Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 4. rész: Bakó Ambrus beszámolója. Kész tanulmány, ahogy tőle megszokhattuk, precízen, rengeteg részlettel.
1. Tízes skálán milyennek értékeli a 2024-es évet?
Összességében nagyjából 7 pont (próbálva adaptálni a Művelt Alkoholista 10-es pontrendszerét), de ez a viszonylag jó mennyiségnek is köszönhető. Tisztán minőség szempontjából kicsit kevésbé vagyok elégedett. Fontos azonban perspektívába helyezni, mert nem mindenki ugyanúgy értékel. Néhány példa az elmúlt nagyjából 20 évből saját meglátásom szerint. Minőségi szempontből az utóbbi évek legjobbját, 2021-et 8-9 pont köré helyezem, mennyiségi szempontból viszont ugyanaz az évjárat legfeljebb 3. Kiemelkedő minőség és jó mennyiség egyszerre 2013-ban volt utoljára, az az évjárat tehát több szempontból is 8-9 pont. 2006 minőségi szempontból minimum 9 (legalábbis 1997 óta a legjobb), a mennyiség viszont legfeljebb 5 pont. Az utóbbi években a legkevésbé 2022 adott örömet, mennyiség szempontjából kb. 3 pont, minőség fehérboroknál 5, vörösboroknál viszont 6-7.
2. Az évjárat legnagyobb kihívásai?
Korán volt kifejezetten meleg, és június végéig a csapadék is bőséges volt, ennek köszönhetően nyár elején a gombás betegségek nyomása igen nagy volt. A Balatonhoz közeli dűlőkben főleg a lisztharmat okozott gondot (pl. Badacsony-hegy tó felőli oldala, de a Csopaki Bene-dűlőben az érzékeny sárgamuskotály fajtánál még július végén is); Kőszegen pedig a peronoszpóra. Július-augusztusban aztán a forróság és a szárazság volt kihívás. Júliusban volt kevesebb a csapadék, de a korábbi hónapokban bőséges tartalékok képződtek a talajokban, ezért a Balatonnál sem jelentkezett jelentős szárazságstressz augusztus elejéig-közepéig. Ugyan augusztus második felében (is) érkezett néhányszor kevés eső, ez nem volt elég a hiány enyhítésére, a szárazság egészen szeptember 9-ig kitartott. Ezt (1-2 termőhelytől eltekintve) különösen a kéknyelű fajta szenvedte meg, igen alacsony savtartalommal tudtuk szüretelni, sok esetben emellé a mustfok is alacsony volt. A többi fajtára (talán a sangiovese-t kivéve) a rendkívül korai érés és nagyon magas mustfokok voltak jellemzőek (ha nem értünk oda időben a szürettel). Ahol sikerült az érés üteméhez megfelelően alkalmazkodni, szép savakkal lehetett érett szőlőt is szüretelni. Az erjedő/már kierjedt tételek szép, kellően intenzív aromákat mutatnak, ebből a szempontból az évjárat felülmúlja az időjárásra alapozott várakozásom. Természetesen vannak olyan tételek, ahol a forróság/szárazság magas cserzőanyag tartalmat eredményezett, de ehhez a pincében megfelelő technológiával/iskolázással alkalmazkodni lehetett/lehet. Meg kell említeni azt is, hogy, különösen a nagyon száraz fekvésekben és/vagy ahol az ültetvényekben a tápanyagutánpótlást nem tudták/lehetett megfelelően megoldani az utóbbi években, ott a mustok/cefrék élesztő számára hasznos nitrogéntartalma gyakran rendkívül alacsony volt. Szeptember első felétől (már néhány nappal az idő csapadékosra fordulása előtt) igen jelentős volt a természetes pektináz enzim aktivitás a mustokban, ez könnyen túltisztulást is eredményezhetett (utóbbi szintén okozhat vontatott/elakadó erjedést). A szárazság/forróság okozta stressz miatt a mustok a magas cukortartalmon, alacsony nitrogéntartalmon kivül is nehéz feladatot adtak az élesztőknek, valamiféle további hiány és/vagy gátlóanyag jelenléte folytán (ezzel még nem vagyok konkrétan tisztában) – emiatt az erjedések szokatlanul lassúak, még ahhoz képest is, hogy magas a cukor és alacsony a nitrogén.
