Hogyan tud aludni? Tudja egyáltalán, mihez adja a nevét?

Mostanában jó volt a lapjárás, egyre másra kóstoltam monumentális külföldi borokat. A sok katarzisnak aztán a magyar borok itták meg a levét: fájóan kidomborodott a kontraszt. Ahogy Voltaire mondta: jónak a tökéletes a mortál enemije, és ezek a magyarok sokszor nem is voltak igazán jók. Ebből a késő őszi meghasonlásból rázott fel a két Györgykovács.

Borászoknak márványtestet faragni, aztán szentté avatni senki nem tudott úgy, mint Alkonyi László. Nem először jut eszembe, mekkora balszerencse Györgykovács Imrére nézve, hogy az ő borait én látom korszakalkotónak, és milyen mázli Szepsy Istvánra nézve, hogy az ő borait Alkonyi László látta korszakalkotónak. Aztán eszembe jut, hogy hová fajult ez a szimbiózis – ad.1 és ad.2 – , és arra gondolok, talán mégiscsak jobb ez így. Én ugyan soha nem találkoztam Györgykovács Imrével, és valószínűleg ő sem találkozott rajongói episztoláimmal, viszont attól sem kell tartanom, hogy a szobor kikapja a kezemből a vésőt és a talapzatáról leugorva üldözőbe vesz.

Napok óta gondolkozom, hogyan lehetne hatásosan kifejezni, hogy milyen magasra jutottak ezek a borok. És a hajnali kutyasétáltatások alkalmával többször is Takács Lajosnál kötöttem ki. A trágárság egyszer működött, itt azonban akkor sem lenne helyénvaló, ha másodszor is el lehetne sütni. „Györgykovács Imre egy kibaszott nagy zseni” – ez roppant falsul cseng. Nem is hiszem, hogy igaz lenne. Talán csak dolgozott szépen, mint csiga a réten, ügyelt, hogy a világvevő mindig készen álljon, ha a csillagok összeállnának. 2019-ben összeálltak.

Ezek a borok nem csupán közelítik a tökéletest, hanem valahogy beszélnek is hozzám. Magyarul, hogy én is értsem. Az Olaszrizling jóval halkabban. De aki beszéli ezt a nyelvet, az egy Radnóti Eclogát hall. A Tramini robban. A Tramini ellenállhatatlan. A hallgató dobolni kezd a lábával, akkor is ha botfülű, akkor is, ha botlábú. Egy Jailhouse Rock, egy Tűzmadár-szvit. Én az utóbbira szavaznék, mert több benne a kompozíció, a feszültség, az oldás és a rózsavíz.

Nem tudom, hogy Györgykovács Imre alkotónak vagy bábának tekinti-e magát, rádióműszerésznek vagy rádióamatőrnek, nem tudom, hogy tudja-e milyen magasra jutottak a borai. Ha igen, akkor szerintem minden oka meglett volna kiugrani a kádból és meztelenül végigszaladni Szirakuza utcáin.

(Csak a rend kedvéért: a 2019-es Olaszrizling legyen 8 pont, a Tramini 9.)