Rozén túl, vörösön innen – miniatűr sillerszemle

Amit a kadarkáról elmondhatunk – banális, ám nem megalapozatlan közhelyek, úgy mint magyaros ételek eszményi kísérője, a fogyaszthatóság bajnoka, és így tovább -, azt automatikusan rásüthetjük a sillerre is. Előbbit tekinthetnénk akár utóbbi részhalmazának is, de míg egyikük a szerencse kegyeltje, addig a másik a kihalás szélére sodródott.

Egy szemlézésre való sillert összeszedni nem is olyan egyszerű feladat, mint azt gondolnánk. Az Auchan rózsaszín osztályának száz fölötti terméke között például egyet találtam, és a borszaküzletek sem állítottak nehézség elé, ami a választást illeti. A Príma élelmiszerlánc a másik véglet, itt három vagy négy siller közül választhat az ember fia (ezekből kettőt hoztam el).

Hogy miről maradunk le, ha nem ihatunk többé sillert, azt a maréknyi mezőny után nem tudnám megállapítani – bár tartok tőle, hogy a kérdés eldöntésében nagyobb merítés sem sokat segítene. Az egyetlen summázat, mint megannyiszor, ha magyar borról van szó, hogy a siller lehet nagyon jó, ha odafigyeléssel készül, egyébiránt viszont egyszerűen egy olcsó bor, ami többnyire felejthető.

A kontextus belövéséhez a Juhász Gyöngyöző Roséra (2018) esett a választás, nem okozott meglepetést. A magyar tucatrozé tipikus példája: folyékony műanyag. Koktélcseresznyés-művi aromák, szájrobbantó CO2 aggresszív habzással, vékony, híg íz. Az olcsón sem kell esete (3 pont). A Tóth Ferenc Kadarka Siller 2017 kissé felemás bor: a korty csupa kellem, kerek és egyenletes, egészen tartalmas zamattal, az illatot viszont gyógyszeres-kesernyés aromák uralják, botritiszes szőlőre (nem a nemesrothadás esetéről beszélünk) utalva. Csak az válassza, aki tolerálja ezt a karaktert, a földes jelleget, engem például zavar. 4 pont.

A Schieber Abrakadarka 2018 a sor legegyszerűbb tétele, ugyanakkor üdítően hibamentes, szépen hozza a kadarka hecsedlis aromáit, szimpatikus és vonzó. Finoman lágy, csontszáraz, egyféle felnőtt, pinot noiros hangulatot áraszt, noha tényleg csupán egy hétköznapi, alsópolcos szomjoltó. Büdzsé kísérő rácpontyhoz és hasonlókhoz, ajánlható. 4,5 pont, a honlap szerint 1800 Ft (az kissé sok érte), a Príma üzletből nekem 1200 forintos polci ár rémlik (az korrekt). A Sauska Siller 2017 eggyel nagyobb súlycsoportban játszik, ahogy várná az ember. Testesebb és mélyebb is, a rozékkal semmilyen hasonlóságot nem mutat, sillernek közel mintaszerű. Talán meglepő, de nem egy körzős-vonalzós bor, afféle spontán erjesztett, kézműves hangulata van, de lehet, hogy csak abból kifolyólag, hogy kissé már fáradt és tompa. Ha ez a palack reprezentatív, akkor a csúcsán túljutott a bor, még nem rossz (4,5 pont), de sürgősen elfogyasztandó, a 2000 Ft körüli árért én már nem venném le a polcról.

A Lidlben időnként feltünedező Navarra Rosado 2018 színben tökéletesen illik a sorba, de egy másik világ szülötte. Lényegesen gyümölcsösebb és bujább karakter, nyilvánvalóan a miénknél melegebb klíma szülötte. A cseresznyepárlatos, epres, édes illatból ítélve grenache lehet az alapja, íze is lágy, öblös és némileg szeszes, bár száraz. Zamatban, gyümölcsben sokkal többet kínál, mint a hazaiak, de a savfókuszáltak kapásból felejtsék el. 4,5 pont, 700 forintért remek vétel a stílus kedvelőinek.

A végére maradt a krém: ilyen a siller, ha kis tételben és nagy odafigyeléssel készül. A mátrai Kékhegy Pince 2018-as Piroska Sillere etalont állít a műfaj elé. Messze túlmutat a hétköznapi ivóboron, testben közepes és izmos, tartalmas zamattal. Igazi bort kapunk a pénzünkért, nincs alsópolcos íze. Gyönyörűen hozza a cabernet sauvignon tipicitását, a fekete ribizlis, ribizliszáras aromákat, sillerhez méltó módon csipkebogyós körítésben – ki gondolná, hogy ez az iskolázás ilyen jól tud állni a fajtának. Lédús, izgalmas tétel, kifejezetten ajánlott. 5,5 pont, cca 2500 Ft (elérhető a pincénél és többek között a pincearon.hu-nál). Tartogatni ezt sem ajánlanám, fogyasszuk el év végéig.

Published by Németi Zoltán