Drága, ritka, jó – Földi Bálint Kéknyelű 2021

Közszolgálati szempontból merő hülyeség erről a borról írni, mert nálam a nyomdai átfutási idő hosszabb – nyomda nélkül is -, mint a bor kifutási ideje. Hogy miért ennyire kapós, csak találgatni tudom. Olyan kevés készül belőle, hogy megveszik a rokonok, szép a címkéje, egzotikusan izgalmas az őshonos? Continue reading “Drága, ritka, jó – Földi Bálint Kéknyelű 2021”

Nem hagy nyugodni – Bott Frigyes & Kristinus

Hajlott hátú popperiánusként régen bele kellett volna törődnöm, hogy nincs fekete és nincsen fehér, nincs kettő és nincsen négy, mégis szíven üt és kiborít, hogy Schrödinger macskája visszamászik a spájzablakon, tanyát ver a nappaliban és az összes szobában, egyszerre fog kint és bent egeret, az AI mindent megmond előre és hátra, de nem mondja meg, hogy miért mondja, a számontartott tapasztalat maga alá temeti és agyonnyomja az elméletet. Lemondok a natúrborokról, de a natúrborok nem mondanak le rólam. Ha háromból kettő nem tetszik, akkor ezt lehet-e egyszerűbb formára hozni? Mennyire volnék nevetséges, ha azzal állnék elő, hogy három vörösborból kettő nem tetszik, akkor most van létjogosultsága a vörösbornak vagy nincs? Continue reading “Nem hagy nyugodni – Bott Frigyes & Kristinus”

A feltámasztottak – tihanyi kék és társai

„Ez a keményvonalas frakció szinte teljesen elutasítja a legkiválóbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. Ám annál nagyobb hévvel és csinnadrattával propagálnak gyakorlatilag ismeretlen szőlőfajtákat és borokat. Az ő szemükben ez az első számú kritérium – nem az, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire ismeretlen. […] azt akarják elhitetni velünk, hogy azok a nyomorult fajták, amelyek a szőlőművelés, borfogyasztás stb. sokszázéves története alatt soha nem tudtak kilépni az ismeretlenség homályából, mivel csak elvétve érdekesek (pl. a trousseau, a savagnin, a grand noir, a negrette, a lignan blanc, a peloursin, az auban, a calet, a fongoneu vagy a kékfrankos), olyan borokat adhatnak (valójában ritkán iható, hacsak el nem vesznek valamilyen nagyobb házasításban), amelyek beszerzéséért a fogyasztóknak érdemes törni magukat.” Continue reading “A feltámasztottak – tihanyi kék és társai”

Villány 2.0 – Vylyan Vörös Variáció 2021

A Vylyan még talán sosem állt ilyen jól nálam. Eddig voltaképpen csak a Bogyólének voltam követője, ehhez tavaly csatlakozott a Macska (amolyan ház borává nőtte ki magát, el sem akarom hinni, hogy portugieser ilyen jó is lehet, a 2020 és a futó 2021 is remek, vételnek nem kevésbé), és ugyan csak rendezvényen szerzett benyomás, de a kísérletezős amfórás/újhordós cabernet franc páros is megnyert magának. Lelkesedésbe azonban a Vörös Variációval (2021) csapott át a dolog.

Continue reading “Villány 2.0 – Vylyan Vörös Variáció 2021”

Hogyan tud aludni 2 – Györgykovács Imre 2020

Az önismétlés főbenjáró bűn, az önmagunkra hivatkozás a dementia biztos előjele. Viszont Bruce Willis és Macaulay Culkin is milyen jól megéltek belőle. A hülyeséget félretéve, Györgykovács Imre és a fél hektár szőlő 2020-ban sem okoznak csalódást (understatement of the year). Tavaly így rajongtam érte, és idén szó szerint ugyanígy rajongok. Update a hajtás után. Continue reading “Hogyan tud aludni 2 – Györgykovács Imre 2020”

Villány vs Szekszárd

Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. Continue reading “Villány vs Szekszárd”

Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf

Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet. Continue reading “Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf”

Magaslat – Barta Öreg Király

Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást. Continue reading “Magaslat – Barta Öreg Király”

Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021

Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”