Már a cím is féligazság, de a kis kitételek és a mély félhomály világában, ahol a 10 éves nem azt jelenti, hogy tíz éve szüretelték, és még csak nem is azt, hogy ez a házasított tételek átlag kora, stílusidegen túlkapásnak hatna szimpla hazugságnak minősíteni. Mindenesetre, jó pedagógusként, a címben foglalt szókapcsolattal nem sokkoltam a vendégeinket. Valószínűleg tudták, hogy a portóiról illene tudniuk, hogy édes, talán nem is fehér, de leginkább az járhatott a fejükben, hogy miért rángattam őket bele ebbe a drága kalandba. És hogy hogy jön ide a csokoládé.
Messziről nézve a portói történetéből nagyjából ennyi látszik:
A XVII. században a britek összerúgták a port a franciákkal, és büntiből bojkottálták a francia bort, aminek maguk is megitták volna a levét, ha nincs a tengerészeti szempontból kőhajításnyira fekvő Porto. A bor romlékony áru, ám szesszel felöntve rögtön jobb a szavatosság, és a briteknek még jobban is ízlett a végeredmény. Így alakult ki az erjedésben brandy-vel megakasztott édes vörös, aminek nemcsak a cukra magas, hanem a szesze is. Akkoriban a palackozás nagy luxusnak számított, a borok hordóban tengették napjaikat, így a portói műfajokat is a fába zártság hossza és minősége határozta meg. A két főméltóság a tawny („cserbarna”) és a vintage („évjáratos”), az előbbi kishordóban oxidálódik egész életében, így fokozatosan elveszíti színét és gyümölcsét, ráadásul több évjáratból keverik ki palackozás előtt, az utóbbit nagyhordóban érlelik, röpke két-három évig, aztán palackban a végtelenségig, és a végeredmény jobban hasonlít egy nagy vörösborra, mint egy tawny-ra. A tawny számos és megfizethető, a vintage ritka és drága (a teljes termelés 1 százaléka). A megszámlálhatatlan egyéb kategória erre a két fő típusra vezethető vissza.
Bornak való vidék – a videó 1:25 tájékán válik érdekessé.
A nyelvet megtanulhatjuk jól-rosszul, de a tejes tea és a rhyming slang hazáját soha meg nem érthetjük. Márpedig a portói inkább angol dolog, mint portugál. Némi kapaszkodót kínál, hogy éppen úgy karácsonykor szokás szopogatni, mint az aszút, és a mai világban éppen úgy a cukor áldozata, mint a tokajiak. A borban édesszájúakra, tehát, jó idők járnak, portóiból is túltermelési válság van, a quinták nyomott áron kényszerülnek eladni idő- és munkaigényes termékeiket (a Pingo Doce – portugál szupermarket-lánc – Decanter World Wine Awards platina-díjas LBV-je 9 euro, és a Tesco Finest szintén többszörös díjnyertes LBV-je is csak 3000 Ft. Mindkettő a Symington hatalmas portfóliójából származik).
folyt. köv.
You must be logged in to post a comment.