Nevezzük nyilvánvalónak a borstílusbeli különbséget a bordeaux-i bal- és jobbpart között. Mint vidék, világok választják el egymástól a kettőt, ez a helyszínen vágja igazán mellbe az embert. A Medoc már-már szürreális látvány, tekintve, hogy a világ legértékesebb borainak egy jó része innen kerül ki: mintha a mi Alföldünket teleszórták volna kaviccsal, és valamiféle bolond ötlettől vezérelve még szőlővel is sűrűn telerakták volna. Persze a klíma gyökeresen más, atlanti, esős, gyorsan változó idővel, ugyanakkor kevesebb szélsőséggel.
Pauillacba ne tervezzünk nyaralást. Lehetnek itt első osztályú birtokok, de nincs turizmus. A város érdektelen (néhány éttermet találunk a parton), semmi nincs itt. Még egy taxit sem lehet keríteni, hogy egyik chateau-ból a másikba eljusson az ember (nem viccelek, a Chateau Grand Puy Lacoste-nál készséges házigazdánk próbált segíteni nekünk, sikertelenül, nem győzött szabadkozni, hogy őket is mennyire bántja a helyzet). Ide tehát csak leszervezett pincelátogatásra érdemes jönni (nincsenek nyitott pincék, ez egy másik világ – en primeur adják el a birtokok boraikat, előre, gyakorlatilag az összeset). Arra viszont érdemes.
Bordeaux ugyanakkor forgalmas nagyváros, más lapra esik. Mi sajnos csak egy röpke fél napot szántunk rá, pedig itt el lehet időzni, akad látnivaló bőséggel, gasztronómiai és boros, de ezer másféle programok is várják az embert.
(Köszönet Rein Krisztiánnak és a Heinemann Testvérek Kft-nek a Mouton Rothschild látogatás szervezéséért, illetve Márkus Györgynek a Grand Puy Lacoste kapuinak megnyitásáért.)
You must be logged in to post a comment.