Egy vörös este felvezető vakszakaszának egyértelmű győztese. Többek között az Alföldi Merlot-nál nemrég jól szerepelt Bott kadarkát utasította maga mögé – nem volt nehéz dolga, a muzslai ezúttal siralmasan szerepelt (aki a társaságból már kóstolta, esküdözött, hogy nem ilyennek kellene lennie, palackhiba, vagy dugó-probléma ugyanakkor nem volt nyilvánvaló; azért reménykedünk, hogy). Ami azt illeti, a nagy reményekkel várt folytatás, a válogatott beaujolais cru sor derékhadára is rápirított (róluk később).
Földes, fűszeres illattal nyit. Levegőzve előrébb jönnek a gyümölcsök, tetszetős, a piros spektrumban játszik – vörös áfonya és cseresznye ugrik be. Élénksége kiemelendő, ehhez lendületes, de nem húzós sav is tartozik, mégiscsak kékfrankos. Kellően intenzív és tartalmas, egyszersmind titokzatos is, ezt hívhatjuk az óvilági borok izgalmának. Szép, élvezetes vörös, kékfrankosból egyenesen élmezőny – tartok tőle, hogy a konkurencia drágábban is ritkán ilyen jó, 4300 forintért is jó vétel (Bortársaság), 6 pont.
You must be logged in to post a comment.