Én elakadtam a natúri úton. Zavar, hogy a kén hiánya homogenizál. Ha vannak az egyformaságon belül árnyalatok, azok sem egy szép szín árnyalatai. Élesztő, sör, cider, ilyesmi. Mondanám, hogy kóstolva jobb az összkép, de itt is jut három gerenda a szembe: borotvaéles savak, újraerjedés és cincogó egerek. Inkább meghazudtolása ez, mint beváltása a nagy ígéretnek, hogy ti. „kén nélkül tisztábban látszik a terroir”. Engem teljesen váratlanul ért, amikor Bott Frigyes elindult ebbe az irányba. Pont ő? Pont te is?
Category: külföldi
Elzász, próbafúrás, aranyláz
Bormarketing tankönyvekben alaptétel, hogy a siker titka az egyértelmű üzenet. Minél egyszerűbb, annál jobb. Az 1 borvidék=1 fajta pl. nagyon tuti, az 1 ország=1 fajta maga a jackpot. Ha valakit nem győzött volna meg az új-zélandi sauvignon blanc vagy az argentin malbec világsikere, akkor elrettentő ellenpéldaként Elzászt szokták felhozni. Kétségtelen, hogy Elzászban az identitással és az eladásokkal is vannak gondok, de ha valaki, akkor ők joggal hivatkozhatnak a nehéz gyerekkorra. A kis Elzászt hol az apja, hol a nevelőapja verte.
Moseli örömének
Decemberben már kaptunk egy toszkán útinaplót Frank Pétertől. Most echte bennfentes tippekkel szolgál, mivel frankfurti lakosként a Mosel számára hazai pálya, ráadásul, megrögzött rieslinghead, akit sem a kor, sem a maradékcukor nem ijeszt meg. A továbbiakban övé a szó és a fotók többsége. Continue reading “Moseli örömének”
Ikertornyok
Az ember egy hasonlítgató állat, sőt, talán az állatok is hasonlítgató lények, vagyis a figyelmük a változásra, a különbségekre van kihegyezve. Ezzel a fontoskodó okoskodással csak azt akartam felvezetni, hogy nekem betegesen nehezemre esik elfogadni bármilyen eltérést az etalonnak számító borvidék-fajta párosok stílusától, azaz minden más borvidékről származó bor sikerét attól teszem függővé, hogy mennyire hasonlít az „eredetire”. Champagne az egyik legjobb példa, de a német riesling is ilyen – minden más borvidék „rajnai rizlingjét” abban a koordináta-rendszerben helyezem el, ahol ők az origó. És hát sem az elzászi, sem a wachaui, sem a pannonhalmi „nem olyan”. A józan eszem azt mondja, hogy éppen az lenne furcsa, ha olyan lenne, mégis rendszeresen ott kötök ki, hogy “jó, jó, de azért nem egy moseli vagy pfalzi riesling”.
Kifogtuk Dél-Amerikát
Jobban sült el, mint reméltem. Nem mintha ne tettem volna bele a kutatómunkát, de más másoknak hinni és magadnak inni. A kóstoló menü: kitagadott bordeaux-i fajta Chiléből, kitagadott bordeaux-i fajta Argentínából, honosított champagne Chiléből, desszertnek két sivatagi csodabogár. Makóiasan szólva: mötley crüe.
Jobb, mint a D-vitamin
Folyékony napfény. Évszázadok óta alapvető élelmiszer a Pireneusok mindkét oldalán. Ellenáll a betegségeknek, jól tűri a szárazságot, bőtermő, magas cukorfokkal, ideális alany a tömegtermeléshez. Borként édes, gyümölcsös, nem tanninos, magas a fűtőértéke, ideális alany a népélelmezéshez. A megbízható eredményt messze földön irigyelték: évszázadokon át grenache-val csempésztek érettséget a bordeaux-i és burgundi borokba. Tagkönyves rajongójaként is azt kell mondanom, hogy azért van egy komoly hátulütője: összetett, komolyabb bort nehéz készíteni belőle. Continue reading “Jobb, mint a D-vitamin”
Szakállas kedvenc
A mencíával úgy vagyok, mint a kékfrankossal, vagyis hiába vallottam neki szerelmet közel két évtizede, fogalmam sincs, most hányadán állunk. És a tetszésindex viharos hullámzásáról nem csak az időjárási frontok által rángatott kedélyem tehet, a bierzói stílusok csatája még javában zajlik, ahány borász, annyi megközelítés. Ha ma beszerzünk féltucatnyi mencíát, egy kalandparkba váltunk belépőt, ahol a sikítás és a viháncolás mellett a sírás is garantált. Ezt a kis csokrot eredetileg kékfrankosok mellé gyűjtöttem, aztán az alkalmak sorra elszálltak, maradt a belső felhasználás.
A globális alakváltó – sauvignon blanc
Foglalkozásunk célja az volt, hogy egyik véglettől – új-zélandi radikálisok – eljussunk a másikig – loire-i ortodoxok -, és így mindenki eldönthesse, hogy az ízlése a spektrum melyik oldalára húz. A sauvignon blanc harsány fajta és vannak, akik ebben látják az erejét és megpróbálják 11-re feltekerni a volumét, mások ezzel szemben kivennék a kezéből a mikrofont, mondván, akkor is hangos, ha suttog.
Második legjobb fajták, második rész
Ennek a sorozatféleségnek volt már egy nyitórésze, sajnos, elég régen, így érdemes lehet a koncepciót újra felskiccelni. Minden komolykodásom ellenére ez valójában egy nagy társasjáték, ahol egyszerre ülünk a lovon és kergetjük botladozva, miután kirepültünk a nyeregből. Második legjobb fajták azért, mert a félelmetes triót kizártuk – chardonnay, riesling, sauvignon blanc -, így fesztelenül versenghet az olaszrizling a zöldszilvánival, a verdejo a vermentinóval. Fajtánként két palack, párban tetőtől talpig fekete zokniban. Az egyik feladat beazonosítani őket. Ez a futás a ló után rész, vicces extra jelenetekkel. A méltóságteljes rész, a lóhátról észosztás, megmondani, hogy melyik fajta lehetne méltó kihívója a diszkvalifikált élbolynak és melyiknek állna jobban a kivágási támogatás felmarkolása és az észrevétlen távozás.
Utazás a korty közepébe – Júlia Bernet
A szerethetjük-e azt, amit nem szeretünk emberkísérlet végül nem olasz borokkal valósult meg (és ennyiben rögtön meg is ingott Sarah Heller hipotézise az olaszok versenyhátrányáról), a Vajra/Prunotto sor ugyanis meg sem közelítette a keserűségküszöbünket. A kiképző őrmester egészen más irányból érkezett, a küzdelmet és heroikus elfogadást spanyol pezsgőkön gyakoroltuk, a válasz viszont ugyanaz lett: igen, szerethetjük. Continue reading “Utazás a korty közepébe – Júlia Bernet”
You must be logged in to post a comment.