Erről a champagne-ról egy dolgot kell megjegyezni: a legjobb a világon. A többek között Márkus György tartalékbíráskodása által fémjelzett Champagne Világbajnokság győztese (igaz, hogy magnum formátumban). Egyúttal „az év borászata” díjat is megnyerték ugyanezzel a borral (ne tőlem kérdezzék, hogy ezt miért nem ház vagy pincemester kapta).
Én kétszer kóstoltam, egyszer vendégségben, és elámultam, egyszer otthon, saját palackból és nem ájultam el. Ízlésem fejletlenségét, tapasztalatom kurtaságát figyelembe véve észrevételeimet egy lábjegyzet lábjegyzeteként olvasni is túlzott kitüntetés, de ez van, más szájával/fejével nem tudok kóstolni.
A champagne-kötelezőt hozza: semmi direktség, túlérettség vagy túlfűtöttség. Elegáns és tipikus. Az illatban alma- és kalácshéj-hegyek, de határozott az élesztős karakter is, ami melegebben Albert kekszbe fordul; a háttérben mandula, pisztácia, citrusok és narancshéj. Kóstolva finom, de nem über kifinomult buborék, az átlagnál teltebb, strukturáltabb (sikerült kikóstolnom belőle, hogy a pinot noir aránya elég magas). A sav masszív és acélos, húz és savanyít. Híréhez és az elvárásaimhoz képest a sav minősége és mennyisége, illetve az aromatika átlagossága miatt csalódás.
6-7 pont és 15-18000 Ft kereskedőtől függően.
You must be logged in to post a comment.