Magamból kiindulva azt gondolnám, hogy itthon minimális a kereslet a válságból-válságba bukdácsoló Bordeaux boraira, az elmúlt években mégis rendszeresen kaptam privát kéréseket, hogy segítsek a bordeaux-i évjáratokban eligazodni. Okosabbat ilyenkor én sem tudok tenni, mint felütni az online kalauzokat, aztán átlagolni és megérzés alapján súlyozni. Igazság szerint nem nagyon bízom ezekben a kalauzokban, az a gyanúm, hogy túl udvariasak és elnagyoltak (Montalcino, Rioja és Dél-Rhone tekintetében van némi hitelesítési alapom). No de ez a mostani aranyat ér. Egyrészt nem hordómintás ködszurkálás, másrészt nem a csapadékmennyiségből és a napsütéses órák számából próbál tudományt faragni. Nem, ez színtiszta érzéki tapasztalat huszonegynéhány harcedzett és jegyzett borkereskedőtől és szakértőtől. Ráadásul, mivel sorrenden alapul, így nincs esély a gyengébbek mentegetésére.
Jancis Robinson és a brit borkereskedelem és borsajtó nagyjából két tucat képviselője minden évben összegyűlnek Southwoldben, hogy három évvel a szüret után megkóstoljanak kb. 300 bort 3 nap alatt. Ilyenkor az utolsó 13 évjárat minőségét is szavazásra teszik föl. Az idén kialakult sorrend (az első helyért 13, az utolsóért 1 pont jár):
2005 (221 pont)
2009 (215 pont)
2010 (210 pont)
2000 (179 pont)
2001 (165 pont)
2008 (120 pont)
2006 (118 pont)
2012 (108 pont)
2003 (89 pont)
2004 (85 pont)
2007 (60 pont)
2002 (43 pont)
2011 (25 pont)
Az eredmény láttán érthetővé válik, hogy miért 2011-es bordóiakkal találkozhatunk leggyakrabban a Lidl kínálatában (de ez az évjárat a Bortársaságnál is felülreprezentált). A másik szintén gyakori Lidl-évjárat, 2012 sokkal jobb választásnak tűnik, még ha igazán jónak ez sem mondható. Szintén szemet szúrt, hogy két olyan évjárat – 2002 és 2004 -, amelyről annak idején komoly szaknak gondolt tekintélyek hosszasan bizonygatták a Decanterben, hogy miért érdemes komolyan venni őket („klasszikus”, „alulértékelt”) szintén elvéreztek. A brit szájak egy évtized távlatában sem szerették meg az amerikaiak által egekbe dicsért 2003-at. A sűrűn egymást követő „évszázad évjáratai” – 2005, 2009 és 2010 – mögött, a surranó pályán 2008 lehet az okos vásárló megfizethető favoritja. A hozzám hasonló memóriazavarosoknak elég annyit megjegyezni, hogy a legjobbak az öttel osztható évek, a ráadás 2009.
