Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A tápláléklánc alján csipegető mindenevőként ritkán adódik alkalmam a piramis csúcsán trónoló, überrieslingekkel találkozni. Amikor az univerzális lottósorsoláson mégis összejön egy hármas vagy négyes találat, és beesik hozzánk egy Grosses Gewächs, annak általában fészkelődés, feszengés, zavart hallgatás a vége. Szerencsére az aljnövényzet bőven kárpótol. Continue reading “Rieslingből jó az olcsó is – körkép 2021/2022”
A master of wine vizsga legendásan nehéz gyakorlati része sem arra épül, hogy hogyan lehet minél több delikvenst mattolni. A cél a nehéz kihívás, nem a kicseszés. Ha nyilvánvalóan bűnös is vagy, a védőbeszédeddel értékes éveket faraghatsz le, azaz a vizsga kontextusában: ha jó a fedősztorid, ha a hibás következtetésedet logikus érvekre alapoztad, akkor jutalompontokat kaphatsz. Continue reading “Eszelős szivatás – mencíát vágod?”
A jó sauvignon blanc ellenállhatatlan, főleg, amikor Zeusz felcsavarja a fűtést és mi, helóták a saját zsírunkban sülünk ropogósra. Egy árnyas lugasban, 35 fokban és zárt szobában, 25 fokban megkóstoltam ötöt. A két helyszín erősen eltérő élményt adott, de a lényeg, hogy mind az öt jól esett, kettő pedig a jóból is kiemelkedett. A Loire tündöklése nem meglepetés, Ruedáé viszont annál inkább. Continue reading “Bodzafröccs vagy tűzhalál – sauvignon blanc-teszt”
Tudta-e Ön, hogy az LVMH mindent felzabál? Nemcsak a Rogán-klán batyu, bugyelláris és koffer beszállítói, de övék a Ruinart, a Krug, a Veuve Clicquot, a Mercier, a Dom Pérignon és persze a Moët-Henessy, hogy csak Champagne-on belül szemezgessünk. 2019-ben pedig a Chateau d’Esclans-ba is bevásárolták magukat. Hogy a luxusipar mekkora biznisz, arra nem kell jobb bizonyíték, mint hogy a leggazdagabb férfi és a leggazdagabb nő vagyona egyaránt innen származik. Ezzel egyúttal azt is bebizonyítottuk, hogy a fényűzés a franciák felségterülete, hiszen mindketten franciák. Continue reading “Kereslet és találat – Whispering Angel 2022”
Vannak, akik esküdöznek, hogy az igazi foci a harmadik osztálynál kezdődik, fölötte túl sok a művészet, a balett és a koreográfia, túl kevés a bodicsek, a páros lábbal becsúszás, a véres veríték. Vannak, akik esküdöznek, hogy ha igazán jót akarunk enni, akkor jobb kerülnünk a Michelin-kalauzt, mert az egy olyan elvárásrendszerre épül, ami formalizál, sterilizál és elidegenít, ahol fontosabb az eszcájg, az enteriőr, a szertartásos hajbókolás, mint az ízek. Nem állítom, hogy ezzel megtaláltam a kulcsot a Champagne-világ értelmezéséhez, de valamiért ez is eszembe jutott, amikor próbáltam feldolgozni a fősodor okozta viszonylagos csalódást az underground okozta izgalmak tükrében. Continue reading “Indie-slágerek Champagne-ból”
Eredetileg én is éreztem a kényszerítő erőt abban az érvelésben, hogy Magyarország a fürgelábú Akhilleusz és Ausztria az ólomléptű teknős, így elkerülhetetlen, hogy idővel ledolgozzuk a hátrányt. Zénón paradoxona szerint persze soha nem előzhetnénk meg őket, de ez nem is volt cél. Continue reading “Megkergetett a teknős”
Tavaly ősszel felkérést kaptam, hogy kalauzoljak egy nagyobb borturista csoportot Champagne-ba és -ban. A megérkezés estéjén, vacsora előtt és közben, bevezető-tárgyaló-befejező előadást kellett tartanom a buborék keletkezéséről, megzabolázásáról és Champagne fényes jelenéről. A főbb pontok szemléltetésére három tételt választottam az étterem széles és – magyar szemmel – barátian árazott itallapjáról. Continue reading “Olcsó champagne-nak madárkás a perlázsa?”
Bajban lettem volna, ha arra kell fogadnom, hogy a Wein & Co kezd el előbb móri ezerjót forgalmazni vagy a Bortársaság osztrák olaszrizlinget. Más kérdés, hogy én abba az üres halmazba tartozom, akit magyarként is érdekel az osztrák olaszrizling. Pontosabban, magyarként érdekel csak igazán az osztrák olaszrizling: vajon mit ad hozzá az illír klíma, a meszes márga és az osztrák/szlovén borkultúra kedvenc horvát fajtámhoz? Continue reading “Olaszrizling Ausztriából – Lackner-Tinnacher Welschriesling Südsteiermark 2021”
Engem ugyan nem hoz lázba, de ettől még tisztában vagyok vele, hogy Bordeaux a bor fővárosa. Én fordított Rómának látom: nem minden út vezet oda, viszont majdnem minden út onnan indul. Miután láttam, hogy 2005, 2009 és 2010 után 2019 is bejelentkezik „az évszázad évjárata” címre, és gazdaságos borhűtőmben egy ideje már bevetésre várt egy szupercsere, kerekítettünk köré egy kisebb próbaszerencsét. Continue reading “Tehetségkutatás a tartalékbajnokságban – Bordeaux 2019”
Amikor elolvastam Jancis Robinson beszámolóját a nagy osztrák kékfrankos bedurrantásról, azonnal tudtam, hogy remek ürügyet kaptam egy semmit-el-nem-döntő kísérlethez. A zárszót – „még mindig nem tudom, mikor fog a kékfrankos bekerülni a nagy fajták közé” -, mi, kőkemény kékfrankisták, értékelhetnénk akár a hülye angolok hülye sznobériájának is, de én duplán egyetértek vele (egyrészt soha, másrészt minek). Viszont az érlelés szöget ütött a fejemben: mi van, ha a kékfrankos tényleg későn érő típus (palackban is) és kell neki az a 15 év, amit Roland Velich emleget. Continue reading “Naggyá teszi-e az idő a kékfrankost?”
You must be logged in to post a comment.