A magyar chardonnay-t már felravatalozták, de senki nem siratja. Ha bevallom, hogy én még álmodoztam Kovászókról (St. Andrea) és Landordokról (Légli Ottó) – „a legjobb fehér fajta” honosítási kísérletének hajdani elitjéről -, azt fogják hinni, hogy a holdraszállást is élőben néztem. Ami azt illeti, a magyar chardonnay már annyi ideje halott, hogy kultsztárként bármelyik pillanatban feltámadhat.
Az Etyeki Kúriánál nagyon érzik a jövőt, vagy csak így maradtak.A 2015-ös Chardonnay annyira jól sikerült, hogy akár még igazuk is lehet. Csakhogy azt a szériát egy jótékony csapás sújtotta: a dugók eresztettek, ami ránézésre azonnali garanciális cserét indokolt, valójában finoman felgyorsította az érést, és hozzájárult a bor szépségéhez. A borászat végül az összes megmaradt palack újradugózása mellett döntött, ezek után nem csoda, hogy a 2016-os csavarzárat kapott.
Ez is egy jól elkészített bor és jól felismerhetően chardonnay. Egyetlen olyan tulajdonsága van, amivel nem tudtam megbarátkozni: felbukkan benne a tokaji furmintokat régebben szinte járványként sújtó konzervkukorica. Szerencsére, nem annyira markáns, hogy leárnyékolja az egész bort.
Az illat intenzív, ha nem is túl összeszedett: zöldfűszer, mandarin, kandírozott citromhéj, némi vanília és a már említett konzervkukorica. Szépen strukturált, viszonylag telt korty. Kellemes feszültség az édes tónus és a fanyar kortyvég között. A zárlat teljesen száraz, cseres és komplex. Nem egészen óvilág, de távolról sem újvilág. Kimondottan jó bor, jelentős tartalékokkal.
Erős 5 pont. 2500 forint körüli árával igencsak versenyképes.
You must be logged in to post a comment.