Haydn József volt a bécsi klasszika Buster Keatonja. Fapofával előadatott tréfái közül a legpimaszabb talán a 45. Fisz-moll szimfónia: az utolsó tételben kiürül a színpad, a zenekar tagjai sorra eloltják a kottát megvilágító gyertyát és távoznak, végül csak két hegedűs marad, akik halkan ismételgetik a záró motívumot. A hosszúra nyúlt fesztiválszezon után hazavágyó udvari zenészek óhaját Haydn ezzel a burkolt üzenettel tolmácsolta Esterházy Miklósnak (a herceg szerencsére vette a lapot).
Aki a szimfónia ragadványneve alapján elégikus hangulatra számítana, az éppen úgy meg fog lepődni, mint aki a sztori ismeretében attól tart, hogy ez a gombhoz a kabátot tipikus esete: a 45. szimfónia Haydn Sturm und Drang periódusának eredeti, fantáziadús és igencsak energikus darabja.
Györgykovács Imre búcsújában sincs semmi elégikus, legalábbis, ami a borok minőségét és jellegét illeti (a portfólió, mint tudjuk, megfeleződött). Ez az olaszrizling is majd kicsattan a sturmtól és a drangtól.
Az illat mézes, minerális, citromfüves, kamillás, fehérborsos. Kóstolva pikáns, sós, kútvizes, tele feszültséggel – a sav úgy vibrál, mintha góliátelembe nyaltunk volna. A korty rétegzett, vastag, enyhén cseres. A lecsengés percekig tart, sós, kinines, kamillás jegyekkel. A rieslingeket leszámítva bármely fajta büszke lehetne ilyen minőségű és összetettségű savakra. Terroirbomba.
7 pont és 6150 Ft.
You must be logged in to post a comment.