Vannak még csodák – német pinot & co.

Van egy-két ökölszabály, amivel jobb nem kekeckedni, mert garantáltan fájni fog. Borban ilyen pl. az „Óvakodj az olcsó burgunditól!” Az intelem súlyát növeli, hogy az olcsó burgundi olyan drága, mint más borvidékeken a drága drága. A lényeget már Groucho Marx megfogalmazta: Nem akarsz olyan burgundit inni, amit te is meg tudsz fizetni.    Continue reading “Vannak még csodák – német pinot & co.” →

It’s the demográfia, stupid

A probléma adott: kevesebben isznak bort, akik isznak, kevesebbet isznak. Az ágazati megmondóemberek lázasan keresik az okokat és ontják a mentő ötleteket. Életérzés, borturizmus, wellness? A kóstolási jegyzetekben gyakrabban kellene leírni, hogy kúl, epik, ütős, és ritkábban, hogy pomelo, tőzegáfonya és cserszömörce? Szedjük ízekre a tudományos kutatások eredményeit? Gúnyolódjunk az egészségiparon? A száraz januárra küldjük rá a kefekötő februárt? Continue reading “It’s the demográfia, stupid” →

Palaland – Moseli körút

Látszólag képeslap – Bernkastel-Kues

A Mosel palafalak határolta, víz vágta, girbegurba folyosó. A látvány minden második kanyarban lélegzetelállító. És ez akkor sem változik, amikor a természeti tájat épített környezet bontja meg (na jó, a Mosel-híd kérdőjeles). Bernkastel-Kues a mézeskalács-házakkal olyan, mintha mesekönyvből vágták volna ki (karácsonykor erre alaposan rá is játszanak). Scrooge legyen a talpán, aki képes itt a városnézést mosolytalanul lehozni. Szerintem nincs még egy hasonlóan szép borvidék (talán a Douro közelíti meg), és ha a tájhoz a borokat is hozzáadjuk, akkor egyenesen verhetetlen úticél.

Continue reading “Palaland – Moseli körút” →

Aranyláz a nyomortanyán

A képen egy borászatot rejtettünk el (Domaine de l’Hortus)

A múlt század második felében Languedoc volt a francia bor nyomortanyája és puskaporos hordója, amit segélyekkel próbáltak felszámolni. Azért mondom, hogy felszámolni és nem felemelni, mert a kivágási támogatást nehéz lenne vállalkozásélénkítésként eladni, inkább a sóval behintés humánus formája. A gettótlanításból, úgy tűnik, jól jöttek ki, mert a franciák kétfejű Robert Parkere, Bettane és Desseauve már „új Kaliforniaként” hivatkoznak Languedoc-ra. Bár nem teljesen világos, hogy mire gondoltak – vadnyugat, aranyláz? -, Kalifornia biztosan nem a nyomortanya szinonimája. Continue reading “Aranyláz a nyomortanyán” →

Az én rózsaszín szemüvegem

Clos Sainte Magdeleine – Cassis

Már annyi siratókórust hallottam, akik Európa temetésére gyakoroltak, hogy önmagában ez is elég lett volna, hogy felhorgadjon bennem a résistance. De az a gyanúm, hogy a nárcisztikus vén szociopaták kaptak már annyi időt és teret kimutatni a foguk fehérjét, hogy mostanra a birodalmak és zsarnokaik büdös lehellete mindenkinek elkezdje facsarni az orrát. A cézárizmusnak ebben az új korszakában Európa a józanság és az emberhez méltó élet szigetének tűnik. Nem Európa van válságban, hanem a környező kontinensek. Európa éppenséggel túlnyerte magát: mindenki ide akar költözni/menekülni. Continue reading “Az én rózsaszín szemüvegem” →

Ne az évjáratot, a borászt nézze!

„Nem igazán szeretem a sauvignon blanc-t. Gyakran kiegyensúlyozatlan, izgága, túlságosan illatos, nincs struktúrája és nincs kedvem még egy pohárral inni belőle. Amikor a sauvignon blanc-t fajélesztővel erjesztik, akkor könnyen kialakulnak a passiógyümölcsös jegyek, a túlmozgás és társai; ezzel szemben spontán erjesztéssel a terroir jelleg érvényesül.”

Continue reading “Ne az évjáratot, a borászt nézze!” →

Hogy jön Tokaj az Etnához?

A szőlő nem eszik földet, csákányszerű metszőfogaival nem aprítja a bazaltot vagy gránitot. A szőlő legfeljebb fröccsöt hörpöl szívószállal, amit a talajban élő és ásványi anyagok lebontására képes baktériumok és gombák voltak szívesek elkészíteni neki. Hogy hol milyen baktériumok és gombák dolgoznak a söntésben ez kétségtelenül függ attól, hogy földrajzilag hol járunk. De az anyaföld hatása annyi áttételen és változón keresztül jut el a borig, hogy nagy merészség lenne bármit, amit kóstoláskor érzünk ásványi elemekhez kötni.

Continue reading “Hogy jön Tokaj az Etnához?” →

Tom Gilbey, a trágár borbohóc

„35 éve dolgozom a borbizniszben, de legtöbben valószínűleg a netről ismernek, ahogy palackokkal ugrálok sokat szenvedett producerem, operatőröm, alkotótársam és fiam, Fred kamerája előtt. Halál komolyan veszem azt a feladatot, hogy mindenkivel megosszam a jó borok felfedezésének örömét. Rengeteg lőrét és lefolyó szökevényt kellett megkóstolnom, hogy megtaláljam azokat a borokat, amelyeket szívesen iszom, és remélem, ti is. Szóval, ki a dugóval, le a csavarzárral, kalandra fel! Egészségünkre!”

Continue reading “Tom Gilbey, a trágár borbohóc” →

Bott Frigyes 2.0

Én elakadtam a natúri úton. Zavar, hogy a kén hiánya homogenizál. Ha vannak az egyformaságon belül árnyalatok, azok sem egy szép szín árnyalatai. Élesztő, sör, cider, ilyesmi. Mondanám, hogy kóstolva jobb az összkép, de itt is jut három gerenda a szembe: borotvaéles savak, újraerjedés és cincogó egerek. Inkább meghazudtolása ez, mint beváltása a nagy ígéretnek, hogy ti. „kén nélkül tisztábban látszik a terroir”. Engem teljesen váratlanul ért, amikor Bott Frigyes elindult ebbe az irányba. Pont ő? Pont te is?

Continue reading “Bott Frigyes 2.0” →