Örök kedvencem két kiemelkedő évjáratból. Mindkét bor kiváló, de másként. A konszenzus szerint 2015 forró év vastagabb borokkal, 2016 mérsékeltebb év karcsúbb, elegánsabb borokkal. Az én két palackom sem lett volna összetéveszthető, ám ebben a redukciónak és a palackérettségnek legalább akkora szerep jutott, mint az évjáratoknak.
A 2015-ös illata az első nap szag volt. 24 órával később azonban kivirult, és innentől kezdve nem találtam rajta fogást. Az előzetes várakozásokra rácáfolva 2015 palackból kóstolva kitörni látszik a kánikula évjáratok sorából – 2003, 2007 vagy 2009 -, mivel az érett gyümölcshöz életképes savak járulnak, így a borok nemcsak megnyerőek, de elegánsak is. Ez a „kis” Ogier is remek syrah tankönyvi fajtajelleggel. Áfonya, szeder, ibolya, vérnarancs és bors az illatban. A korty simogató, tágas és életteli. Rétegzett, jól iható, érdekes bor. Minden ezen a szinten reális elvárásnak megfelel.
A 2016-os sem levegőt, sem időt nem kért. Feszesebb, kompaktabb, és meglepetésemre súlyosabb, sűrűbb, mint a 2015-ös. Az illat füstölt sonkát, tintát és ibolyát mutat, gyümölcsöt csak nyomokban. A 2015-ösnél lineárisabb, pontosabb, ám nincs meg benne annak bájos, tágas, nyílt szerkezete.
Akinek van ideje és türelme a 2015-ösből kihajtani a redukciót, az addig csapjon le rá, amíg elérhető, mert elbűvölő bor. Aki biztosra akar menni, az válassza a 2016-ost, de adjon neki még egy-két évet a palackban.
Végül egy nem elhanyagolható apróság. Ha valaki azt állítja, hogy ennyi pénzért nincs a magyar piacon jobb syrah, én hajlandó vagyok aláírni, de azért szemet szúrt, hogy amikor tavaly a 2014-esről írtam, még egészen más volt az ár fekvése.
You must be logged in to post a comment.