Nem mind szobor, ami domborodik – Kreinbacher-körkép

Könnyű lenne elragadtatni magunkat, és miért is ne tennénk. Egy átlagos cavához vagy ne adj’ isten proseccóhoz mérve a Kreinbacher pezsgők erényei látványosan kidomborodnak. Technológiailag magabiztosak, tisztaízűek, üdítően lendületesek és még világbajnokok is.

Amikor azonban egy champagne-hoz mérjük őket, fordul a kocka. Kiderül, hogy ezek az erények félkészek, bármennyire duzzad, ami domborodik, ez még nem szobor, csak dombormű. Nem vagyok egy pezsgő professzor, pontos diagnózist ne tőlem várjanak, annyit azonban meg merek kockáztatni, hogy éretlenek, a palackban, seprőn nem elég hosszan érleltség értelmében. Lehet, hogy éghajlat, fajtaválaszték, technológiai finomságok is játszanak, mindenesetre egy champagne-hoz képest fiatalosan szertelenek, nyersek, priméren gyümölcsösek. Ez nem jelenti azt, hogy le kellene őket írnunk – ami ebben az összehasonlításban hátrányként jelent meg, egy másik nézőpontból erény: lendületesek, vonzóak, remek ételkísérők és, nem elhanyagolandó szempont, az áruk igazodik a magyar vásárlóerő paritáshoz.

Körülbelül két hét alatt karantén-kettesben végigkóstoltuk a Kreinbacher pezsgőválaszték nem-magnum részét. Alulról egy cava, felülről egy champagne segített a rendszertani besorolásban. A Cava a Tesco Finest és a Champagne is Tesco Finest. Most mindkettő nagyon kedvezményes áron kapható, és a champagne egy álruhás herceg: sokszorosan díjnyertes, vakteszteken rendszeresen jól szereplő, sztenderd besztbáj (mármint normál áron, 20 fontért, négyezerötszáz forintért szinte ingyen van). Mindkettőt többször kóstoltam már; tiszteletreméltó képviselői saját műfajuknak.

Kreinbacher Brut Nature

A zéró dozázs olyan műfaj, amelyre rá kell készülni, és csábító belelovalni magunkat, hogy igen, végre smink és fotosop nélkül érzékelhetjük az árnyalatokat, és igen, mi is profik vagyunk, megvetjük a cukorzabálókat. Én a magam részéről brut beállítottságú vagyok, a kevesebbet és a többet is deviációként élem meg, és ha dicsérni akarok, akkor az az első észrevételem, hogy nem is olyan száraz és ingerszegény, illetve nem is olyan édes és vulgáris. A Kreinbacher Brut Nature nem kényszerít önismereti játszmákba, a szárazság nem jár totális illat- és ízvesztéssel. Az illatban egres, rebarbara, fehér cseresznye, kóstolva grillázs csatlakozik a gyümölcsökhöz. Lehetne tömörebb, lehetne hosszabb, de koncentráljunk az erényeire: jó az egyensúly, szép az ív, nem savanyú, van benne perspektíva.

Kreinbacher Prestige Brut

Ez volt a sorban az egyetlen pezsgő, ahol elveszítettük a fonalat. Mivel ez a kínálat csúcsa, kerestük benne a többletet, ami talán hiba volt. Első nap nem találtuk meg, visszafogottan elegánsnak tűnt. Második nap pedig elveszítettem a szaglásomat. Egy héttel később aztán már nem akaródzott újra kicsengetni 5-6 ezer forintot. Higgyük el azoknak, akik értenek is hozzá, hogy nagyon jó.

Kreinbacher Classic Brut

Van egy olyan prekoncepcióm, hogy chardonnay-ből, meg pinot noir-ból jobb pezsgő lesz, mint furmintból. Ez furmint-alapú, és tárgyilagosan el kell ismernem, hogy a színvonal nem, csak a jelleg változik. Jól definiált, intenzív illat és ízek, virágos, körtés, almás díszítőjegyek, árnyalatnyi vasas, minerális jelleggel. A korty közepe szépen kikerekedik, érett gyümölcsösséget mutat, ami a lecsengésben mandulás fanyarságba fordul (halványan megjelenik egy fémes íz is). Legfőbb hibája, hogy fiatalosan nyers, csikorognak még a fogaskerekek, a buborék eléggé szögletes. Érdemes 8-10 ˚C-on kóstolni, ilyenkor simulékonyabb, zamatosabb.

Kreinbacher Rosé Brut

Magnumban abszolút kedvencem, normál palackból pedig viszonylag rendszeres fogyasztója vagyok (a kettőt együtt nem állt módomban kóstolni, de ne álltassuk magunkat: más a recept, más a kor, szín- és névrokonok csupán). Ebben a sorban nem tündökölt annyira, mint vártam. Talán ez a palack idősebb lehetett a többinél, így két pad között találta magát: a gyümölcs, a lendület már megkopott, az érlelés erényei viszont csak jelzésszerűen fedezhetők fel. Az illat vonzó, de nem intenzív: cseresznye, csipkebogyó, némi briós. Bár kiegyenlítettebb, mint a Classic-ban, még itt is túlzó a pezsgés, és aki keresi, az könnyen megtalálja a nyers, fanyar jegyeket. A lecsengés szinte csak barackmagos kesernye. A felsorolt negatívumok ellenére továbbra is kiváló pezsgőnek tartom.

Kreinbacher Extra Dry

Az új kedvencünk. Tudom, tudom, ez a legédesebb, jobb színben tűnnék fel, ha letagadnám. A dozázs a duplája a Kreinbacher átlagnak – ez kevés ahhoz, hogy édessé tegye, viszont elég ahhoz, hogy simítson a savakon és elnyelje a kesernyét. Intenzív, nagyon vonzó illat, fehércseresznyével, kardamommal és rebarbarával. Friss, izgalmasan fűszeres, egyedi. Kóstolva szuper gyümölcsös, viszonylag komplex, dinamikus, miközben a buborék és a sav csiszoltabbnak hat, mint a többi Kreinbacherben. Nagy truváj lenne, ha ezt a karaktert brutben is elő tudnák varázsolni. Gyümölcsben, színekben kárpótol azért, amit a Tesco Finest Champagne kifinomultságban, érettségben, textúrában többletként nyújt.

Summa summarum, a Kreinbacher szortimentben nincs formaingadozás (7 pont környékén oszcillálnak), a kategóriákból kiolvasható karaktert hozzák, alkalom és hangulat szerint bátran válogathatunk közöttük. Lendületük miatt kiváló ételkísérők, e tekintetben a champagne-t is felülmúlták. Aki most kapott kedvet a pezsgőzéshez, és bízik bennem, annak az Extra Dry-t vagy a Brut Nature-t ajánlom a Tesco Premier Cru Brut Champagne mellé.