Évjáratértékelő 2024: Orsolyák Attila

Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 6. rész: Orsolyák Attila meglátásai Tokajból.

1. Tízes skálán milyennek értékeli a 2024-es évet ? 

Száraz alapanyag: 7+
Édes borkülönlegesség alapanyaga: 6

2. Az évjárat legnagyobb kihívásai?

Zavarbaejtő a kérdés. Talán, hogy a borvidék és borászatok is túléljék az évjáratot, lehetőleg szép borokkal a végén. Jah, élő adásban vagyunk !? Akkor csak komolytalanul. Az időjárás téma minden társasági eseményen nyugodtan előkerülhet: ‘24-ben is jelentős hatással volt a szőlőtermesztésre, nyugalmi időszakban jutott elég csapadék a szőlőtőkéknek ahhoz, hogy jól induljon a vegetáció kezdete. A tavasz kifejezetten meleg, enyhén csapadékos volt, ami kedvező feltételeket teremtett a szőlő gyors fejlődésének, ugyanakkor gombás fertőzések megindulásának is. Sok időt töltöttem a dűlőkben, csalogatott a napfény és a meleg. Izgalmas volt látni az április eleji rügyfakadást, a május végi virágzást ami június elejére kötődött fürtöket eredményezett. Júniusban és Júliusban is csodálatosan fejlődött a gyümölcs, fokozott figyelmet igényelt a zöldmunka, valamint, ki milyen technológiát alkalmazott az organikus és a konvencionális növényvédelem időben való elvégzése egyaránt.
A nyári hónapok már extrém hőmérséklettel bírtak, Augusztusban a középhőmérséklet 25 fok felett volt, ami meghaladta a sok éves átlagot és több hőhullám is kialakult. Viszont a jó ízlés határain túl a forróságot időnként heves esőzések, jégesők ( mádi dűlőkben 3 alkalommal is ) követték, ami nem volt túl vicces a szőlősgazdáknak és jelentős termésveszteségeket okoztak.
Ezek az időjárási tényezők a szüret időzítését és a szőlő minőségét is befolyásolták. Idén a borvidéken már augusztus közepén, tehát szokatlanul korán elkezdődött a szüret.
Azt gondolom a borfogyasztók az idei évjáratból nagyon jó minőségű száraz tételekkel fognak találkozni a hozzáértő borászatoktól.
A természetes édes borok tekintetében viszont az évjárat nem kedvezett a botrityzáció maradéktalan megjelenésének, teljes kifejlődésének, ez minőségben és mennyiségben is érezhető lesz.
Nálam, szeptember elején kedvező időjárási viszonyok mellett tökéletes érettségben dűlőről, dűlőre haladva kiváló minőségű szőlő lett szüretelve. Mennyiség tekintetében a vártnál kevesebb termés került a présbe.

3. Beszélhetünk az elmúlt években végérvényesen megváltozott klímáról?

A változás állandó, a borászatoknak pedig alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez. A tokaji borvidéken dolgozó borászatok szerintem a természet kihívásainak hatványozottan ki vannak téve, ez pedig nagyobb rugalmasságot és alkalmazkodó képességet igényel mind termelési mind piaci szinteken. Összességében úgy tűnik a “klímaváltozás” hatásai már megjelentek a Tokaji borvidéken és nagyban fogják befolyásolni annak ökológiai viszonyait és a szőlőtermesztés jövőjét.

4. Amennyiben hasonlók lesznek a jövő évjáratai, mint 2024, képesek lehetünk a szőlészetet adaptálni, elegendő lesz ez? Mely fajták képesek kezelni ezt az időt és melyek nem?

Amennyiben a következő évjáratok is a 2024-eshez hasonlóan szélsőséges időjárást hoznak a Tokaji borvidéken, a szőlészet átalakítása elkerülhetetlen lesz a borok minőségének megőrzéséhez. Fontos a hagyományok megtartása, ellenben látni kell, hogy a borvidék nem szólhat csak a hagyományokról és nem is tud csak a hagyományokra támaszkodni. Folyamatos innovációra és alkalmazkodásra van szükség. A minőségi bor a szőlőben készül.
Sajnos vagy nem, viszont arról sem szabad megfeledkezni, hogy Tokaj önálló borrégió és zárt borvidék is egyben.
Szőlő tekintetében a hőnek és vízhiánynak jobban ellenálló “helyi” fajták, mint a Furmint és a Hárslevelű, lényegesen esélyesebbek a túlélésre. Fontos szerep jut / jutna a klónszelekciónak pl. a dűlő adottságai, készítendő bor típusa figyelembe vételével. A furmint vastagabb héja és magas savtartalma még elfogadhatóan reagál az extrém melegre, ezek a tulajdonságok védik is a szőlőt a károsodástól. Ebből a szempontból pl. kevésbé ellenálló a Sárgamuskotály, a nagy hőség miatt hamarabb túléretté válhat, ami a savtartalom és az aromaintenzitás csökkenéséhez vezethet. Az ilyen fajták megőrzéséhez olyan új módszerek bevezetésére lehet szükség, mint az öntözőrendszerek, árnyékolás vagy talajtakarás, ezek kedvező hatást nyújtanának minden fajta számára, de  gyakran idő- és költségigényesek, különösen egy tradicionális borvidéken.