Category: magyar

Az én rózsaszín szemüvegem

~ Alföldi Merlot ~ Leave a comment
Clos Sainte Magdeleine – Cassis

Már annyi siratókórust hallottam, akik Európa temetésére gyakoroltak, hogy önmagában ez is elég lett volna, hogy felhorgadjon bennem a résistance. De az a gyanúm, hogy a nárcisztikus vén szociopaták kaptak már annyi időt és teret kimutatni a foguk fehérjét, hogy mostanra a birodalmak és zsarnokaik büdös lehellete mindenkinek elkezdje facsarni az orrát. A cézárizmusnak ebben az új korszakában Európa a józanság és az emberhez méltó élet szigetének tűnik. Nem Európa van válságban, hanem a környező kontinensek. Európa éppenséggel túlnyerte magát: mindenki ide akar költözni/menekülni. Continue reading “Az én rózsaszín szemüvegem” →

Megsuhintá tulipán formájú koccintások villámaiban edzett marketingszablyáját

~ Alföldi Merlot ~ Leave a comment

Érdekes borászat ez a Teleki. Miután hírt adtam arról, hogy az idei Decanter World Wine Awards egyik kiemelkedő árérték-arányú vörösbora a Teleki Borászat 2024-es Kővilla Syrah-ja lett, amit 95 pontra értékeltek és állítólag 5000 forintba kerül, megnéztem, hogy hol lehet kapni. Kiderült, hogy sehol. A Kővilla Syrah forgalomban lévő évjárata a Teleki saját honlapja és a Veritas szerint is a 2017-es. Ebből arra következtettem, hogy saccperká 6 évet kell még rá várnunk, hiszen előbb ki kell futnia a 2018-as, a ’19-es, a ’20-as, a ’21-es, a ’22-es és a ’23-as évjáratnak. A poszt alatt kialakult egy kisebb csődület, köztük a magyar borélet olyan vezető figuráival, mint Vancsik Ivett, a Vince Magazin főszerkesztője és Bálint László, aki többek között a Wine Lovers Wine Awards zsűrielnöke. Őket szintén érdekelte a rejtély feloldása.

Continue reading “Megsuhintá tulipán formájú koccintások villámaiban edzett marketingszablyáját” →

Láttam a rock and roll jövőjét

~ Alföldi Merlot

A legdurvább eset az, amikor egy művész találkozik egy másik művész művészetével és saját középszerűségére ráébredve feladja karrierjét. Aztán van az a verzió, hogy a másik művész művészete magába szippantja és önmagát feladva rajongó epigonként folytatja. Jon Landau esete Bruce Springsteennel sajátos variáció erre a témára, happy enddel. Landau műkedvelő rocker és a Rolling Stone magazin zenei rovatvezetője volt, amikor pályája hetedik évében egy Bruce Springsteen koncert megváltoztatta az életét. De nemcsak az övét.

Continue reading “Láttam a rock and roll jövőjét” →

Ungarische Riesling

~ Alföldi Merlot

Túl régóta látom és túl közelről nézem a témát ahhoz, hogy a pontok valamilyen könnyen beazonosítható alakzatba rendeződjenek. A magyar riesling olyan, mint a magyar riesling, nagy ritkán azonban egy német is eszünkbe juthat róla. A termelők lankadatlan lelkesedésének köszönhetően a mezőny gyarapodik, a színvonal emelkedik, a fejlődés nem látványos, de töretlen. Azt pl. bátran ki merem jelenteni, hogy a magyar chardonnay bajnoksághoz képest ez már majdnem a Bundesliga.

Continue reading “Ungarische Riesling” →

Szinte majdnem – Etyeki Kúria

~ Alföldi Merlot

A cím saját sufnituning kísérletem, hogy az Oasis által halhatatlanná tett „definitely maybe” szófordulatot átültessem magyarra és azért rángattam ide, mert a „Milyen az Etyeki Kúria?” kérdésre ez jutott elsőre eszembe. Kicsit hosszabban: szinte majdnem mindig jó. Ha felülünk a villamosra, ami a Semmiképpen Sem Rossztól a Feltétlenül Jóba visz, akkor a végállomás előtt eggyel kell leszállnunk. Sokkal jobb, mintha az egész távot végig kellene kutyagolnunk a hőkupola alatt, viszont enyhén bosszantó, amikor egy megállóval a cél előtt leszállítanak a légkondicionált szerelvényről. Egy fontos apróságról persze ne feledkezzünk meg: az árak is közelebb esnek egy buszjegyhez, mint egy sofőrös Flying Spurhöz.

Continue reading “Szinte majdnem – Etyeki Kúria” →

Hogy jön Tokaj az Etnához?

~ Alföldi Merlot

A szőlő nem eszik földet, csákányszerű metszőfogaival nem aprítja a bazaltot vagy gránitot. A szőlő legfeljebb fröccsöt hörpöl szívószállal, amit a talajban élő és ásványi anyagok lebontására képes baktériumok és gombák voltak szívesek elkészíteni neki. Hogy hol milyen baktériumok és gombák dolgoznak a söntésben ez kétségtelenül függ attól, hogy földrajzilag hol járunk. De az anyaföld hatása annyi áttételen és változón keresztül jut el a borig, hogy nagy merészség lenne bármit, amit kóstoláskor érzünk ásványi elemekhez kötni.

Continue reading “Hogy jön Tokaj az Etnához?” →

Magyar vörös még soha nem kapott 100 pontot

~ Alföldi Merlot

Ha azt mondom, hogy Stuart Pigott színes egyéniség, akkor keveset mondtam. Mivel azonban a Riesling egyház felkent prókátora, a kékfrankos lelkes propagátora és a magyar bor iránt is őszintén érdeklődik, én megtanultam tisztelni. Semmit nem tudok komolyan venni, amihez James Sucklingnak, a nagy pontinflátornak és önfényezőnek köze van, de miután Pigott lett a német referense, a riesling beszerzéseimben fontos iránytűt jelentenek az értékelései. Most mintha kissé viharos vizekre tévedt volna: elhagyta a jamessuckling.com-ot, saját oldalt indított, és rögtön egy örvény közepén találta magát a MORIC Lutzmannsburgra kiosztott 100 pontja és az osztrák OBI „hibás, nem megfelelő” minősítése kapcsán kialakult botrány miatt. Most egy magyar vörösborra is kiosztott 100 pontot, reméljük, ebből nem lesz hasonló purparlé. Continue reading “Magyar vörös még soha nem kapott 100 pontot” →

Szeretnek bennünket

~ Alföldi Merlot

„Magyarország az utóbbi időben a szokásosnál többet szerepelt a hírekben. És bár a bort és a politikát jobb nem keverni, az elmúlt években nehéz volt nem meghallani a sustorgást, hogy a politika a magyar bortermelők és -exportőrök kilátásaira is befolyással van. Így talán nem meglepő, hogy a parlamenti választásokat sokan reménykedve követték és az eredményt fellélegzéssel fogadták.” Continue reading “Szeretnek bennünket” →

Nagy balatoni vörös

~ Alföldi Merlot

Ennek a posztnak egy új, méregdrága balatoni vörösről kellene szólnia. A legújabb bizonyítási kísérletről, hogy az északi parton is lehet vörössel megrendítően nagyot ütni. És ez remek alkalmat adna arról értekezni, hogy egy balaton-felvidéki „nagy bor” miben tér el az általában vett nagy bortól. De a surranópályán valaki ellopta a sót és a mennydörgést.

Continue reading “Nagy balatoni vörös” →