3. Beszélhetünk az elmúlt évek tükrében végérvényesen megváltozott klímáról?
Magam az időjárást nagyjából 2000-2001 óta követem, de a HungaroMet nyilvános adatbázisai, illetve a Szőlészeti és Borászati (Kutató) Intézet/Állomás adatai is ennél jóval régebbre mennek vissza. Ezek alapján teljesen egyértelmű, hogy kb. 1981-ben megkezdődött egy, a korábbi sok évtized kilengéseibe nem beilleszthető melegebb időszak, mely kb. a 2000-es évtől feltűnő és a 2012-es évtől megkérdőjelezhetetlen. A tenyészidőszak középhőmérsékletét illetően a legjelentősebb változás az 1991-2000 és a 2001-2010-es évtized között jelentkezett, tehát semmiképp sem köthetjük ezt a változást az utóbbi évekhez. Azonban az emberi emlékezet rövid (pl. a 2005-ös nyár középhőmérséklete a klímaváltozás előttinek szinte pontosan megfelelt, bár csapadékosabb volt, és augusztusban valamivel kevesebb volt a napsütés; viszont már augusztus elején úton-útfélen így viccelődtek az emberek: “Emlékszel az idei nyárra? Egy szép, keddi napra esett”), ezért ilyen extrém események, mint pl. a 2024-es nyár szükségesek ahhoz, hogy a többség is észrevegye, hogy valami történt (érdekes adalék, hogy a 2024-es szüret nagyjából egy hónappal volt korábban a 2023-asnál, nem csak 1-1, hanem igen sok fajta esetében). Tehát az elmúlt 25-44 év tükrében feltétlenül beszélhetünk végérvényesen megváltozott klímáról. Az utóbbi néhány év inkább csak abban más, hogy újabb és újabb példát adnak az összes elképzelhető szélsőségre.
4. Amennyiben hasonlók lesznek a jövő évjáratai, mint 2024, képesek lehetünk a szőlészetet adaptálni, elegendő lesz ez? Szükség lehet az öntözés bevezetésére? Mely fajták képesek kezelni ezt az időt és melyek nem?
Alapvetően igen. Nyilván ez szükségessé teszi a fajták választékának, illetve egyes fajták hasznosításának újragondolását, pl. a szürkebarát egyre inkább csak pinot grigio típusú borok készítésére lesz alkalmas, de az olaszrizling is egyes termőhelyeken alkalmatlanná válik oda illő borok termelésére. A kéknyelű esetében is nagyon alaposan meg kell vizsgálni, melyek azok a dűlők, parcellák, ahol a jövőben értékes borokat várhatunk tőle. Sok termőhelyen pedig egyre inkább a vörösborok termelése felé lesz érdemes fordulni. Új telepítés esetén már-már elkerülhetetlen az öntözés, úgy látom viszont, hogy az ország jelentős részén (de a Balaton vidékén különösen) beállott ültetvények tömeges öntözésére nem lesz mód, kiváltképpen azokban az években, amikor erre igazán szükség lenne, egész egyszerűen azért, mert nem fog rendelkezésre állni a szükséges mennyiségben víz. Én egyedül a Duna közvetlen közelében található borvidékek esetében látok erre lehetőséget. Ha egyszer épülnek olyan, megfelelő méretű tározók, melyek képesek nagy folyóink árhullámaiból a víztöbblet nagyobb részét eltárolni (ezt illetően nincsenek illúzióim), akkor megváltozhat a helyzet, de addig arra kell készülni, hogy öntözni nem fogunk tudni. Ennek fényében úgy látom, nem minden, jelenleg népszerű fajta fogja megállni a helyét. Néhány példa olyan fajtákra, melyek azonban jó eséllyel igen: budai zöld, rajnai rizling, sárga muskotály, zenit, zengő, zeus, vulcanus, rózsakő, kékfrankos, sangiovese. Nyilván bőven vannak még ilyen fajták, én azok közül válogattam, melyekkel jelentős, személyes tapasztalatom van már (nekem is van több jelöltem, elsősorban Kárpát-medencei fajták, de azok esetét nem tudom még kellő saját tapasztalattal megerősíteni). A sorban öt, XX. századi magyar keresztezés szerepel. Ez nem véletlen. Annyit tennék még hozzá, hogy azokban a Balaton környéki borászatokban, ahol dolgozom, szeptember második felében voltaképpen csak kéknyelűt és rózsakőt szüreteltünk, illetve október elsején sangiovese-t, tehát ezek a fajták azok, melyek legalább valamilyen mértékben képesek hasznosítani a tenyészidőszak végén érkező, valamelyest hűvösebb időjárást. Ez sem mellékes információ.
Válasz