Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika

Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). Dél-Afrika úgy érzem, hogy kiállta a próbát. Hogy egyre több második, harmadik palack nyílik a 2-3 éve beszerzett boraimból, lassan érdemben is tudok nyilatkozni: ezek a borok nem csupán kiadáskor megnyerőek, hanem az idő próbáját is állják. Mit sem veszítenek élvezeti értékükből rövid-középtávú érleléssel (bárcsak el tudnám ugyanezt mondani a száraz tokajikról is általánosságban), és ez a megbízhatóság alapozza meg a további bizalmamat.

Az Alheit Cartology a búr újhullám talán legikonikusabb bora. Házasítás két, mára őshonosnak tekintett szőlőfajtából, chenin blanc-ból és semillonból, öreg, öntözés nélküli, egészen eddig nem sokra tartott parcellákról válogatva. Kvázi mindenmentesen készül, egyedül ként használva – ám had idézzek Jamie Goode idevágó írásából: “mindazonáltal ez nem hardkór, ideológiai természetes borkészítés. ‘Mi szeretjük a ként, úgy gondoljuk, hogy a barátunk’ – mondja Chris (a borász/tulajdonos)“. A boraik jellemzően 60-70 mg/l körüli összkénjét én mindenesetre kifejezetten alacsonynak minősíteném, és a felvázolt technológia tükrében aligha meglepő, hogy a stílus határozottan oxidatív, fehér tételeiknek már fiatalon is van egy diszkrét karamelles aromatónusa (szerencsére nem reszelt alma), amit eddig mindenki észrevételezett, akinek mutattam a borokból. Én jobban szeretném őket több frissességgel, de még ezzel együtt is levesznek a lábamról – a kiválóságot itt nehéz lenne letagadni.

Erőteljes, hedonisztikus bor, méretben, mélységben egyes Balassa, illetve Szepsy furmintokat idéz. Markáns finomseprős jegyei már-már champagne-os hatást keltenek, aranysárga, aszalt gyümölcsök, karamell árad illatából és ízéből. Testes, szájbetöltő, krémes textúrájú, mediterrán érettséget és bujaságot áraszt, az alkohol ugyanakkor moderált (13,5%), és lendületes, integrált savak tartják. Nem kifejezetten elegáns, de komplexitása valami lenyűgöző – aligha szorul magyarázatra, mitől nagyszerű.