevelű 2011
Intenzív, fiatal, hársos, virágos, tiszta és izgalmas; halvány rózsás-traminis vonal is felbukkan illatában. Finesz és elegancia, mesés sav, szuper lendület, törékeny íz és visszafogott alkohol. Az egyik legjobb és legizgalmasabb száraz hárslevelű, stílus és kifinomultság terén messze túlmutat talán minden eddigi próbálkozáson. Fogyasztásra kész. 15 pont
Birtok Hárslevelű 2011
Citrusok, virágok az illatban. Karcsúbb, savhangsúlyosabb kivitel, száraz, picit cseres véggel. Közel nem olyan kifinomult, mint a Lónyai, kissé rendezetlen ráadásul. Jelenleg szigorúnak hat, időre van szüksége, egy évig nem néznék rá. Viszont tetszetősen puritán. 11 pont
Birtok Furmint 2011
Stephanie elégedetlen volt a fentebb említett palackkal, kinyitott egy újat: fűszeres-almás fás furmint-illat, a hárs után erőteljesnek hat. Jó sav, kis édesség, hordós, direktebb ízek, fanyar vég. Inkább áradó, mint csiszolt, és a fa még mindig lehetne kevesebb (lásd Paulay furmint). 11 pont
Kassai Hárs 2012, minta derítés előtt
Primőr, bodzás, tutti-fruttis illat. Szájban gyönyörű egység és arányok, hibátlan egyensúly, intenzív zamat és remek sav. Klasszis ígérete (14).
Váti Hárs 2012, hordóból
A lenti, igen hideg pinceágban kóstolva. Intenzív, illatos, gazdag és komoly, trópusi gyümölcsökkel, almával és citrusokkal. Egyszerre feszes és testes, keményebb, nem hedonista alkat. Ígéretes, de nehezebb bornak tűnik, talán nem lesz olyan kecses, mint a 2011-es Lónyai.
Váti Furmint 2012, hordóból
Szintén a hideg pincében. Furmintnak illatos, finom veltelinis zölddel. Gazdag, arányos, méretes testű, de jó savú, komoly ígéret.
Késői szüret 2009
Kevés botritisz volt ebben az évben. Illatos, virágos, egyenesen szőlővirágos! Csipetnyi méhviasz, valamiféle izgalmas, ausztrálos beütés (mentolos lenne? vagy a savanykás sárga gyümölcsök keltik ezt a benyomást?). Szájban könnyedebb, gördülékeny, már elég édes, még nem tömény/nehéz. Ízében kandírozott citrusok, trópusik. 12 pont
Szamorodni 2005
Wow. Intenzív, gazdag, izgalmas illat, kialakulóban levő palackbuké. Kapor, méz és némi avar, csodás. Szuper sav, bár tömény a bor, de nem ragacsos, élénk, de nem durva savakkal. Az ízek és a sav beletapadnak az ember szájába, és lenyelés után is csak jönnek és jönnek. Szuperhosszú. Áttetszőbb, egészen jól iható, mégis komoly. Nem annyira behízelgő, szinte nem is édes, haladóknak. 16 pont
Szamorodni 2008
Lónyai, 100% hárs. Fine wine. Valahol hárslevelűs, de nem igazán illatos. Fiatalos, nehezen szálazható/megfejthető, elegáns, komoly, friss és aszalt gyümölcsökkel az illatban. Komoly beltartalma mellett sem olajos vagy nehézkes, elegáns, egyensúlyos és izgalmas. Finesz és kifinomultság. 17 pont
6 puttonyos Aszú 2007
Szupergazdag, monumentális aszú, úthengerként megy keresztül az emberen. Nem böhöm, de nem egy fineszes bor (jó kérdés, hogy ilyen méretek mellett lehet-e egyáltalán az bármi is, ez örökös kételyem az ötputtonyos fölötti kategóriával kapcsolatban), a 2008-es szamorodni szerényebb paraméterei mellett is izgalmasabb, és nem kizárt, hogy értékesebb bor. Erre adnám a nagyobb pontszámot, de valahol azt tartom jobbnak – és hogy még tipródjak kicsit a dilemmán: vannak ritka pillanatok, mikor amikor végtelenül gazdag aszúra vágyom, mint ez. Illata fiatalos, nagyon tiszta és koncentrált, kaporral, naranccsal, aszalt fügével és fehér csokival. Kóstolva elképesztően krémes és intenzív, ízre őszibarack-eszencia. Jók a savai, de meleg aszúévjáratos arányokat mutat (krémes, nagyon gyümölcsös, nem savhangsúlyos), kifejezetten hedonisztikus. Nem tudom, hogy egy csúcsaszú-kóstolón meg tudná-e bármi is szorítani, az Oremust is beleértve. 16-20 pont
Basilicus Szőlőbirtok
Stephanie-val a dűlőket járva a közeli Mestervölgy, majd annak kapcsán a Basilicus is szóba került. Velük először idén, a furmint februáron találkoztam, a csúcsbort jelentő Mestervölgy furmintot azóta szerettem volna újrakóstolni. Egy telefon, és máris be lettünk protezsálva a kőhajításnyira található birtokra, ahol éppen a Borkultúra Központelső bevetése, a tesztlátogatás zajlott. Közel 10 hektáron gazdálkodik a projekt, a technológia egyelőre minimális, tíz éves Hétszőlő hordókban készül minden – nem óhajtanak komolyabb beruházásba fogni ezen a téren, amíg ki nem kristályosodik, milyen irányba is szeretnének elmenni a borokkal. Az egész paletta egységes, friss stílust képvisel, melyek közül ismét a Mestervölgyet éreztem kimagaslónak.
Egyszervolt 2011
Modern stílusú, friss bor gyümölcsös, savanyúcukorkás illattal, kellemesen fanyar ízzel. Korrekt egyensúly és lendület. 9 pont
Lapis 2011
Úgy tűnik, létezik házi stílus: ez is modern, tiszta és savanyúcukorkás. Izgalmas, élénk savakról szól, ezekre épül íze, száraz, szinte már szigorú. 12 pont
Mestervölgy 2011
Intenzívebb, gazdagabb illat, édesnek hat; trópusi gyümölcsös, citrusos és újfent finoman cukorkás. Kóstolva remek arányok, sav szépen illeszkedik a testbe, a textúra kiemelkedően sima. 14 pont
Mindenjó 2011
Őszibarackos-citrusos, tiszta, édes és könnyen érthető. 9 pont
Édes semmittevés 2011
Kövérszőlő. Illata mintha nem lenne makulátlanul tiszta, enyhe pocsolyás jegy tűnik fel benne, viszont kóstolva zamatos, jó savú és intenzív. Édes, de lendületes. 9-10 pont
